Nem az a legfontosabb, hogy hova sorolod be magadat, hanem az, hogy mire tetted fel az életedet
–mondja Little professzor.
Nincs igazad, bajtárs!
Amikor beskatulyázok valakit, akkor inkább felnagyítom a hibáját.
„AZ EMBER NEM EGY RAKÁS JELLEGZETESSÉG.
OLYANOK VAGYUNK MINT MÁSOK, MEG NEM IS.
NEM FÉRÜNK BELE SKATULYÁKBA.”
(Brian Little)
A professzor a személyiség kutatója.
Azt mondja, hogy az ember tele van ellentmondásokkal.
A keleti kultúra ezt már rég tudja! Bocsi.
Szóval ellentmondásokkal vagyunk tele.
Ezért kérdez Little professzor így:
Milyenek vagyok, mint mindenki?
Milyen vagyok, mint egyesek?
És milyen vagyok, mint senki más?
Milyen vagyok, mint mindenki? Szoktam tévedni.
Milyen vagyok, mint egyesek? Robbanékony. Türelmetlen. (A 4ésfél éves gyerekemmel való kapcsolatomban szoktam javítani ilyen türelmetlenség-hibáimat!)
Milyen vagyok, mint senki más? Türelmes, sőt irgalmas, együttérző. Főleg az ügyfeleimmel. Szóval türelmes.
Akkor most türelmes vagyok vagy türelmetlen?
Mind a kettő.
Hiába mondod rám, hogy tegnap türelmetlen voltam! Hiába igaz!
Mert vannak olyan helyzetek, amikor türelmes vagyok, te meg már régen téped a hajadat!
Beskatulyázzuk egymást.
És ezek az értékítéletek egymásról SOHA nem fedik az igazat!
A valóságot fedik, de az igazságot nem!
Erre mondja sok ismerősöm, hogy ezért fontos nyitottnak maradni!
És ezért fontos a nagy okos tanácsadások helyett inkább kérdezni.
Nem kioktatni, hanem kérdéseket feltenni a másiknak.
Nem a részletet látni, hanem az egészet kutatni!
FELEBARÁTUNKRÓL NEM A VALÓSÁGOT KELL ELMONDANI, HANEM AZ IGAZAT."
(Dr. Szigeti Jenő)
Mint ahogy múltkor az ablak mögött egy hölgy türelmetlen volt, fel is dühítette a vevőjét.
A következő vevő én voltam. Nekem már megemlíti, hogy nagyon aggódik egyik családtagja miatt,
éppen nem tud mit kezdeni a benne dúló feszültséggel.
Akkor most ez a hölgy bunkó?
Vagy egy hölgy, aki épp küzd az élete viharában?
Na melyik!?
"Nem az a legfontosabb, hogy hova sorolod be magadat, hanem az,
hogy mire tetted fel az életedet."
Hova sorolod magadat?
Hova sorolom be magamat?
Volt, hogy bunkó voltam, és beszóltam. Tudok elég nyers lenni. Éles. Váratlanul!
Mire tettem fel az életemet? Mi a célom?
Hogy elfogadóbb legyek, és megbocsájtóbb.
Mert amikor nem érdemlem meg, mégis megbocsájtó velem a férjem, az nagyon jól esik nekem.
Hova sorolom be magamat?
Félreléptem.
Mire tettem fel az életemet? Mi a célom?
Hűségesnek maradni.
Hova sorolom be magamat?
Szorongó ember vagyok, tele kisebbrendűségi érzéssel.
Mire tettem fel az életemet? Mi a célom?
Amikor lekicsinyelnek, ne azt érezzem, hogy a másik bánt, hanem hogy értékes vagyok.
Tizen évekkel ezelőtt a szorongás, ami nagyon komoly dolog (!), más szóval a kisebbrendűségi érzésemből fakadóan, amikor bántottak, azonnal összementem. Azonnal elhittem, hogy értéktelen vagyok és gyenge.
Azonnal elkezdtem bántani magamat! Hogy mit éreztem ekkor? Azt, hogy össze vagyok törve darabokra. Ott legbelül. És semmire nem vagyok képes! Durván szar érzés volt. Olyan halálszagot éreztem a szívemben.
Amikor nem voltam szimpatikus valakinek, amikor bántott valaki egy kicsit is, vagy megbántottnak éreztem magamat, azonnal megkérdőjeleztem magamat, azonnal értéktelennek éreztem magamat. Egy senkinek. Megindult egy fájó-lehúzó-mentálisan egészségtelen folyamat bennem. DE: NEM AKARTAM ELHINNI, HOGY SENKI VAGYOK!
MA EZ MÁR NINCS ÍGY.
ÉRZEM, ÁTÉLEM, HOGY amikor bántanak, vagy bántottnak érzem magam, vagy nem vagyok szimpatikus neked, azonnal felállítom a határaimat, és én határozom meg, hogy mit érezzek, és mennyit érek.
Azt gondolom, hogy ez a legnagyobb érték az életemben. Hogy tudtam változni ebben!
Azonnal felállítom a határaimat: a napokban mondta egyik ügyfelem, hogy tudta, hogy van ilyen szó, hogy határ, de ilyen értelemben, ahogyan a kapcsolatainkban állítjuk fel a határainkat, ilyen értelemben nem ismerte ezt a szót. Örülök, hogy megosztotta velem ezt a nagyszerű gondolatát!
SEMMI NEM LEHETETLEN! " A fejlődésnek nincs határa."
Én már tudom ezt!
Nem a valóság számít, hogy milyen gyenge is vagyok, voltam.
Az számít, hogy a legnagyobb belső fájdalmamon úrrá tudtam lenni, mert ez volt a célom.
NEM VOLTAM HAJLANDÓ ELHINNI, HOGY SENKI VAGYOK!
Nem az számít, milyen vagyok, hanem az, hogy milyen akarok lenni.
Azért mondom ezt, mert sokan NEM HISZIK EL, HOGY TUDNAK VÁLTOZNI, VAGY MÁSOK TUDNAK VÁLTOZNI.
Ma ügyfeleimet támogatom abban, hogy tudják építeni erős önbecsülésüket, önbizalmukat, és ezáltal sikeresek legyenek kapcsolataikban!
TUDSZ VÁLTOZNI.
OLYAN LELKI GYŐZELMEKET TUDSZ VÉGHEZVINNI AZ ÉLETEDBEN, AMIRŐL ÁLMODNI SEM MERSZ!
HA NEKEM SIKERÜLT, NEKED IS SIKERÜL.
KITARTÓ GYAKORLÁS ÁRÁN. CÉLTUDATOSAN. CÉLRATÖRŐEN. És nem számított, milyen nehezen is ment nekem ez a változás! Tudtam, hogy rámegy az életem, ha nem nézek szembe ezzel a célommal. Nem zavart már, hogy sokat hibázok, hogy újramegújra elbuktam. Csak gyakoroltam, gyakoroltam, és csak gyakoroltam.
Mindig jobban ment egy picit.
Hajdú Éva
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
