Szerintem borzasztóan együgyű ember vagyok. 
Hisz azt tapasztalom, hogy az életben a legfontosabb a tanulás. 
Tanulunk élni.
És ha nem fejlődsz, akkor visszafejlődsz. 
Ha nem akarsz tanulni, nem akarsz előrefelé haladni, akkor nem is élsz.
Ilyen együgyűen élem én ezt.
Jól akarja magát érezni az ember, de nem tesz érte.
Mert az fáj és nehéz, és szép is.
Meló van bébi! Kösd fel a gatyádat a szíjjaddal, ne mást üss vele! 

A játszóházban találkoztam egy édesanyával, akivel egy tréningünkön ismerkedtem meg.
Na, kérdezi, mi újság? Mert ott azon a tréningen voltam hivatalosan egy napja anyuka. 
Az volt az első nap, első reggel, hogy örökbefogadott gyerekünkkel férjemmel együtt elkezdünk egy új életet. 
Csaknem ötven éves fejjel. 
Basszus.
Na, mondtam anyukának, csináljuk, és jönnek az eredmények. 
De ott van az az érzés is, hogy "ÉN EZT NEM FOGOM KIBÍRNI, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!"
Hatalmas lelki teher volt rajtam az elején. 8 hónappal később: ma kicsit jobb...

De aztán elkezded csinálni. Elkezdesz figyelni. Magadra, a másikra. Mert eredményt akarsz és előrefelé menni. 
Engem ez motivált és motivál. 
Kva nehéz. Nincs nehezebb, mint gyereket nevelni, és párkapcsolatot csinálni. 

Mert intenzíven és folyamatosan oda kell figyelned a másikra és magadra, és létrehozni egy közös megoldást, közös érzést. Most a hétköznapokról beszélek!  

Ez az, amire a mai ember nem képes. Nem akar. 
Ezért omlott össze a család nevű rendszer. 
Hála mindenkinek, aki még hajlandó ebben példát mutatni nekünk! Ők számomra a legfontosabb emberek a társadalomban. Azok az anyukák, nők, férfiak, apukák, akik tudnak ilyet kimondani, mint az ismerősöm: "Jó férj akarok lenni. Jó apuka akarok lenni." 
Te mi akarsz lenni?

Területem a kommunikáció, konfliktuskezelés, kapcsolatépítés, egyéni fejlődés. Ma NEM divat konfliktust kezelni, sem jól kommunikálni. AZ VAGY, AHOGY KOMMUNIKÁLSZ! EBBEN MINDEN BENNE VAN Rólad! CSAK EZT NEM MERJÜK BEVALLANI. Mert a helyes kommunikáció konfliktuskezelés is EGYBEN. Ezt sem merjük bevallani.
Az édesanya a tréningen felhozott egy problémát. A gyerek hajával reggel nem tudtak mit kezdeni. Itt megakadt erősen a reggeli készülődés. Megbeszéltük a kommunikációt, hozzáállást. A játszóházban anyuka mutatja, miközben kislánya elfut mellettünk, hogy "NA MOST NÉZD MEG!" Haja befonva, begumizva.  Megoldották a kapcsolati kérdést. 
Én ezt hívom SIKERNEK!  Mert akinek van gyereke és társa, tudja, hogy a hétköznapi megakadásainkat meg kell oldani. Átlépni nem megoldás, hanem halmozás! 
Anyuka tudott változtatni! 

Egyik délután megyek a gyerekért az oviba. Ott van egy kislány, akivel meg szokták ölelni egymást. Öltözködünk, a kislány kijön a teremből, odaköszön a gyerekemnek, és meg akarja simogatni a karját. A gyerekem elhúzódik, nyávog. Mondom, mi vaaaaaaaaaaaaaan!

"NEM KÖSZÖNÖK, MERT ELMEGY A HANGOM." -mondja a gyerekem.
Gondolod? Tényleg elmegy a hangod? -kérdezek vissza.
A gyerekem érzi rajtam, hogy itt valami nem kóser.
Megszólal: Anya, menjünk be, szeretnék köszönni neki!
Erre én: Menjünk! És megfogom a kis kezét, hogy érezze, vele vagyok, sikerülni fog!
Bemegyünk, hívja a kislányt, köszön neki. A kislány odajön hozzánk, megölelik egymást. 
Mi meg visszamegyünk öltözni.
Ez a két gyerek többet tud a konfliktuskezelésről, a stresszem egyensúlyba hozásáról, mint sok-sok felnőtt!
Apa hazajön, én elmesélem neki a gyerekem füle hallatára, hogy milyen nagyszerű kislánya van! 
Tegyük hozzá: én nagyon tudatosan tanítom a gyerekemmel, hogy ha feszült vagy, nem baj, de hozd be magad középre. Szokta is mondani: Anya, megnyugodtam. Te tanítod a stresszkezelést a gyerekednek?

