- mert a lelki egészségemen melózni legalább annyi munka, mint kijönni egy mentális betegségből! -
Depresszió. Pánikroham. Öngyilkosság.
Divatos mai döntések.
És nem, nem érzéketlen szeretnék lenni egy pillanatra sem.
Hiszek a lelki egészségben. Abban, hogy ugyan annyit tehetünk a lelki egészségünk megtartása-fejlesztésért, mint amennyit dolgozunk egy lelki betegségből való felépülésen!
Nem hiszem, hogy az életcél, hogy lelkileg megbetegedjek, aztán talán felépülök.
Cél az, hogy megtanuljam építeni – Megtartani a lelkem egészségét.
Ki tudna válaszolni, ha megkérdezem, hogy hello, te mit teszel a lelki egészségedért? Naponta?
Ki tudna erre válaszolni?
Eszközökről írok itt.
Amik soha nem hagynak cserben minket.
Mert lelkünk is élni szeret, nem haldokolni!
Azt szeretem a munkámban, hogy meglepő tud lenni. Egyik ügyfelem 20 év után válik. Kemény a helyzet. Visszajön a következő megbeszélésre és azt mondja, hogy nem dohányzik 3 napja, és elment templomba, és neki ez most jó és fontos.
Egy szóval sem említettük az előző megbeszélésen a templomba járást, sem a leszokást.
Másik ügyfelem párkapcsolati témában érkezik, a folyamat végén elmondja, hogy elkezdett beszélgetni-közeledni az anyósa felé, és jó és működik. Nem dolgoztunk az anyósával való kapcsolatán. Hát ilyen szép a fejlődés. Egyik eredmény hozza a másikat!
1)
Erős önbecsülés
A család is? A párkapcsolat is erre épül. Két erős önbecsülésére figyelő emberre. Tragédia, hogy mennyire nincs ismeretünk-tapasztalat abban, ahogyan ebben változunk. Ha magamat nem tudom ebben építeni, akkor a párkapcsolatomba sem tudok mit beletenni. Ha a párkapcsolatomba nem tudok mit beletenni, akkor a gyermeknevelésbe sem tudok mit tenni. A család alfája-omegája az, hogy a két ember a párkapcsolatában figyel-e erre.
Az erős önbecsülésnek 7 lába van.
1) Határozottan-magabiztosan felvállalom az értékeimet.
2) Határaimat kommunikálom.
3) Kudarchelyzetben talpra állok, hibámat kijavíthatom, lehetek proaktív. (Proaktivitásról szól az előző rész.)
4) Napi hála listám.
5) Szeretetet adok is, és elfogadok. Vannak emberek, akik csak adnak. És az elfogadás jelent számukra kihívást.
6) Mások megbecsülésének kifejezése- pozitív elismerő visszajelzések adása.
7) Spontaneitás, rugalmasság.
Példa: Házaspár: Látod, megint lealázóan ordítasz velem, meg kiosztasz, mintha a gyereked lennék. Nem szeretném hagyni, hogy ez így maradjon köztünk. Az apukád is így beszél az anyáddal. Igen, értelek, hogy nem akarsz semmi rosszat. Mégis megalázó ez a helyzet a számomra. Segítek, hogy ez jobban menjen neked, mert szeretlek, megértelek. De ha nem változik ez a helyzet, hogy legtöbbször így szólsz hozzám, akkor biztosan el fogok válni. Mert tönkre fogok menni. Mit gondolsz?
1) A feleség magabiztosan beleáll abba, ami neki fontos.
2) Határait kommunikálja. Mit hajlandó átélni, mit nem.
3) Kudarchelyzet. Proaktívan oldja meg, keresi a megoldásokat. A Közös megoldásokat!
4) Hála is benne van, a pozitív felfogás. Hogy empatikus, megértő igyekszik lenni.
5) Szeretet ad, de kér is.
6) Pozitív visszajelzést ad. És kér is.
7) Rugalmas, mert kölcsönös megoldást keres, nem pedig fenyegetőzik vagy észt oszt. Proaktív, keresi a saját részét is a történetben, hogy ő mit tehet azért, hogy célba érjen ez a történet.
Segítőkész, nem elzárkózó.
Nem fenyegető.
Sztem ma a legtöbb embernek határai sincsenek. (2-es pont.)
