A gyerekem elsős.
Az év legelején volt egy pár reggelünk, amikor nagyon sírt,
kapaszkodott belém, peregtek a könnyei.
Álldogáltunk az osztályajtó árnyékában. Aztán összeszedte magát.
Egyensúly. És bement az ajtón. Könnyektől vizes arccal. De bement!

Más szülőket is láttam, ahogy nyugtatják-szeretik a gyermeküket.
Egyik sem mondta, hogy gyere bogaram, haza megyünk!
Egyik sem mondta a gyerekének, hogy az a helyes, ha nem megy be az osztályajtón.
Minden szülő, velem együtt azon dolgoztunk, hogy beszoktassuk kiselsőseinket.

A gyerektől még elvárjuk, hogy változzon, tanuljon, tegyen meg mindent, ami
szükséges az előre haladásáért.

Írja meg a házifeladatot.
Keljen fel időben.
Igyon elég vizet.
Köszönjön a felnőtteknek.
Ne írjon a margón túlra!
Tartson rendet a padjában!
Ceruzák kihegyezve!
Semmi tompaság!

Menjen be az ajtón! 
Felnőttként nem így gondolkodunk.
Felnőttként elfelejtünk felnőni.
Gyerekek nevelnek gyerekeket.
Elcseszett társadalom.
Sok biológiai felnőtt nem megy végig a felnőtté válás folyamatán.
Popper Péter: „A FELNŐTTSÉG KRITÉRIUMA, HOGY AZ EGYÉN ELFOGADJA, SŐT MEGTEREMTI SAJÁT ÖNÁLLÓSÁGÁT, LELKÉNEK, S EZÁLTAL SORSÁNAK TELJES FÜGGETLENSÉGÉT A CSALÁD MÚLTJÁTÓL.”
Kemény szavak.
Felnőni.
A gyerekkel, a házastárssal kapcsolatos kapcsolatban felvállalni a magam részét.
Felnőni egyenlő felvállalni?
Felvállalni a saját javításomat, a saját VÁLTOZÁSOMAT?
Amikor a gyerekünket örökbefogadtuk, és az első reggelen felültem az ágyban, és megláttam
egy alvó gyereket, a gyerekemet az ágyban, megijedtem. Az agyam sírt.
Hogy kell ezt csinálni? Mit kell tennem? Azt sem tudtam, hol vegyek ruhákat neki.
47 éves voltam ezen a reggelen. Aztán elkezdődött a nap. És ahogy Hemingway öreg halásza,
én is beleültem a kiscsónakomba, és eveztem. Jöttek a hullámok. Aztán mentek is.
De az első 10 hónapban azt sem tudtuk, hol vagyunk, annyira dobáltak minket a hullámok.
Egyik este, másikon is sírtam, hogy miért kiabálok a gyerekemmel lefekvés előtt? Miért nem érti meg, hogy maradjon az ágyában, és aludjon?
Miért kiabálok vele minden este? Miért nem változok meg? Mert velem is kiabáltak, mert olyanok vagyunk, mint a szüleink! Ha szükséges, változhatunk! Fejlődhetünk.
Aztán elkezdtem gyakorolni. Amikor felment a vérnyomásom, és forró lett az agyvizem, arra gondoltam, hogy van ez az ajtó. Bemegyek rajta. Ahogy a kiselsősöm könnyektől vizes arccal megharcolta a magáét, én is megharcolom a magamét.
És elkezdtem változni. Már előre készültem az estére. Gyakoroltam estéről estére. Délutánról
délutánra. Az első hónapok nagyon nehezek voltak. Sokat hibáztam. Ma is hibázok. De már jobb vagyok. Mert jobb akartam lenni. Jobbá válni. Mert mindig van miben változni.

A Felnőtt tudja, hogy mindig van mit tanulnia.

Egyik ügyfelem életének egyik területén szét van esve. Jött coachingra, jött változni, jött fejlődni. Jött a lelki egészségéért. Hogy jobb ember lehessen. Hogy jobban működjön.
Családtagja nem ezt ajánlotta neki. Inkább menjen el valami agyi beavatkozásra. Mintha beteg lenne.
Pedig nem beteg. Hanem fejlődésre van szüksége. Mint sok embernek, akik lelki egészségesnek számítanak. Még. De nem akarnak, nem tudnak fejlődni!
Ezzel az emberrel munkánk során kiderült, hogy párkapcsolatában milyen játszmák zajlanak.
Kiderült, mennyire nem építik a házasságukat, és mennyire nem építik benne a gyerekeiket!
Eljött fejlődni. A társa nem hajlandó. De ő változik, tesz a házasságáért. Ami az ő része.
Mondtam neki, hogy remélem, megmentünk éppen egy házasságot a szükségtelen válástól.
De hogy a társa bemegy-e azon a bizonyos ajtón?