"NEM AZ VAGYOK, AKINEK GONDOLOM MAGAM. 
NEM AZ VAGYOK, AKINEK GONDOLSZ. 
AZ VAGYOK, AKINEK GONDOLOM, HOGY TARTASZ."
(Emerson) 

Ez a legfontosabb tudás az emberi kapcsolatokról! Ha a szeretted belenéz a szemedbe, milyennek látja magát? Mert ha te őt senkinek látod, ezt fogja elhinni magáról. Ha jónak, erősnek hiszed-látod őt, akkor ezt fogja elhinni magáról! Mekkora felelősség a kapcsolati felelősség! Ezért tanítom már most (!) a gyerekemnek, hogy csak azokat az embereket engedje közel magához, akik tisztelik őt és jól bánnak vele. 

Reggel a gyerekem nem akar felkelni. Noszogatni kell. A hajam az égnek áll. Egyik reggel ez különösen nehezen ment neki. A legszívesebben megcsaptam volna: érzések: jönnek -mennek. De tudtam, hogy nyugi, figyelés van bébi! Ott hagytam, néha visszamentem az ágyához. Türelmes voltam, meg szigorú is. Egyszer csak megszólal: Anya, felkelek! 
Basszus! ez volt a cél! Időben be is értünk az oviba. Ez a jelenlét bébi! Ez a másikra figyelés. Csak az tudja, mekkora meló ez, mennyire hatással tudunk lenni egymásra, aki csinálja, aki megküzd vele. 
Sok ember azért megy tönkre idegileg, mert nem akar megtanulni figyelni magára-másikra és nem teszi bele a munkát, hogy megválassza magának a szükségesen előrevivő helyes Hozzáállást. 
Persze! Vidd csak a gyerekedet megjavíttatni! szakemberhez. Csak neked ne kelljen változni, ugye? A legtöbben inkább úgy mesélnek a problémáikról, hogy a gyerekre fogják, ha a család valamiért nem működik. A gyerekről sosem állítható önmagában, hogy problémás, hiszen ő csak a környezeti hatások tünethordozója! Nem a gyereket változtatjuk meg, hanem önmagunkat. Neki pedig példát adunk. Meló van, bébi.

Hol a fenébe van benne ezekben a történetekben az egymásra figyelés? A fejlődés?  Az, hogy nem benne rekedek egy rohadtul hétköznapinak TŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰNŐŐŐŐŐŐŐŐŐ konfliktushelyzetben, hanem megoldom? Lépésről lépésre? Tanulásról tanulásra?

Én NEM MONDTAM a gyerekemnek, hogy menjen be, és köszönjön el a  kis társától! (Nem ment el a hangja:)
Maga oldotta meg. De ehhez nekem ott kell lennem vele. Úgy ott lenni, ahogy szüksége van rám! Egymásra figyelés. Jelenlét. Ráhangolódás. Csak az tudja, mekkora kva nagy meló ez, aki csinálja. Akinek a figyelme a helyén van. 



Te mire figyelsz? Hogy éppen kit hibáztass a szar életedért? Hogy éppen ki felelős azért, hogy csak egy mentális hulla, érzelmi nulla lett belőled? Mert sok anyuka, apuka, fel-nem-nőtt biológiai felnőtt érzelmi hullaként lengeti "életét". Nem tanít meg minket senki, hogy ÉREZNI SZABAD, HOGY AZ ÉRZÉSEINKET FONTOS OTTHON EGYMÁSSAL ŐSZINTÉN MEGBESZÉLNI: kimondani, meghallgatni. Hogy minden érzést szabad kimondani, sőt! HOGY EZ AZ IGAZI EMBERI KAPCSOLAT. Az őszinte érzésekkel teli közös megoldásokra törekvő Beszélgetések. Ez fontosabb egy családban a pénznél is.

Ha nem vagy a figyelés, a változás embere, nem tudod előrevinni a hétköznapi dolgaidat. Az életedet sem. 

Meló van bébi! Kösd fel a gatyádat a szíjjaddal, ne mást üss vele! 

AZ ÉLET GURUL! - ahogy egy barátom mondta nekem a héten. 
De te vagy az, aki gurítod!

Gondolkodj Fejlődésben! 
Gondolkodj Együttműködésben!