„A FEJLŐDÉS IZGALMAS (ÉS GYAKRAN FÁJDALMAS) ÉLMÉNY, DE SENKI HELYETT SEM FEJLŐDHET MÁSVALAKI. A FEJLŐDÉS AKKOR KEZDŐDIK, AMIKOR MAGUNKTÓL TESSZÜK MEG AZ ELSŐ LÉPÉST, NEM PEDIG AZÉRT, MERT KÉNYSZERÍTENEK RÁ. ”
(E. Aronson)
Szeretem ezt az idézetet. Számomra sallangmentes.
Saját fejlődésemet három szakaszban élem meg.
Először hét évig jártam egy speciális önismereti csoportba.
Annyira szét voltam esve, hogy „csak” hét évig tartott az, hogy valami alapom legyen. Ma sem értem, hogy tudtam kitartani hét éven át. Arra azért emlékszem, hogy megfogalmaztam magamnak, miért tartok ki, mi a célom ezzel. Halálpontosan tudtam, mit akarok. Megtanultam, hogy bátor vagyok, mert a szenvedés elviseléséhez szerintem bátorság (is) kell.
Amikor ügyfeleim visszajönnek és mondják, hogy fejlődni „nehéz, és fáj”, erre én: És?
Az „és” jelenthet pofont a fájdalomnak, vagy jelenthet folytatást, kérdést: És, hogyan tovább?
A második szakaszban megírtam két kis novellás kötetet: Szüzek a kuplerájban és az Életbevágó csacsogások.
Írás nélkül nem tudok élni.
Mert kiszellőztet, motivál.
A két kis kötet volt az első nagy szellőztetés az életemben.
A harmadik szakaszban kezdtem megtanulni, és használni tanulni a konfliktuskezelést. Mert annyi belső konfliktusom volt, hogy robbanásveszélyben éltem. Így vezetett utam a mediáció-coaching irányába. Első eredményem a házasságom megmentése volt.
22 éve élek a férjemmel. Jóban, rosszban. Azt gondolom, hogy a legnagyobb élmény az életemben ez a házasság. Annyi mindent megélünk együtt! Ez az EGYÜTT a fejlődési lehetőség! Élmény. A házasság élmény. Nem is a házasság élmény, hanem a munka, amit beleteszek. Szeretem a kihívásokat.
És a házasságban lehetőséget is látok, miért? Ha otthon nem tanulom meg, nincs élhető mintám arra, hogy értékes vagyok, és hogyan lehet építeni egy kapcsolatot, ha a szüleim nem mutatják meg, hogy ők miként teszik jól, akkor a házasság egy lehetőség arra, hogy megtanuljam.
Nyilván nem ilyen egyszerű, és mégis. Miért ne gondolhatnánk a házasságra úgy, mint egy helyre, ahol magamat tanulom építeni, és tanulom a kapcsolatomat is építeni. Nekem egy ilyen hely.
Itt tanulok meg szeretni. Nekem a szeretet is egy fejlődési lehetőség. Tanulunk szeretni. Nem tudok még szeretni, de gyakorlom, és van némi tapasztalom benne. Nem mondom, hogy tudok szeretni, de tudok róla történeteket mesélni, hiszen van benne tapasztalatom. A szeretet tanulás!
Mert egy kapcsolat nem kész van, hanem készül, folyton szépül! És amikor kinyírjuk a kapcsolatot, az is fejlődési lehetőség. Sokan azt gondoljuk, hogy egy válással minden megoldódik. Ha gyerekek vannak, akkor is ott a feladat: fejlődhetek. Mit tanuljak meg? Min változtassak? Mit gyakoroljak pontosan?
Egy válás nem csak annyi, hogy más valaki mellett ébredek.
Egy válás nem csak azt jelenti, hogy szemétbe dobok pár kizabált csokispapírt. Kizabáltam belőle a csokit, az üres papír mehet a kukába.
Mindenütt ott van a fejlődés. És szerintem úgy csinál sok ember, mintha nem létezne.
