Társadalmunkban úgy éljük végig az életünket, hogy egyfolytában önmagunkat védjük; nem akarunk másoknak túl nagy támadási felületet adni, ezért páncélt öltünk magunkra. Néha olyan sikeresen megtanuljuk, hogyan leplezzük el mások elől valódi érzéseinket, hogy még magunk előtt is rejtve maradnak." 
(E. Aronson, Életem és a szociálpszichológia, 190. o.)

Aronson életrajzában találtam az idézetet.
Túlvédjük magunkat. 

Kohlrieser meg azt írja, hogy az erős önbecsülés olyan, mint a teflonbevonat.
Elképzelem a konyhai edényemet, a teflonbevonatos serpenyőmet, amiben 
tényleg nem ég oda semmi.
Mennyire szeretem ezt az edényt.
A teflonbevonatát.
Megvéd attól, hogy bármi odaégjen benne.
Az erős önbecsülés olyan mentális erő, ami megvéd attól, hogy a sok bántás, negatív hatás 
belém égjen.
Inkább lepereg.
Szerintem minden ember erre vágyik, hogy ne belül fájjon a fájdalom, hanem leperegjen rólam. 
Micsoda mentális erő!
Ezen töprengtem.
Páncél vagy teflonbevonat?
Különbség?
Az a tanítás számomra ebben, hogy nem az a megoldás, ha túlvédem magamat, hanem az, hogy
leperegjen rólam.
A mai ember páncélt öltött. Én is.
És ez tragédia szerintem.
Mert ha kell, ha nem, védekezek.
Ha kell, ha nem, támadok.

Páncélban annyira megszokom a védekezést, hogy akkor is megütlek, amikor meg sem ütöttél: túlvédem magamat. Védekezőből támadó lettem. Ez a baj a páncéllal. 
A páncélosok úgy védekeznek, hogy közben a másikban is kárt okoznak.
A teflonbevonatosok úgy védekeznek, hogy meg tudják védeni magukat, de úgy, hogy közben nem okoznak kárt a másik emberben.

"A KEGYETLENSÉG A GYENGÉK FEGYVERE.
GYENGÉDSÉGRE CSAKIS AZ ERŐSEK KÉPESEK."
(Leo Roskin) 

Van ez a 10 fókuszú kommunikáció, amit a munkámban használok.
Ez a 10 fókusz számomra maga a gyengédség.
Kiveri a biztosítékot ma már az is sok embernél, hogy a helyes emberi kommunikáció gyengéd!
Én igyekszem használni ezt a 10 fókuszt, nekem nagyon nehéz ez a gyengéd bánásmód!
Páncélban az ember szerintem nem így kommunikál.
A teflonbevonatosok tudnak így kommunikálni.
A páncélosok nem mernek gyengédek lenni.
A teflonbevonatosok mernek gyengédek lenni.

Ez a 10 fókusz használható minden helyzetben: 
szülő-gyermek helyzetben, bármilyen felnőtt életszituációban; és
bármilyen konfliktushelyzetben, a legkeményebb konfliktusokban is ezt érdemes használni.
Felsorolom:

Tiszteletet adok. Tisztellek téged, mert te is ember vagy, meg én is. Elsősorban magamat tisztelem meg, amikor feléd vagyok tisztelettel.

Együttműködésre törekszem. Tudom, hogy nekem akkor jó, ha neked is. Úgy jövök ki jól a helyzetből, ha meg tudunk egyezni egy KÖLCSÖNÖS előnyökkel járó megegyezésben. 

Tanuljunk meg türelmesnek lenni és időzíteni.

Kerülöm a "harcot" a partneremmel.

Empátiát is közlök feléd. Empatikus vagyok feléd. Mondhatom azt, hogy "megértelek". Mondhatom azt, hogy "sajnálom". Ez nem jelenti azt, hogy bármivel is egyet kéne értenem veled. Nem! De igyekszem érteni téged!

Nem az észt osztom neked. Nem mondom meg, hogy mit érezz, és mit tegyél!

