Nem az változtat meg, hogy elérek valamit, hanem az, amit átélek, amíg elérem.
(Jack Lengyel)

Hát én tegnap azt mondtam a férjemnek, hogy elválok.
Nem csak úgy kicsúszott.
Halálosan komolyan gondoltam.
Az a bizonyos helyzet, ami adódik.
Amiből adódik a feszültség.
És az egymásnak feszülés.
Sírás. Szóváltás. Gyerek részéről kérdés: anya, kibékültetek apával?
És kezdődik elölről.
Valahogy a covid óta nehezebben békülünk ki, és könnyedebben összezördülünk.
Sírás. A lelkem fáj, mert biztos, hogy van egy lélek nevű testrészem is. Biztos, mert pontosan érzem.
Ma apa hazajött a munkából. Kérdések-válaszok a napról. Készülődnek gyerekkel fürdőbe menni. 
Én maradok, mert találkozóm van egy ügyféllel. Találkozunk, hogy családot építsünk-életet építsünk.
Cucc összepakolva, indulás a fürdőbe. Apa szeme a szememben. Karját széttárja. Ölelésre készen.
Én nyomulok a nyakába. Finom ölelés lett. Szeretettel teli. 
A napokban mondogattam magamnak, bibliai idézet, hogy " a szeretet soha el nem fogy."
Kibékültünk.
Mert ahol konfliktus van, ott megoldás is van.
Ahol veszekedés van, ott kibékülés is van.
Kérdezem magamtól, hogy sikerült a bravúr?
Mert bravúrnak érzem.
Hős vagyok. 
Hősök vagyunk.
Hős az, aki önmagát győzi le. Nem a másikat győzködi.
Hogyan sikerült a bravúr?
Nehéz csak úgy megválaszolnom.
Nem a pillanat műve. 
Folyamatosan dolgozom belül , magamban. 
Működni akartam. Fejlődni akartam. Tanulni akartam. 
Életem döntő részét gödörben éltem. Szabályom, hogy nem akarok gödörben ragadni.
És ezekben az egymásnak beszólós-egymást bántó veszekedésekben erősen éreztem-érzem azt, hogy 
gödörben vagyok. Beleragadtam. Nincs tovább. 
És ezt nem szeretem. Mert mindig van előre. Mindig van tovább. 
Hogy mi segít a legnehezebb érzésekből kijönni? 
Hogy hogyan lehet összegörnyedésből kihúzni magamat?
NEM a pillanat műve. Folyamatosan, minden nap dolgozom a mentális egészség 
konkrét 13 területén. Folyamatosan csinálom a mentális naplómat, az érzelmi egyensúlyom 
megtartására szolgáló feladatokat. Nagyon nehéz. Folyamatosan megtárgyalom magammal 
a céljaimat. Folyamatosan küzdök a céljaimért. Anyaként küzdök azért, figyelek arra, hogy a 
gyerekemnek 1.jó példát mutassak, 2. végigmenjek vele az érzelmi viharain, és 3. tanítom neki 
folyamatosan az Értékrendemet, adom át neki. Ez folyamatos munka, odafigyelés.
A házasságomban? Hát a házasságomban tanulok szeretni. Tanulok elköteleződni a társam mellett 
újra és újra és újra és újra meghozom a szükséges áldozatokat.
Folyamatosan dolgozom és folyamatosan tanulom, amit az élet hoz elém.
És rengeteget imádkozom. Mert én Isten nélkül, a szeretet Istenébe vetett hit nélkül ezt a folyamatot
nem tudnám csinálni. Hálás vagyok, hogy esténként a gyerekem is imádkozik, és elmondja Jézusnak, hogy 
szeretünk Jézus. Szóval nyugodjon meg Jézus, mert mi szeretjük Őt. Ez olyan gondolat, ami nekem már régen
jutott eszembe. Ez számomra szeretet, hogy a gyerekem elmondja Jézusnak egyszerűen, hogy szeretünk.
Ahogy a gyerek tanít. Hogy milyen régen mondtam már Jézusnak, hogy egyszerűen csak, hogy: szeretlek!
Mert mindig aggódom valamiért...

Ami még segít, hogy folyamatosan élem-gyakorolom azt, amit az ügyfeleimnek is átadok:
ÉLNI a mentális - emberséges egészségterületeket:
Mind a 13-at.

Van biztos bázis az életemben?
Emberségesen kommunikálok?
Emberségesen oldom a feszültséget, kezelem a konfliktust?
Ápolom az erős önbecsülésemet?
Hogyan szeret(n)ek?
Értékes vagyok? azaz Meg tudom védeni magamat úgy, hogy téged nem bántalak?
Proaktív vagyok? azaz vállalom a felelősséget a tetteimért? Magamért? Felelős vagyok?
Tudok bensőségesen-empatikusan beszélgetni?
Mik a szabályaim? Értékrendem? 
Képes vagyok fenntartani a pozitív tudatállapotomat? azaz a negatív érzések-történésekből át tudok menni a pozitív oldalra? Itt szokták mondani az ügyfeleim, hogy ez nagyon , nagyon nehéz. AZ!
Készítem a napi mentális naplómat?
Tudok nézőpontot váltani? Ahogy tegnap kimondtam, hogy "elválok", ma pedig életem legszebb ölelését kaptam? Adtam? Tudsz nézőpontot váltani?
Végül.
Ismered a szülői mintáidat? Mert a szüleinktől örökölt programokat futtatjuk egész életünkben-párkapcsolatunkban. Ismered a legmélyebben benned futó programokat?

Szóval igen.
Akarok változni?
Akarok fejlődni?
Akarok ezért rengeteget gyakorolni?
Mert az a rengeteg bántás, elembertelenítő bánásmód, amit egymásnak okozunk, 
ezen lehet változtatni. 
Kell hozzá Hit. Munka. 
Változnom kell akarni.
A coaching témája ez.
A változás. 
Vajon ön megkérdezi magától újra és újra? Hogy min változtassak? Miben fejlődhetek?
A kapcsolataimban? Magamért? 
Ki kérdez ilyesmit?
Változzon a gyerekem!
Változzon az a hülye párom!
Változzon a jó Isten!
Változzon a tanár, a főnököm!
Félünk a változástól, mert a változás fájdalmas lehet és rengeteg munkával jár.

Nem rég kedvesen mondta valaki nekem, hogy amit én csinálok, arra nincs kereslet.
Milyen igaza van!
A Változás Hatalom.
A párkapcsolat Változás. 
A gyermeknevelés változás.
Nincs két egyforma nap.
Az ember Gondolkodása-Jelleme- és Hiedelme folyamatosan változik!
Nyomon kíséri ezt a változást?

Ki kérdezi meg magától, hogy miben változzak, ha eredményes családot és párkapcsolatot akarok?
Mit tegyek jól? Mit tegyek jobban? Mit tegyek másként?
A Változás Hatalom.

Csak ennyit akartam:

"Nem az számít, hogy jól vagy rosszul játszunk.
Nem az számít, hány meccset nyerünk.
Csak az számít, hogy játsszunk.
Mindig a pályán kell lennünk!"
(Jack Lengyel, edző)

Hajdú Éva 
coach
CSALÁDI ÜGYEK