Bevezetőül egy visszajelzés. Nem rólam szól. Hanem a coaching-ról:
"Évánál már többször jártam, nehezen tudtam megfogalmazni magam is a célját, de a beszélgetések alkalmával ez nagyjából helyrekerült.
Néhány hasonló szakemberrel volt kapcsolatom az elmúlt évben ezért van összehasonlítási alapom.
Évával nagyon könnyű volt a közös hang megtalálása. Nagyon változó hangulatban érkeztem az egyes foglalkozásokra, mindig más álláspontot, véleményt képviselve.
Éva ebből ki tudott, hozni egy olyan dolgot, melyet magam sem vettem észre, de most már tisztán látom. Rávilágított a valódi problémákra és a segítségnyújtást is megkezdte.
Amit én kiemelnék, számomra nagyon nagyon fontos volt, mert korábban másnál ilyet nem tapasztaltam, azaz a módszer ahogy dolgozik. Nem kivülről segít hanem velem együtt dolgozik rajtam.
Együtt halad velem az úton. Motivál! Ez számomra nagyon fontos mert könnyen a könnyebb út felé terelődnék és állnék a gödörben továbbra is.
A kommunikációban nagyon emberséges. Nekem a langyos víz effektus, hogy szépen elmondja, hogy ez lehet meg az lehet, nem célravezető és ezt már az elején felismerte.
Nagyon agilisan és teljes odaadással segít. Beleéli magát a munkájába. Emberséges mindamellett nagyon szakmai is.
Összefoglalva nagyon köszönöm a (számomra) egyedi, következetes, racionális és szakmai munkáját. Nagyon sokat segít nekem továbbra is.
Még az út elején járok, de hálával tartozok neki."
Egyik reggel a gyerekemet szorongató érzés keríti hatalmába. Sírt. Összehúzta magát, nem megy iskolába, mondja. Amikor pár hete ez előfordult, otthon maradt, mert nagyon sírt. Aznap nem ment iskolába.
Beszélgettünk utána. Anya és apa is kerül nehéz érzelmi helyzetbe, cél, hogy kijöjjünk belőle. Mit tegyen ilyenkor? Érzelemszabályozó, nyugtató gyakorlatot mutatok neki. De nem csak ezt. Beszélgetünk a helyzetről. Közösen. A gyerek, anya és apa.
Ma reggel megint megtörtént. De nem annyira sírt, mint az előző reggelen. Előre mentem, hogy lásson, kifejezve, hogy igen, megyünk iskolába. Nyugodtan. Megértően. Igyekeztem. Nem, nem megyek iskolába -sírja. Mondom újra, amit az előbb. Együtt-érzően. A gyerekem megindul, kocsiba beszáll.
Ügyes vagyok, hogy jöttem anya? – kérdezi. Hát, hú, nagyon! Megoldotta a helyzetet. Fejlődött.
Nem az iskola miatt megy nehezen iskolába. Szuper iskolába jár. Olyan túlérzékeny, mint az anyja.
Neki ezzel a helyzettel, iskolába indulás, van dolga, fejlődési lehetőség!
Azt tapasztalom, hogy a megoldásban sokat segített az, hogy az előző alkalommal nem csak azzal foglalkoztunk, hogy mi történt, hanem a beszélgetésben felkészültünk a következő eshetőségre. Van eszköze, hogy ha jön az érzés, akkor ne ragadjon benne. Ez volt a cél. A fejlődés. A „gondolkodj fejlődésben!”
Tudja, mi a dolga. Tudja, mit tehet magáért. Szokása mondani: Anya, megnyugodtam.
Egyensúly megtalálva! Micsoda stresszkezelés!
Hogy minden megoldódott-e?
Nem.
Viszont fejlődött.
Mert lépett egyet előre!
Gyerekemet örökbe fogadtuk. Nem csecsemőként. Előélettel érkezik hozzánk. Egy hete szombat reggel reggeli közben kérdezi: Ugye nem visznek el tőletek anya, apa? Nem kincsem, biztos nem, mondogatjuk.