Vidd, vidd, vidd, vidd pszichológushoz a gyereket! Kárálják sokan. Jött egy ügyfelem, aki azt mondta, hogy én nem a gyerekemet viszem, hanem hozzád jöttem, mert tudom, hogy nem jól kommunikálok a gyerekemmel, segíts, változni akarok! A szakma mintha már régen elfelejtette volna, hogy a család alapja nem a gyerek. Hanem a két erős önbecsülésű ember. Csak baj ott van, hogy az emberek többsége nem nőtt fel. Gyerekkori mintáikban, traumáikban rekedtek, és kapcsolataikat is megrekedt, nem működő emberként élik. És persze vinni kell a gyereket pszichológushoz, egyetlen megoldásként (!), hisz neki, a fel nem nőtt, nem felnőtt szülőnek halvány fingja sincs, mit tegyen másként, de azt tudja, hogy a gyereke mit tegyen másként.
A gyereke menjen be az ajtón. Neki nem kell.
Persze, persze, vigyük pszichológushoz, és ne felejtsük, hogy akkor változik jól a gyermek, ha a szülő is jól változik. Nem pedig fordítva! És a szülő programozza a gyermeket, ezt se felejtsük el! Nem az óvónő, meg a tanár! Jó kérdés az, hogy ha nem jól működik valami a gyermekemben, akkor én magamban miben változtassak? A választ mélyen magunkban mindig megtaláljuk!

A család alapja két ember, akik külön hajlandóak változni. Váltani. Építeni a belső emberüket.
Ha erre hajlandóak, akkor tudják építeni a párkapcsolatukat. Ha tudják építeni a kapcsolatukat, akkor és csakis akkor tudják majd építeni a gyermeküket. Ez az út folyamatos változás.
MERT nem az a lényeg, hogy jól érezzem magamat, hanem az, hogy megdolgozzak az eredményeimért. És ez a munka szenvedéssel jár.

Az elmúlt 10 évben értettem meg a belső emberünk, lelki egészségünk területeit. Nem tudod építeni a lelki egészségedet, ha nem Rendszerben gondolkodsz. A rendszer területei egymást segítik:
1. Ismered az emberséges kommunikáció 10 fókuszát?

2. Tudod a konfliktusaidat megoldani? Tudsz konfliktushelyzetben tisztelettel, együttműködően, pozitív viszonyulással viselkedni? Nem felnagyítani a másik ember hibáját? Tudsz előzékenyen előnyt adni a másik embernek? Például: „Nézd! Mondd el nyugodtan, te mit szeretnél, szívesen meghallgatlak téged, utána én is elmondom, amit én szeretnék!”

3) Vannak BIZTOS BÁZISOK az életedben? Ahol feltöltődsz? Vannak emberek, célok, mint biztos bázisok az életedben?

4) Tudsz paradigmát váltani? Tudsz nézőpontot váltani? Vagy mindig csak az a vélemény számít, ami a te agyadban létezik?

5) Proaktív vagy? Vagy Reaktív? Tehetetlen? „HA VAN VALAMI, AMI OKOT ADHAT AZ OPTIMIZMUSRA, AKKOR AZ NEM MÁS, MINT AZ EMBERNEK AZ A KÉTSÉGBEVONHATATLAN KÉPESSÉGE, HOGY TUDATOS MUKÁVAL JAVÍTHAT AZ ÉLETÉN.” Javítasz rajta? Vagy sebtapasszal takarod a hibáidat? Persze te is hordod a páncélt, ugye? Nehogy kiderüljön, mennyire félsz?

6) Ismered a szülői mintáidat? Mik azok a szokásaid, amik rossz példák a szüleidtől, és te nem akarod tovább vinni az életedbe? A házasságodba? A gyerekedre sem akarod átörökíteni? Ismered ezeket? És harcolsz ellenük? És futtatod a pozitív programodat? Gyakorolod a jobb szokásaidat?

7) Tanulsz szeretni? Tudod magadat tisztelni?