Volt egy ügyfelem, aki járt már szakemberhez hosszabb távon, és azt mondta nekem, hogy igenis ő határozott, tudja a határait, járt szakemberhez, tudja, hogy mit nem engedhet meg a társának. De a megbeszélésen egyfolytában a társát hibáztatta. A magatartásában nem volt jelen egyik pont sem a hét közül. Úgy ment el, hogy vmit megértett abból, hogy a határozott-magabiztos beleállás, a határaim képviselet hiányzik a hozzáállásából.
Sok ember életének ez a legnagyobb tragédiája,
hogy másokra akar támaszkodni, mert magára még nem mer.
És így nevelünk gyerekeket…..
Az erős önbecsülés TEFLONBEVONAT. Sok minden, ami tönkretesz minket, érzések-emberek-gondolatok-tettek, Nem ENGEDJÜK BE MAGUNKBA, LEPÖRGETJÜK magunkról, MINT A TEFONLBEVONAT AZ ODAÉGETT ÉTELDARABOKAT.
Lepergetem magamról, mert van teflonbevonatom.
Persze soha nem produkálok tökéletes megoldást.
Nem az a lényeg, hogy jól menjen.
A lényeg, hogy menjen. CÉLról CÉLra.
A FOLYAMAT a lényeg, a FOLYAMAT fenntartása.
Ez a 7 pont BIZTOS pont lehet, amelyekben egyre több tapasztaltot szerezhetünk. CÉLról CÉLra.
„AZ ERŐS ÖNBECSÜLÉS JELE, HOGY KÉPESEK VAGYUNK A LEGNAGYOBB NEHÉZSÉGEKKEL IS SZEMBENÉZNI ÚGY, HOGY KÖZBEN HŰEK MARADUNK ÖNMAGUNKHOZ.” (Kohlrieser)
Hű!
Hajlandó vagy megnézni egy hetedet, hogy mik azok az apró történések, amikor:
kudarcból kijöttél?
amikor szeretetet adtál?
Elfogadtál?
határaidat kommunikáltad?
De nem nyafogó-hisztis óvodásként, hanem magabiztosan?
amikor hálás voltál apróságokért, például egy mosolyért?
amikor elismerő visszajelzést adtál?
És fogadtál?
Jó munkát ehhez!
Legyen teflonbevonat rajtad!
Rajtam!
2)
Ezzel a történettel életem legszebb Évája ajándékozott meg:
„A gondolat teremtő ereje.
Volt egyszer egy fiatal íjász, aki több íjászversenyt is megnyert. Egy alkalommal hírét vette, hogy létezik egy öreg Zen mester, aki nagyon ügyesen kezeli az íjat. Bízva saját tudásában, bizonyos felsőbbrendűségi érzéssel versenyre hívta hát az öreg mestert. A fiatal íjász valóban ügyes volt. Első nyilát hajszálpontosan a céltábla közepébe lőtte, második nyilával pedig sikerült az elsőt kettéhasítania. - Szeretném látni hogy képes vagy-e hasonló teljesítményre? - mondta az öregnek. A mester nem vette elő az íját. Arra kérte a fiatalembert, kövesse őt a hegyekbe. Kíváncsi lévén, követte hát a mestert, amíg egy mély szakadékhoz értek. A szakadék fölötti, egyetlen híd egy kidöntött fatörzs volt. A mester fellépett a bizonytalanul ingó, csúszós fatörzsre, és nyugodtan kisétált a mélység fölé. Kiválasztott egy távoli fát, és nagy biztonsággal küldte célba a nyílvesszőt. - Most te következel - mondta, és könnyedén lelépett a fatörzsről. A fiatalember rémülten bámult a szakadékba. Nem tudta rászánni magát, hogy a mélység fölé lépjen. A mester azt mondta: - Jól uralod az íjat, de nem tudsz uralkodni a gondolaton, ami a nyílvesszőt kirepíti.”
(Zen-történet)
Miről szól számodra a történet?
Másokra támaszkodni?
Másokat ítélgetni?
Kihívásoktól elmenekülni? Azokért is másokat hibáztatni?
Vagy mindannyiunk életében ott vannak azok a fatörzsek?
A mélység felett?