„A FEJLŐDÉS IZGALMAS (ÉS GYAKRAN FÁJDALMAS) ÉLMÉNY, DE SENKI HELYETT SEM FEJLŐDHET MÁSVALAKI.”
Gondolkodj fejlődésben?
Ilyen gyereket akartatok? – ezt is szokása kérdezni.
Nem ilyet! Mi TÉGED akartunk, köszönjük, hogy vagy nekünk! –válaszoljuk.
Na, és, te ilyen szülőket akartál? –kérdezünk mi is.
Ezt a történetet azért mesélem el, mert nekem pontosan arról szól, hogy a fejlődés tanulással jár!
És nekünk szülőknek is rengeteg mindent meg kellett tanulnunk egy új helyzetben. Új helyzet, hiszen gyermek állt a házhoz! Emlékszem, egyik este kétségbeesetten sírtam a konyhában, miután elaludt a gyerek.
Már megint kiabáltam vele!-Már megint milyen türelmetlen voltam vele!-sírtam magamon.
Nem tudtam kezelni a lefektetéssel járó új helyzetet. Tanulási lehetőség! FEjlődési lehetőség! Aztán megfogalmaztam a célokat, hogy mit akarok másként csinálni. Hónapokba került, mikor kezdtem magamon észlelni kis változásokat. A titok a gyakorlás.
Egy férj odamegy a feleséghez, aki mosogat. Megöleli, megpuszilja feleségét.
Baj van?-kérdezi a feleség, mert évek óta kér ilyen szeretetjelzéseket a férjtől. Váratlanul, évek után megtörténik.
Nincs baj, mondja a férj, csak mondtad, hogy ez neked jól esik.
Feleség megtörli trutymós kezét. És megköszöni férjének, öleli őt.
A férj fejlődik. A feleség hálás és türelmes.
Házasságban a fejlődés gyorsan megy? A szeretet meg van magától is?
„A FEJLŐDÉS IZGALMAS (ÉS GYAKRAN FÁJDALMAS) ÉLMÉNY, DE SENKI HELYETT SEM FEJLŐDHET MÁSVALAKI.”
Coach vagyok; családi ügyek.
Pszichológus soha nem akartam lenni.
A mentális egészség érdekelt mindig is.
Mindig a fejlődéssel akartam foglalkozni.
Ha a mentális betegség fontos téma.
Akkor a mentális egészség lehet még fontosabb?
Mint coach és mediátor abban támogatom az ügyfeleimet, hogy olyan tudásra tegyenek szert
a folyamatban, amivel egészségesebbek lesznek!
Ma szerintem és nyugodtan kifütyülhettek, legnagyobb szükség coach-okra, mentálhigiénés
szakemberekre, mediátorokra van a legnagyobb szükség. Mert ezekben a megbeszélésekben
olyan változásokat érnek el az emberek ügyeikben, mely pontosan mérhető; fejlődnek és
mentális egészségük magasabb színvonalra lép.
El szoktam mondani az ügyfeleimnek, hogy hálás vagyok, mert coach vagyok, és mediátor.
Olyan eszközöket tudok mutatni ügyfeleimnek, olyan megoldásokat, melyek segítségével
lelki egészségüket emelhetik magasabb színvonalra.
Nem rég járt nálam egy házaspár. Több kisgyerek szülei ők.
A konfliktus nagyon elmérgesedett közöttük. Az egyik fél el is költözött otthonról a gyerekekkel.
Mondták a megbeszélés végén, hogy örülnek, hogy eljöttek.
Pedig nem könnyű megbeszélés volt.
Szembenézésekkel, felelősségvállalással teli.
Ha nem vagyok mediátor, ha nem vagyok a mediátori tudásnak birtokában, szerintem nem tudnám
elérni azt, ami most is megtörtént, hogy ez a pár kézen fogva távozott.
Nem azért távoztak kézen fogva, mert férj megnyugodott, hogy anya hazaköltözik.
Itt még nem tart a kapcsolatuk. Ennek komoly feltételeit elkezdték tisztázni egymás között.
