Ki vagy, és mi a célod az életeddel?

Ezt kérdezte tőlem tegnap egy ismerősöm.
Azt mondta, kíváncsi, hogy tudok-e válaszolni erre a két kérdésre.
Hülye vagy?- kérdeztem kedvesen.
Én egyfolytában ezzel foglalkozom.
Túl sokat is. Beismerem. 
Szóval nem szó szerint. 
De ezt válaszoltam. 

Ki vagyok?
Ki voltam?
Szemétdarabok széthullva.
Aztán eljött a mélypont ünnepélye, drága Pilinszkytől tanulva a léthelyzetet.
A mélypont ünnepélye, ahonnan már nem volt lejjebb.
Legalábbis ezt éreztem. 
Aztán felfelé kezdtem tápászkodni.
Célom volt, hogy összeszedjem magamat. 
Élni akartam, mert nem tudtam, mi az.
Elképzelhetetlen érzés volt, hogy egyszer lesz egy békés otthonom!
A házasság iszonyat nem működésében is élni akartam. 
Ezért fejlődtem, rengeteget dolgoztam a mentális egészségemért. 
Szó szerint heroikus küzdelmet folytattam. 
Magamért. 
És lett.
Egy békés otthonom. 

Két ember, akikkel a legnagyobb örömem együtt lenni, csak úgy.
Ez a két lény a férjem és a kislányom. 
A szeretet ereje tartotta össze a házasságomat.
Mertünk szeretni akkor is, amikor a legnehezebb volt. 

És a célom? Az életemmel?
A munkámmal, amiben megint sok a harc, szeretnék megélni belőle.
Ez lehetetlen egyenlőre.
De egy lehetetlen álmom már teljesült!
Célom, hogy továbbra is gondoskodjam, tápláljam a házasságomat. 
És továbbra is megtegyem amit csak lehet a gyerekem mentális egészségéért. 
Célom, hogy mi hárman még sokáig együtt lehessünk, ami a legjobb érzés a világon. 

Ennyi.

Ismerősnek megköszöntem, hogy megtámadott a kérdéseivel.
Utána mit éreztem?
Mintha leöntöttek volna. 
Egy adag napsütéssel.

És most. 
Téged kérdezlek.
Ki vagy, és mi a célod az életeddel?