Amik arra várnak, hogy átsétáljunk rajtuk?
Jó gondolkodást kívánok.
3.)
Van ez a tudatlanság.
Büntetőfékezés.
Mi az Oka?
A témában gyakran feltett kérdés.
Mintha divat lenne a konfliktuskezelés-tudása!
Otthon? Munkahelyen?
Miért pont az utakon találkozzunk vele?
Ez csak egy következmény.
Miért nem mondjuk ki?
Miért nem mondjuk ki, hogy amikor az embernek nincsenek konfliktuskezelő-megoldó eszköztára, akkor elfajulnak a kapcsolatai. Mint a büntetőfékezés. Nem messze áll a gyilkolástól. Mintha otthon nem gyilkolnánk sokszor egymást a sokféle bántással? Miért nem mondjuk ki, hogy ez csak egy következmény?
3 alapeleme van az emberi beszédnek.
Erre épül az összes konfliktuskezelő modell.
TISZTELET.
POZITÍV VISZONYULÁS.
EGYÜTTMŰKÖDŐ KOMMUNIKÁCIÓ.
Csodák történnek, amikor egy feszültségben valaki tudja ezt alkalmazni. Csodák történnek! De nem is hiszünk ebben, mert nem is tudjuk , hogy hogyan lehet ezt kommunikálni. Tiszta őrület.
Másik modell:
1) SOSE TEREMTSÜNK ELLENSÉGET:
Elhatározom, hogy te is ember vagy, én is. Te is elmondhatod amit akarsz, én is. Én is emberből vagyok, és te is! Így szoktam mondani ezt az állapotot, hogy BEHOZOM MAGAMat KÖZÉPRE. Itt Kohlrieser szerint fontos, hogy beállítsam magamban a fenti hármat: TISZTELET.
POZITÍV VISZONYULÁS.
EGYÜTTMŰKÖDŐ KOMMUNIKÁCIÓ.
2) SOSEM A SZEMÉLY A PROBLÉMA: Válasszuk külön a személyt a problémától. Nem nagyítom fel a te hibádat, ahogyan elbántál velem. Nem DÉMONIZÁLOM a hibádat! A megoldásra fókuszálok, nem azt hajtogatom egyfolytában, hogy te rohadék, miért nem fizetsz!
ÉRZELMEINK KEZELÉSÉNEK MÓDJA MEGHATÁROZZA KAPCSOLATTEREMTŐ KÉPESSÉGÜNKET.”
(G. Kohlrieser)
3) ŐSZINTÉN TÖREKEDJÜNK ARRA, HOGY SEGÍTSÜNK A MÁSIK EMBERNEK MEGKAPNI AZT, AMIRE SZÜKSÉGES VAN, AMIT AKAR.
Előnyt adok neked! Igen, ez hihetetlen.
Most ezt képzeljétek el! : „A KONFLIKTUSKEZELÉS VELEJE AZ ENGEDMÉNYTÉTEL MŰVÉSZETÉBEN REJLIK.” Ez őrület!
Mondhatom neked, hogy kezdd elmondani, amit szeretnél, meghallgatlak, utána szívesen mondom én is. Mintha kinyitnánk a másik előtt az ajtót: Gyere be! A főnök mondhatja a munkatársának, hogy oké, ha akarod, mutasd meg a kutatásodat, megnézzük, de előre tudja, hogy nem tud rá pénzt adni. Nem elküldi a fenébe a munkatársát a főnök, hanem előnyt ad neki! Emberséges módon tálalja, hogy nincs rá pénz. Ehhez meghallgatja a munkatársát! Tehát „a KONFLIKTUSKEZELÉS VELEJE AZ ENGEDMÉNYTÉTEL MŰVÉSZETÉBEN REJLIK.” Teljesen elfelejtettük ezt is…
4) NE HAGYJUK, HOGY A TÁMADÁSOK, HEVES ÉRZELMEK RABUL EJTSENEK:
Nincs elrohanás. Tehát, amikor nagy a feszültség, nem rohanok el, nem hagyom faképnél a másikat, hanem MARADOK. Ez nekem sokszor nem sikerül! Higgadtság. Ne tévesszük szem elől, hogy miért vagyunk ott.
Szóval miért állat az ember az utakon? Büntetőfékezés? Amit törvénnyel akarnak már büntetni, elfajulása miatt?
