Egyik előadásában Popper Péter tanár úr mesél Márai Az igazi című regényéről.

"Született igazi nem él sehol. De, ha valaki mázlista, akkor lehet egy-két-három olyan kapcsolata az életében, akiből lehetne igazi, ha elég sok érzelmet, lemondást, kompromisszumot, türelmet fektet bele a kapcsolatba.
Akkor összecsiszolódhatunk annyira, hogy már nélkülözhetetlen.
Vagyis igazi lesz belőle.
De született igazi nem él sehol."

A  regény egyik részében egy hölgy, aki mesél elrontott házasságáról, egyszer, amikor már nagyon ki van borulva, elmegy egy paphoz gyónni:
"A pap végighallgatja a gyóntatószékben, hallgat egy darabig, és azt mondja, hogy lányom!, te nagyon nagy bűnt akarsz elkövetni.
Te birtokolni akarsz egy emberi lelket.
Ennél nagyobb bűn nincs.
És igaza van.
Az ember nem tulajdon.
Nem arra való se egy gyerek, se egy férj, se egy feleség, hogy az ember birtokolni kezdje, tulajdonának tekintse, és uralkodjon fölötte, vagy kézben tartsa, vagy a mártír szerepét játssza el.
Ezzel is nagyon gúzsba lehet kötni embereket.
Nők szeretik csinálni, hogy föláldozzák életüket a családjukért.
Hát milyen vonzó lehet egy serdülő lánynak, hogy van egy mama, és ő is felnőtt nő lesz, neki is ezt kell csinálnia? Ez egy vonzó szerep?
Van ennek technikája.
Amerikában megjelent egy könyv, hogy hogyan lehet bűntudatossá tenni egy egész családot.
Nagyon egyszerű.
Például a fiát úgy lehet bűntudatossá tenni, hogy kell neki venni két nagyon szép inget a szülinapjára.
A srác örül.
Másnap reggel felveszi az egyiket.
Abban megy le reggelizni.
Mire a mama végtelen szomorúsággal: A másik nem tetszik?
Nagyon jó módszer! 

Hol rontottam el? 
Nem rontotta el. 
Csak nagyon önzően élte."
(Popper Péter: Hol rontottuk el c. előadásából)

"Az ember nem tulajdon.
Az ember nem arra való, hogy használjam."
(Popper Péter) 

Hajdú Éva