1.Tanulok emberségesen beszélni? (9 lépés)

2. Tanulom a konfliktuskezelés művészetét? (4 lépés)

3. Biztos bázisaim? Mivel motiválom magamat?

4. Tanulok szeretni?

5. Őrzöm az értékesség-tudatomat?

6. Tanulok proaktív lenni?

7. Pozitív tudatállapotom fenntartása?

8. Paradigmaváltás? Melyik székben ülök? Melyik székbe ülök át?

9. Értékrendem? Milyen szabályok szerint élek?
10.Tanulom építeni az Erős Önbecsülésemet? (6 lépés)
11. Tanulok beszélni a gyerekkorom tanulságairól?
12. Napi leltár? (Mit tettem ma jól?; Mit tennék másként?; Mit tennék még jobban?; Mit tanultam ma?; Miért lehetek hálás?; Kinek adtam ma élő lájkot?)

A munkámban kiterítem ezt a nagy papírt. És ezen területek-tudás segítségével táncolunk a területek között.
Elkezd tanulni! Kezd fejlődni! Tudást tanul és eszközöket. Nem én mondom meg, mi a teendő ott-és-akkor pontosan. Ezt az ügyfél dolgozza ki magának.

Olyan, mint a 10 parancsolat. Van annak értelme, hogy soha semmit nem lopok el, emellett széjjel csalom a férjemet? Van értelme annak, hogy lejáratok valakit, emellett minden hétvégén templomba járok? A Parancsolatok egymást segítik, egymás nélkül nem léteznek.

Így van ez a 12 területtel is. Nem tudok konfliktust kezelni, ha nem tanulok nézőpontot váltani. Nem tudok emberséges beszélni, ha negatív a tudatállapotom. Hogyan tudnék szeretni, mást emelni, ha magamat sem tudom motiválni?
Mert amikor hozzám érnek az emberek, a legtöbb esetben pld erősen negatív a tudatállapotuk.
Csakis pozitív tudatállapotban tudja előrevinni a helyzetét.

Először alaptudás megszerzése, aztán ennek alkalmazása bármilyen kérdésre!
Tanulás célja: Emberséges-Működő hétköznapok, kapcsolatok.

Aki nem szeret tanulni, nagy bajban van: először a gondolkodásunk módosul, aztán fog a viselkedés változni.
Fordítva nem működik.

A tanulás jelenti azt is, hogy először vetünk, aztán aratunk. Nehéz ezt elfogadni, hiszen korszellem szerint nem kell vetni. Csak pofátlanul elvenni.
Nem kell megdolgozni érte. Az aratás jár a semmiért. Csakhogy ez nem működik az emberi-családi kapcsolatokban.

"Csak akkor haladhatunk, ha tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk,
tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk,
és megint csak tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk."
(Dr. S. Covey)

Elakadások? Ezt olvasom a hirdetésekben.

Nem tragédiákat akart mondani?
Az emberek hozzám legtöbbször nem elakadásokat hoznak.
Hanem tragédiákat.

Vagy ott kezdődik a tragédia, hogy az ember gyereke öngyilkos lett vagy majdnem?
Mikor eszmélhet rá vajon az ember, hogy a tudás megszerzése élet-halál kérdése?

Aki nem szeret tanulni, az megdöglik.
Nem?

Szülőként nem alaptudás e három?:
Milyen Példát mutatok itt ebben a helyzetben a gyerekemnek? Igen, válaszoljak erre.

Második: Tanulom végigvezetni gyerekemet stresszhelyzetben A-ból B-be , hogy megnyugodjon?
(A gyerekem ezt szokta mondani, hogy anya, megnyugodtam! Vagy: anya, már nem félek!)

Harmadik: Milyen értékeket adok át neki? Nyilván a saját értékrendemből adok neki!
Milyen Értékmondatokat mond a gyerekének?
Ki tudja ezt a három alaptudást szülőként?

