MEGHALT...

Pár éve láttam ezt a beszélgetést.
Kevés ilyen beszélgetés marad meg a lelkemben.
Ez megmaradt.
Az őszinte mosolya.
Nekem ez tetszett. Nem a férfi mosolya. 
Hanem az Ember mosolya.
Két gondolatát viszem magamban évek óta ebből a beszélgetésből.
Egyik, amikor azt mondja, (nem szó szerint idézem) hogy, amikor megkérdezik, hogy kólát kérek vagy vizet, én nem azt mondom, hogy nem tudom, hanem azt mondom, hogy kólát kérek.

Amikor ügyfeleimet megkérdezem, hogy hova akar leülni? Mert választhatja azt a széket, amelyiket csak akarja, és ügyfelem azt mondja, hogy neki mindegy, akkor BENEDEK TIBORRa gondolok, hogy ő tudja. 

Másik, amikor elmondja, hogy jó akart lenni, mint sportoló, ezért akkor is gyakorolt, amikor vége lett az edzésnek. Amikor pihenhetett volna, ő edzett tovább. 
Azt a BÁTORÍTÁST kaptam, hogy ha fejlődni akarok, akkor ne kevesebbet gyakoroljak, hanem többet.
Akiknek nincs tanulás, fejlődés az életében, azok nem szeretnek gyakorolni!

Ha fejlődni akarok, akkor gyakoroljak TÖBBET!

Annyira életszagú dolgokat mond, hogy ha tanár lennék, a gyerekekkel is megnézetném ezt a beszélgetést, és utána beszélgetnénk róla!
Elment...