Mi mindenre figyelhetek.
Egy nap.
Rendet tenni a szobában.
Beágyazni.
A héten kiporszívózni.
Kimosott a gép, gyorsan kiteregetni.
A szemetet kivinni.
Már megint minden poros. Leporolni a polcokat.
Már megint ragad a reggelizőasztal, gyerünk letörölni!
Nehogy elfelejtsek mindent megvenni a boltban!
Mielőtt elmegyek itthonról, a parfümöt magamra szórni.
Sőt, a kedvenc gyűrűmet felhúzni az ujjamra, munkába menet.
Figyelek rá!
Már megint az a sok homok, amit behozott a gyerek!
Gyorsan felseperni, nehogy bevigyük a szobába.
Megyünk fürdőbe, elvégre kánikula van! Nehogy elfelejtsem bepakolni a gyerek füldugóját!
Kipakolni a mosogatógépet!
A sütőben a tepsik! Nehogy elfelejtsem elmosogatni! Tegnap pizzát sütöttünk!
Mi mindenre figyelünk.
Csak egy nap.
Egy édesanya mondja, hogy a férje befekszik altatni a gyerek mellé az ágyba,
kezében a telefon, és azt nyomkodja, a gyerek meg matat.
Én megértem! Apa kutya fáradt. De hát a figyelés? A jelenlét?
VAGYOK? NEKI?
Azt hiszem, néha többet figyelünk a napi teendőkre, mint egymásra.
A gyerekemnek egyszerűen csak mondhatom, hogy „mondd nyugodtan, figyelek rád!”
Hogy tudja, van ilyen opció az életben, hogy egymásra figyelés.
Múltkor valaki megkérdezte tőlem, hogy adhat-e egy jó tanácsot.
Csapdába csalt.
Mondtam neki, persze, természetesen.
Aztán jól megmondta, hogy én ne mondjam ezt, meg ne érezzem ezt.
Szó szerint idéztem őt.
Jól eltanácsolta nekem, hogy mit érezzek, meg mit ne, mit mondjak, és mit ne.
Szóval elmondta a tanácsát.
Ebben a tanácsadásban én nem szerepeltem, csak ő.
Nem kaptam figyelmet.
Mintha nem is léteznék.
Ezt éreztem.
Így, ha leközelebb valaki megkérdezi tőlem, hogy adhat-e tanácsot, csak ennyit mondok,
hogy NEM!
Amikor párkapcsolati ügyben dolgozom valakivel, mindig megnézzük, mi mindenre figyelhetünk.
A párkapcsolatban naponta a szeretet-tartályt töltögetjük, mert adhatunk egymásnak:
meghallgatást,
dícséretet,
vigaszt,
mosolyt,
bizalmat,
ajándékot,
megbocsájtást.
Az érzelmi bankszámlánkat is növeljük, mert adhatunk egymásnak:
Megértést,
odafigyelhetek az apró dolgokra,
ígéreteimet megtarthatom,
elvárásaimat, szükségleteimet tisztázhatom, mert nem biztos, hogy gondolatolvasó a másik,
személyes feddhetetlenség, azaz amit tőled elvárok, azt először én cselekedjem,
és kivét esetén őszinte bocsánatkérés, vagyis, ha megszivatlak, kérhetek bocsánatot.
És még itt van a párkapcsolati érzelmi intelligencia NYOLC területe is:
Hőmérőzés (amit senki nem tud, hogy mi)
Feladatok kiosztása
Egyéni örömidő
Egymásra figyelés tettekkel
Egymásra figyelés szavakkal
Konfliktuskezelő megoldásaink
Érzelmi intimitás-beszélgetés
Erős önbecsülésre törekvő két ember, mert a kapcsolatban
nem egymásra támaszkodunk, hanem egymást mellett állunk egymásért!
Talán meggyőző a lista.
Hogy sok mindenre figyelhetek, hogy rád figyelhessek.
Aki figyel erre a listára, nem hiszem, hogy van ideje félrelépni, megcsalni a társát,
Inkább elköteleződik?
Nem rég találtam rá erre:
„Csak a teljes odaadottság, a végleges elkötelező-
dés hozhat igazi megnyugvást.”
Jó figyelést kívánok!