Évekkel ezelőtt olvastam egy könyvben, híres magyar szakértő tollából, hogy
barátnőjével kávézgatott. Ez a barátnő csodás életet él. Gyönyörű ház, gyönyörű
anyagiak, egészséges gyerekek, nagyszülők segítőkészek. Mesés villogás.
Ez a híres szakember mint barátnő kérdezi barátnőjét a csillogó kávézóhelyen, hogy
hogy van?, már úgy lelkileg.
Válasz, minden rendben.
A szakember, a híres ezután azt írja könyvében, már ahogy én értelmezem, hogy a segítőszakma
már csak ilyen. Kell probléma, hogy az ember szakemberhez menjen.

Ezzel nem értek egyet. A fő kérdés az, hogy hol van a Tanulás, a Fejlődés az életemben.
Nem pedig az, hogy mennyire döglöttem bele abba a bajba, amit épp cipelek.
Nem döglődni kéne. Hanem Tanulni. Nem fuldokolni a tehetetlenségben. Hanem Tanulni, Fejlődni!
Túszmentalitás: tanuljuk a megbeszéléseken:

„Életem során, amelyet magánszemélyekkel, kollektívákkal és szervezetekkel végzett munkával töltöttem, számos emberrel találkoztam, akiket más emberek, bizonyos helyzetek, vagy akár saját érzelmeik túszként tartottak fogva. Reakciójuk hasonló volt a fizikailag túszul ejtett emberekéhez, pedig senki nem tartott igazi pisztolyt a fejükhöz. Túszokként viselkedtek anélkül, hogy felismerték volna ezt, holott valójában volt hatalmuk a cselekvésre.”
(G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál, 12.o.)

Coach vagyok. Az én agyamban a FEJLŐDÉS huzaljai vannak kifeszítve.
Nem az a dolgom, hogy SEMMIT NE TEGYEK, HOGY amikor nagy a baj, amikor a gyerekem kiborul, amikor a stresszét
nem tudja hova tenni, amikor a válás szélére kerülök, amikor hosszú évek telnek el, és
felrobban a kapcsolatomban a bomba. Pedig én azt hittem, hogy nem ekkora a baj....., és majd ekkor rohanok valahova. Érzelmi hullaként. Mentális nullaként.

Nem! Nem kell tragédiára várni. A Fejlődés a feladat. A Fejlődés folyamatos Tanulás. A Tanulás Gyakorlással jár. A Gyakorlás Tapasztalatot jelent! A családokban Fejlődő-Tapasztalt emberekre van szükség. Nem érzelmi hullákra. Meg mentális nullákra.

Az előbb említett három kérdés szülőknek! Nézze csak meg! Mekkora kérdések! Mekkora munka van vele, hogy belegyakoroljam magamat! Ne feledje! A gyakorlás mindig tapasztalattal jár! Tapasztalatot kell szereznünk saját életünk ügyeinek előrevitelében!

Ennél kevesebb nem elég.
Ne tragédiára várjon! Tanuljon!

A tudomány olyan tudást ad nekünk, amit nem lehet szétszedni, ezért fontos ez a 12 terület, ezek egymást segítik. Amikor valaki például abban kér segítséget, hogy énhatárait felállítsa, ehhez is mindegyik területet meg kell tanulni! Ha nincs Rendszer, hiába a Tudás.

1.Tanulok emberségesen beszélni?

2. Tanulom a konfliktuskezelés művészetét?

3. Biztos bázisaim? Mivel motiválom magamat?

4. Tanulok szeretni?

5. Őrzöm az értékesség-tudatomat?

6. Tanulok proaktív lenni?

7. Pozitív tudatállapotom fenntartása?

8. Paradigmaváltás? Melyik székben ülök? Melyik székbe ülök át?

9. Értékrendem? Milyen szabályok szerint élek?

10. Tanulom építeni az Erős Önbecsülésemet?
    11. Tanulok beszélni a gyerekkorom tanulságairól?
    12. Napi leltár?
    Emlékszem, egy házaspár azzal hívott fel, hogy „Képzeld, elkezdtünk beszélgetni, ahogy nálad tanultuk, és nagyon jól ment!”

Nem lehet szöveghalmaz magyarázatokba burkolózni.
Ez eddig sem sokat segített. Micsoda eredményt értünk el ezzel?
Én már nem bírom hallgatni a szakemberek magyarázatait, amikor
megmondják, hogy mi a helyes egy helyzetben. Hagyjál engem, hogy
kitaláljam! Miért mondod meg, hogy mit tegyek? Majd én kitalálom! Adj egy
tudásrendszert, amit elkezdhetek gyakorolni a helyzeteimben. Ez a tudás, mert tudomány, működik. Nem hagy cserben!