„Az erőszak az egészséges társas kötelékteremtés hiányában és
a veszteség kezelésére való képtelenségben gyökerezik."
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 149.o.)
A mai téma kulcsszava: KÖTELÉKTEREMTÉS ERŐSZAK HELYETT.
"A kilencéves Hannah nem tudott enni, mert a torkában óriási duzzanat keletkezett. Az orvosok semmilyen testi okot nem találtak az állapotára. Már több mint egy hónapja nem evett szilárd ételt. Az orvosa azt kérdezte tőlem, hogy okozhatja-e gyász a tünetet. Amikor elmesélte az esetet, úgy tűnt, nem volt semmilyen nyilvánvaló veszteség
Hannah életében. Azonban amikor átnéztük a kartonját, találtunk egy bejegyzést „kedvenc malacáról”. Elkezdtek beszélgetni a kislánnyal a malacról. Hannah szülei gazdálkodók voltak, és az apja az egyik alomból neki adta a
leggyengébb malacot. Hannah gondozta, a malac pedig életben maradt és megerősödött. Bizonyos értelemben az ő „gyereke” volt. Egy napon, amikor hazaért az iskolából, felfedezte, hogy „Nyafit” levágták. Ez mély sokként érte őt. Ráadásul iskolába menet minden nap el kellett haladnia a hús mellett, ami a pajtában lógott felakasztva. Öt nappal később az apja kényszerítette, hogy egye meg a Nyafiból készült sültet, miközben a bátyjai
kinevették, az anyja pedig tétlenül nézte. Másnap a kislányt kórházba szállították.
Amikor először szóba hozták a kislány előtt Nyafi elvesztését, Hannah nem volt hajlandó beszélni. Kötelékteremtéssel és gyengéd kitartással a doktornő tovább beszélt Hanna-hoz, aki kirobbanó dühvel és haraggal reagált. A doktornő megtartotta a köteléket, és még egy perc sem telt el, Hannah megölelte őt, és vagy fél órán keresztül sírva ontotta ki a szíve fájdalmát. A katarzist követően egy hónap után először képes volt egy kis szilárd ételt enni. A duzzanat azonnal lelohadt, és két nap múlva elmúlt.”
KÖTELÉKTEREMTÉS NÉLKÜL NINCS KAPCSOLAT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS SZEMÉLYESSÉ TESZI A KAPCSOLATOT, ÍGY MÉREGTELENÍTI A FOLYAMATOT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS A TEHETETLENSÉG ELLENSZERE.
NEM KELL ISMERNEM TÉGED, HOGY KÖTELÉKET TEREMTSEK VELED, NEM SZÜKSÉGES KEDVELNEM SEM TÉGED.
NEM A PROBLÉMÁRÓL BESZÉLEK. HANEM A MEGOLDÁSRÓL.
NEM A MÚLTRA FÓKUSZÁLOK, HANEM A JELENRE.
"Jacques (Zsákk) az európai Pokol Angyalainak egyik hajléktalan tagja egyedül utazott motorján. A svájci rendőrség megállította. Felszólításra nem igazolta magát. A rendőrök letartóztatták, eltörték a karját, motorját is elkobozták. Egy kórház traumatológiájára vitték. Miközben Monica ellátta őt, a férfi hirtelen kést rántott, és ezt kiabálta: Kimegyek innen! Ha megpróbál megállítani, megölöm.
"Monica elmondta nekem, hogy eszébe jutottak a kötelékteremtésről tanultak, és azonnal felemelte a kezét, miközben azt mondta: Jacques (Zsákk) , ez szerintem nem jó ötlet. Kint vannak a rendőrök, és újra megállítják. Tudom, hogy dühös a motorja miatt. Nézze, azért vagyok itt, hogy segítsek rendbe hozni a karját. Ha együttműködik velem, és engedi, hogy végezzem a munkám, megpróbálok segíteni, hogy visszakapja a motorját."
"Monica felismerte, amit a veszteségről mondtam, és felismerte a motor szimbolikus jelentőségét. Tíz percen belül már párbeszéd zajlott közöttük. A férfi végül együttműködött vele, és a kést is letette." (...)
"Hat hónappal később, amikor Zsákk a városban járt, megállt a kórháznál, és beköszönt az ápolóknak."