8) Építed az értékességtudatodat? Hogy értékes vagy? Harcolsz magadért? Az értékességtudatunk egy védőháló. Amivel megvédjük magunkat ártó önmagunktól, és ártó emberektől, akik nem tudnak építeni minket, még akkor is, ha anyánkról vagy apánkról van szó.

9) Építed a pozitív tudatállapotodat? Át tudod fogalmazni a rengeteg negatív érzésedet, gondolatodat pozitívra?
A POSITUM latin szó, jelentése ELFOGADÁS. Ha elfogadni, szembenézni tudok azzal, ami fáj, akkor tudok majd megbocsájtani. Ha tudok megbocsájtani, akkor tudok csak elengedni!
Szembenézés.
Megbocsájtás.
Elengedés.
Micsoda őrületes munka ez!

10) Erős az önbecsülésed? Az erős önbecsülésű ember tudja a különféle helyzeteiben, hogy ki és mit képvisel, és ezt magabiztosan kommunikálja mások felé. Nem vádol, hanem magát képviseli!
Vannak határaid? Mert a legtöbb embernek egyáltalán semmi határa NINCS.
Ennek legfőbb oka, hogy szüleiktől öröklött önbántó mintáikat nem írják felül.
Határok nélkül élni. Szétesve.

11.) Értékrend? Milyen szabályok szerint élsz? Mik az alapelveid? Ez azért érdekes, mert minden Döntésemet a szabályom szerint hozom. És a gyerekednek semmi mást nem tudsz továbbadni, mint a saját értékeidet. Amid nincs, nem adhatod tovább!

12) A Párkapcsolat 8 érzelmi intelligencia területe. Ezek közül az egyik az érzelmi intimitás, mert az élő párkapcsolatban nem csak a ruháinkat vesszük le egymás előtt, hanem Először szívünket-bensőnket merjük megmutatni egymásnak, annak, akit szeretünk.
Párkapcsolat ott van, ahol Folyamatosan van Szeretet, Kapcsolódás, Megbocsátás, és Együtt-Működés! És amikor hibázunk, akkor újra: szeretünk, kapcsolódunk, megbocsátunk és együtt-működünk.

13) Írod a Mentális Naplódat? Fejben vagy papíron? A napi ingerek feldolgozása. Év végén egyszer részegen visszatekinteni. Hát nem erre gondolok!

Van egy ügyfelem. Iszonyatos munkával, nem épp huszonévesen kezdi építeni bele életébe a fenti területeket. Élete roncsait elhordja. Láttam arcán a könnyeit, hullottak, mint vízesés.
Aztán új alapokra építkezik. Mindig azt kérdezte tőlem, hogy a társa, akitől elváltak útjai, szóval a társa nem épül, és ami-aki nem épül, az tönkremegy. Mindig kérdezgette, mi fog történni. Mondogattam: nem tudom, de ami nem épül, az biztosan tönkremegy.
Mára tudjuk a választ. A nem fejlődő társa mellett élő gyerek mentális állapota érzékelhetően el kezdett romlani. Eddig is romlott, de mára látható is. Azt kérdeztem ügyfelemtől, hogy nos? Megkaptad a választ?
Kell ennél nagyobb összeomlás, hogy volt társad mellett látod tönkremenni a saját gyerekedet? Sok szülő ebből nem vesz észre semmit. Mivel nem dolgozik a fenti területeken, ma is, és folyamatosan teszi tönkre magát és gyermekeit.  Akkor is így van ez, ha ezt nem ismeri be.
Azt is mondtam ügyfelemnek, hogy légy hálás! Mert Te ép szülője vagy gyerekednek.
Sok gyermek mellett egyetlen ép szülő sincs!
De persze! Vidd a gyerekedet pszichológushoz!
Addig sem kell dolgoznod a fenti területeken!

A megbeszéléseimen embereket látok. Nem sokat. Nálam nincs várólista.
Álldogálnak az ajtó árnyékában. Aztán összeszedik magukat.
Egyensúly.
És bemennek az ajtón.
Könnyektől vizes arccal.
De bemennek.
Változnak.
Hajdú Éva, coach, családi ügyek
„HA VAN VALAMI, AMI OKOT ADHAT AZ OPTIMIZMUSRA, AKKOR AZ NEM MÁS, MINT AZ EMBERNEK AZ A KÉTSÉGBEVONHATATLAN KÉPESSÉGE, HOGY TUDATOS MUKÁVAL JAVÍTHAT AZ ÉLETÉN.”
(Henry David Thoreau)