"Csak akkor haladhatunk, ha tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk,
tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk,
és megint csak tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk."
(Dr. S. Covey)

Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy ezeket a területeket tanuljuk, gyakoroljuk és tapasztaljuk.
Én nem azt kérdezem, hogy hol van a probléma az életében.

Én azt kérdezem, hol van a tanulás, a fejlődés az életében? Erőfeszítés? Saját vélemény?
Emberek szeméthegyeket hoznak megbeszélésbe: hosszú ideje konzervált, gyűjtögetett,
újra ismételt szitukat.
Gödörélet. Túszmentalitás. Vesztes életek.
Aki nem szeret tanulni, az megdöglik a gödörben.

"Csak akkor haladhatunk, ha tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk,
tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk,
és megint csak tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk."
(Dr. S. Covey)

Ez folyamatos napi munka. Nem akkor kezdődik, amikor, (és) sok ilyen ügyet hoznak az emberek, hogy nem tudják mi legyen, válás vagy nem. Teljesen kimerítették tettek, tanulás, gyakorlás híján a kapcsolatot. És jönnek tanácsadásra.

Tegye fel a kezét, aki azért jön tanácsadásra, mert tanulni akar, fejlődni akar, változni akar.

Ki mond ilyet? Azt sem tudjuk, mi az a fejlődés!

Az emberek azt sem tudják, hogy nem is kapcsolatban élnek! A családban élésnek feltételei vannak. A család pld . két erős önbecsülésű emberre épül. Nem egymás lábára állunk tehát. Hanem a magam lábára! Virginia Satir-t idézem: a Család feltétele továbbá: egyenes, őszinte, nyílt kommunikáció + együttműködés a külső tényezőkkel pld. óvoda, bölcsöde, iskola, munkahely + élhető szabályok felállítása, ami segít a család működésében.
Milyen alapon merem elvárni, hogy működjön a Családom, ha eme négy alapfeltételt nem teljesítem, nem tanulom??

"A családi emberformáló műhely vezetésének felelőssége a felnőttek kezében van." 
(Virginia Satir, A család együttélésének művészete) 

Ugyan kérem!
Elakadások?
Nem tragédiák?

Az iskolákban? A feszültségeket nem lehet büntetlenül a szőnyeg alá söpörni.
„A fiatalok legnagyobb problémája a kapcsolattalanság.”
Nem mediációkra van a legnagyobb szükség?
Amikor egy incidenst megbeszélés keretében tisztázunk?
Ahol az alapmentalitás a tisztelet?
Ahol nem büntetés van, hanem jóvátétel?
Ahol a gyerekek MEGTAPASZTALJÁK (!), hogy a kialakult
konfliktushelyzet RENDEZHETŐ? Ahol mindenki egyenlő? Ahol mindenkit meghallgatunk?
Ahol szeretetben vagyunk egymással?
Erre a mediációs, békítő, helyreállító megbeszélésekre van szükség, ahol a gyermek felvállalja a közösség előtt tettét, vállalja annak helyreállítását, ahol a felek kibékülnek. Kezet fognak egymással.
Nem ilyen békítő megbeszélésekre van legnagyobb szüksége a gyerekeknek? Az iskolákban?
Ahol saját bőrén ÉLI ÁT, hogy ő nem csak bűnös, hanem FELELŐSSÉGET IS KÉPES VÁLLALNI A TETTÉÉRT? KÖZÖS ÖRÖM SZÜLETIK MEG?
NEM ILYEN TÖRTÉNÉSEKRE VAN MA LEGNAGYOBB SZÜKSÉG AZ ISKOLÁKBAN?

Itt a tanulnivaló, akit érdekel a program, állok rendelkezésre!
Haladunk az első perctől kezdve.
Először vetünk.
Aztán aratunk.


Hajdú Éva
CSALÁDI ÜGYEK
abduktív pszichológiai coach,
családi mediátor
„Újjászületni jobb, mint megszületni.”