Mindegyik ember egy történet. 
Pár. 
Egy ideje már együtt dolgozunk.
Ők tudják a tutit: nem elég egyszer beugrani, ha a kapcsolat romokban áll hosszú távon.
Nem elég a másikra mutogatni.
Lehet elkezdeni a változást.
Magamnál. Magamon. Bennem.

Ők így tesznek. 
Visszajönnek.
Gyakorolnak. 
És jönnek a várva várt eredmények.

Bizonyos idő múltán újra találkozunk.
Mindketten összetörve. Baj van. Nincs kapcsolat, megint játszmában. 
Kommunikáció szinte nulla minőségen. Feszültség beállva.
Egyik fél megjegyzi: "majdnem el sem jöttem."

Aztán elkezdünk dolgozni. 
Kezd valami összeállni.
Mondom is, hogy itt szerintem nem a kommunikációt kell gyakorolni! 
Nem erre van most szükség, menjünk a mélyére, keressük a fő okot.
Mit gondoltok?-kérdezem.
Mindenki egyetért ezzel. 
Elkezdünk dolgozni tovább.
Keressük a csúszós banánhéjt.

Megtaláljuk: STRESSZ.
Vírus, munkahelyi feszültségek, ház-projekt, fáradság, más külső tényezők.

Azért írom le ezt a történetet, mert a stressz engem is érint.
Mert a stressz sokunk családi-párkapcsolatát érzékenyen érinti. Érintheti. 
Férjem kiégés jeleit mutatja. Nagyon befáradva.
Aki élt már ilyen kiégéses tüneteket produkáló társsal, tudja, hogy fele sem tréfa!
Rengeteg robbanás, vibrál a levegő.

Szabbat-év ugye? Na igen. Amikor ki tudsz venni egy év szabit, nem azt csinálod, amit eddig?
Pihensz. De ezt nem mindenki engedheti meg magának, akinek égető szüksége van rá!
Keressük a megoldást, el is indultunk. Előre. Megoldásban vagyunk. 

Stressz. Vírusidőszakban. 
Talán nem csak a fent említett párt érinti, és a saját kapcsolatomat. 
Ilyen helyzetben rádöbbenek, mennyire működik, amit mondanak a szakemberek!

A SZERETET - TARTÁLY TÖLTÖGETÉSE naponta. 
Egy tartály -szerű dolgot szoktam rajzolni, ahol mindenki bejelölheti, milyen magasan áll a szeretet-mennyiség a saját tartályában. Mennyire érzi magát szeretve. 
Adok szeretetet.
Elfogadok szeretetet.
Visszajelzem, hogy kaptam szeretetet.
Van-e a párkapcsolatomban kultúrája-kialakított rendszere-kerete annak, ahogy mi ketten egymást szeretjük? 

Merem megkérdezni?:
Szerettelek én ma téged?

és 

AZ ÉRZELMI BANKSZÁMLA növelése, a 6 legfontosabb betét (Dr. S. Covey nyomán):
1) Másik megértése. 
2) Odafigyelés az apró dolgokra. 
3)Az ígéretek megtartása.
4) Elvárások tisztázása.
5) Személyes feddhetetlenség.
6) Kivét esetén őszinte bocsánatkérés.

Szóval Stressz.

Amikor sok az általunk befolyásolhatatlan külső, rongáló tényező, akkor derül ki igazán, hogy van-e kultúrája a kapcsolatunkban a szeretetkifejező szokásunknak, és kiderül az is, hogy növeltük-e az utóbbi években az érzelmi bankszámlánkat.
Ez azért fontos, hogy lényeges stresszhelyzetben, tudjunk innen kivenni betéteket.
Ha nem növelem a betétünket, nincs mit kivenni onnan. 

Ezért fontos hogy milyen szabályok szerint élünk a számunkra átlagos hétköznapokban. 

Növeljük -e a szeretet tartály szintjét?
Növeljük-e az érzelmi bankszámla mértékét?

Azt tapasztalom a mostani feszült hétköznapokban, hogy az elmúlt évek munkájának van eredménye.
Ma reggel is összekaptunk. De. Ki tudtunk békülni. Békével ment mindkettőnk a mai maga útjára.
És ez már nem stresszérzés. 
Hanem nagyon megnyugtató.

Igen. 
Vannak időszakok, amikor nem az a dolgunk, hogy növeljük a tartály szintjét, és a bankszámla értékét.
Van, amikor az a dolgunk, hogy kivegyünk onnan.
Na de kivenni bármit is csak akkor tudunk, ha van mit.
Mert:

Gyors megoldások tényleg nincsenek.
Az emberi kapcsolatok felépítése és megjavítása
hosszú távon megtérülő befektetés. (Dr. S. Covey)

Olyan, mint a sport.
Ha valaki eleget edz egy megmérettetésre, akkor a versenyen nagyobb valószínűséggel szedi össze magát, amikor mélypontra kerül.

A fent említett pár nyugodtabban ment el, mint ahogyan jött.
Célokat raktak össze. Megvalósítható, és szükséges célokat.

Eszembe jutott még egy kifejezés.
Féltve őrzött kincs.
A kincsünket őrizzük.
Féltve.
Példáéul a lakásunkra fizetünk biztosítást.
Kincs.
A gyerekemnek is mondom néha, a férjemnek is: kincsem! 
Vajon ki mit válaszolna a kérdésre?:
Van kincsed?
Mi a kincsed?
Vagy ki?

A családom féltve őrzött kincsem. 
Ennél kevesebb szerintem nem elég.

Ha megkérdezünk számunkra hiteles családokat, mi tartotta őket össze a baj idején, vajon mit válaszolnának?
Nem azért maradtak erősek, mert elkerülte őket a baj, a stressz.
Inkább. 
A nehézségek ellenére is erősek maradtak. 
Nekik kincs a család. 
Amit félve őriznek. 
Tesznek érte. 
Egymásért. 
És nem csak a nehézségek idején. 
Hanem a hétköznapokban! 
Mert.
"Gyors megoldások tényleg nincsenek.
Az emberi kapcsolatok felépítése és megjavítása
hosszú távon megtérülő befektetés."

Számodra?
Féltve őrzött kincs?
A család?
Teszel érte a hétköznapokban?
Hogy a  nehézségek idején ne történjen nagy baj?

A családom féltve őrzött kincsem. 
És neked?