És mégis.
Átélték, hogy a fejlődés, a teszek a változásomért nem könnyű, mégis pozitív folyamat! EREDMÉNYES!
A mentális egészség olyasmi, amivel naponta törődünk.
Mert mentális egészség nincs fejlődés nélkül.
A fejlődés folyamatos munka.
A munka tanulás.
A tanulás gyakorlással jár.
A gyakorlás meg sok hibával.
A hiba is fejlődés.
Tanulási lehetőség.
A hibázás így tesz alkalmassá az eredményességre.
Ha megkérdeznék csak úgy valakit: te mit tanulsz éppen, mit gyakorolsz? Nyilván bolondnak nézne.
Lenne mondanivalója?
Mentális egészség.
Fut ez a program az életünkben?
Van aktuális válaszunk ezekre a kérdésekre?:
1.) Amikor mindent beleadsz egy célod elérésébe, mi az, amit feltétlenül megteszel?
2.) Mi a végcél az életedben? Ami visz előre? Egészen végig?
3.) Mi a napi célod?
4.) Mentális erő! Mi a legfontosabb mentális erőd?
5.) Mivel szoktad motiválni magadat? (Itt nem drogra, piára, stb. gondolunk.)
6.) Amikor este vissza tekintesz a napodra, mi az, amit legjobban szeretsz magadban?
7.) Erőfeszítés! Mit jelent számodra ez a szó?
8.) Kik azok az emberek, akiket közel engedsz magadhoz, és milyenek azok, akiket nem?
A gyerekem elsős. Mi mindent elvárunk egy ovistól? Mi mindent elvárunk egy elsőstől? Láttam a gyerekemet, hogy mennyi munkát tesz bele a fejlődésébe! Mennyi minden újat tanul, gyakorol! Ceruzafogás. Új társak megszokása. Iskolatáskába pakolás. Házi feladat készítés, iskolából nem elkésni, időben felkelni.
Mennyi tanulnivaló. Mennyi fejlődnivaló.
Felnőttként meg elfelejtjük, hogy felnőttként is csupa tanulás az élet. Csupa változás?
A változás tanulás.
A tanulás gyakorlás.
A gyakorlás fejlődés.
Fejlődés: Gondolkodj folyamatban!
Coachként az alábbi területekkel foglalkozom, cél a mentális egészség folyamatos építése:
Konfliktuskezelés Alapjai:
Emberközpontú Kommunikáció Fókuszai (Itt 11 fókuszt szoktunk megnézni, 11 azonnal érthető fókuszt, senki nem mondta, hogy ne értene egyet ezekkel, mert annyira egyértelmű, emberi),
Proaktivitás,
Döntéseink kialakítása,
Saját Értékrend kialakítása,
Egy helyzet pozitív újraértélmezése: Pozitív hozzáállás tanulása, fenntartása; (úgy tudom, hogy a pozitív szó a latin positum szóból származik, jelentése: elfogadás. Sokat dolgozunk az elfogadás-megbocsátás témával.)
Mentális napló készítése ( törődés napi történéseinkkel naponta, nem csak véletlenül szilveszterkor),
Erős önbecsülés hét oszlopa,
Szeretetminta javítása, rögzítése: hogyan néz ki számomra a Szeretet?
Értékességtudatom fenntartása,
Biztos Bázisaim. (Hogy mit jelent a „biztos bázis”, ezt röviden elmondom, vagy felolvasom a könyvből, azonnal megértik az emberek. Az emberek nem hülyék. Eszköztelenek vagyunk, szerintem.)
Ezeknek az ESZKÖZÖKNEK használatával azt érem el ügyfeleimnél, hogy maguk értik meg, maguk döntik el, maguk fogalmazzák meg, hogy mit lépnek, min változtatnak annak érdekében, hogy az ügy, amit hoznak, megoldódjon. Ez a sikerélmény, amitől fejlődnek!
A Coaching-Mediáció célja a Sikerélmény!
Hajdú Éva
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