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 169-170.o.)
Szavak nélküli kötelékteremtés?
"A fiatalember egy Denverből felszálló repülőgépen ült. A repülőgép szárnyát nem jégtelenítették, és a gép lezuhant. A becsapódást megelőző 45 másodperc alatt a fiatalember egy pillanatra sem vette le a szemét a stewardessről, aki a gép elején ült és a szemébe nézett. A becsapódáskor jég, sár, és kődarabok zúdultak be a gép testébe. A fiatalembernek átlyukadt a tüdeje, eltört a lába, és agyrázkódást kapott, de még néhány embert sikerült kimentenie, mielőtt kómába esett. Néhány nappal később tért magához a kórházban. Az első kérdése az volt: "Hol a stewardess?" Amikor megmondták neki, hogy a becsapódáskor meghalt, a férfi sírva fakadt. Elmondta, hogy az anyján kívül soha senkitől nem kapott ennyi mindent ilyen rövid idő alatt. Azt mondta: "Tudják, nem éreztem félelmet. Felkészültem a halálra." Nagyon mély gyászreakciót váltott ki belőle a szerencsétlenség. Hosszú éveken keresztül virágot vitt a stewardes sírjára. Azt mondta: -Nem akarom elfelejteni őt, mert annyira sokat adott nekem ebben a néhány pillanatban.
Tudjuk, hogy sok ember nem érez félelmet a kötelék állapotában. Valójában a félelem abban a pillanatban tör rá, amikor a kötelék elszakad."
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 75.o.)
Az orvos és Hannah között mi a kötelék?
Mónika és Zsákk között mi a kötelék?
A fiatalember és a stewardess között mi a kötelék?
A GYEREKEINKNEK LEGNAGYOBB LÉTSZÜKSÉGLETÜK, HOGY KÖTELÉKET TUDJUNK TEREMTENI VELÜK. AZT A SOK ROHADÉK STRESSZT FEL TUDJÁK DOLGOZNI, ÉS A SZÜLŐ NE AZ LEGYEN, AKI MÉG 100 LAPÁTTAL TESZ A GYEREKBE FESZÜLTSÉGET. AZTÁN CSODÁLKOZUNK, HOGY ERŐSZAKOSAK???
Kötelék hiányában nő az erőszak.
Azért van terjedőben az erőszak, mert nem teremtünk köteléket.
A párokkal együtt dolgozva szoktam felsorolni ezt a listát, amivel szeretetet adhatunk egymásnak, köteléket teremthetünk:
Egymást meghallgatni.
Megdícsérni.
Vigasztalni.
Mosolyogni.
Kérni.
Ajándékozni.
Megbocsájtani.
Karácsony.
Mondogatják, hogy ne az ajándék értékén legyen a hangsúly.
Hanem, hogy együtt legyünk.
Hogy köteléket kössünk egymással?
Ezt akarják mondani?
TISZTELET?
POZITÍV VISZONYULÁS?
EGYÜTTMŰKÖDŐ KOMMUNIKÁCIÓ?
Szeretet?
Ami engem illet, nagyon nem megy mindig!
Van egy ismerősöm, amikor találkozunk, azt hiszem azt érezteti velem, hogy nem utál, hanem mennyire nagyon utál!
Nem beszéltünk egymással, nem tudom mi történt, de nagyon utál asszem.
Kötelék? Legszívesebben lecsapnám egy lapáttal. Még el is képzeltem magamban, milyen jó érzés lesz fejbevágni egy lapáttal, nagy suhintással. De hát itt van ez a kötelékteremtés.
Nem elég megküzdenem azzal, hogy köszönjek neki. Az sem könnyű! Elhatároztam, amikor találkozunk, köszönök és mosolygok rá. Ha beledöglök akkor is:)
Tudsz köteléket teremteni?
„A konfliktuskezelés készsége kötelékteremtéssel, hídveréssel kezdődik. (…) A családtagokkal, barátokkal és a munkatársakkal folytatott energiaelszívó vitákat pedig kapcsolaterősítő élményekké tehetjük.” (167.o.)
Energiaelszívó viták helyett.
Kapcsolaterősítő élményekben gazdag Karácsonyt kívánok!:)
Eva