Figyelek arra, hogy érezd, figyelek rád!
"Emlékszem, egyszer Hawaii északi partján, Oahun írogattam egy szobában. Kinyitottam két ablakot, hogy lehűtsem a szobát. (...) Egyszer csak feltámadt a szél, és összekavarta a papírjaimat. Emlékszem, mennyire kétségbeestem. (...) Fel -alá szaladgáltam a szobában, és próbáltam összeszedni a papírjaimat. Végül aztán rájöttem, hogy több értelme van, ha rászánok 10 másodpercet, és becsukom az ablakot. 
Az empatikus odafigyeléshez idő kell, de távolról sem annyi, mint ahhoz, hogy visszafelé tegyük meg azt az utat, amin addig rossz irányba mentünk, hogy tisztázzuk a félreértéseket, hogy kibogozzuk a kellemetlen helyzeteket,  ki nem mondott és meg nem oldott problémákkal éljünk együtt, hogy elviseljük annak a következményét, hogy nem hagytuk a másikat lelkileg fellélegezni. 

A figyelmes empatikus hallgató rájön, mi történik mélyen a másik ember lelkében. Képes arra, hogy olyan mérvű elfogadást és megértést tanúsítson, amitől a másik fél megnyílik. (...)
Az emberek alapvető vágya, hogy megértsék őket. És bármekkora időbeli ráfordítást igényel is ez, megéri.
A megértés révén úgy dolgozhatsz, hogy pontosan tisztában vagy a másik gondjaival."
(Dr. S. Covey., A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása, 268.o.)

ÉN-üzenetet használok. NEM csak kritizállak: Nem azt mondom csak, hogy TE milyen szemét vagy, TE mit tettél velem. TE milyen rohadék vagy velem már megint!
Hanem: ÉN mit gondolok, ÉN mit érzek, ÉN mit javaslok, ÉN miért látom jónak, amit javaslok. ÉN szerintem mik a Közös Pontok. ÉN nekem mire van szükségem.

Szóval nem TÉGED kritizállak csak, hanem belemegyek ezzel egy beszélgetésbe, beszélgetést kezdeményezek, kinyitom előtted az ajtót.
Nem rád csapok egy ajtót, hanem kinyitom azt!

Senki nem tökéletes, így gyakran szükséges kritikát megfogalmaznunk a másik ember felé. A szabály az, hogy egy kritika mellé tegyek jó sok pozitív gesztust, megjegyzést. A párbeszédet mindig valami pozitív dologhoz érdemes kötni. Párkapcsolatban egy kritika mellé ötször annyi pozitívat fogalmazzunk meg. Ezt hívjuk mágikus aránynak. Minden más kapcsolatban elég egy kritikára háromszor annyit pozitív kiegészítést tennünk. Ez a Losada-effektus.
Példa: Már megint nem hívtál fel, mielőtt ide érsz. Kérlek, hívj előtte. Örülök, hogy ide értél épségben. Milyen volt az utad?
Amikor kritikát kapok, én nem szoktam mellé kapni pozitívat. Szinte soha! Ritka kivétel! 
Egy házasságban milyen pusztító érzés az, hogy egymásnak főleg csak kritikát adunk, és nem teszünk mellé semmi pozitívat! Gondoljunk bele!

HATÁRAIM. Minden élethelyzetben az egyén felelős a saját határaiért: mit képviselek, ki akarok lenni az adott helyzetben.
A határaim képviselete azt is jelenti, hogy az én dolgom képviselni előtted, hogy mibe megyek bele, mibe nem, mit vagyok hajlandó megtenni, mit nem. Mit szeretnék, és mit nem.
Sokunknak egyáltalán semmi határa sincs. Azt tapasztalom, hogy azok az emberek , akik képesek képviselni tisztelettel a határaikat, ők nem félnek attól, hogy megsértődsz-e. 

Nem az a legfontosabb, hogy hova sorolod be magadat, hanem az,
hogy mire tetted fel az életedet –mondja Little professzor.

Páncélban élni?
Páncél vagy teflonbevonat?
Azért hordunk páncélt, mert nem működik a teflonbevonat?

Nekem még mindig nem megy a páncélod mögé kiáltani, hogy szia!
Nekem még nem megy ez a gyengédség a páncélod, az elutasításod láttán.
Nekem még mindig nem megy a páncélod mögé kiáltani, hogy szia!
Ehhez még mindig túl gyenge vagyok.
Amikor feltartod felém a páncélodat, én is felteszem a páncélomat.

Páncél vagy teflonbevonat?

Természetesen azokat az embereket is érik nehézségek és csalódások, akiknek erős az önbecsülésük, ők azonban jellemzően gyorsan talpra állnak, és ellenálló képességük segíti őket abban, hogy elviseljék az élet kihívásait, küzdelmeit és dilemmáit. Az önbecsülés egyfajta "teflonbevonattal" vértezi fel lelküket."
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 126.o.)

Hajdú Éva
coach
családi mediátor
párkapcsolati tanácsadó