"Egyszer egy ember , az erdőben sétálva, talált egy fiatal sast. Hazavitte, a tanyájára , ahol a madár hamarosan hozzászokott a csirkék ételéhez, és csirkeként is kezdett viselkedni.

Egy napon egy természetbúvár  megkérdezte a gazdát, hogy miért él egy sas, a madarak királya egy tanyára bezárva a csirkékkel.

• Mivel csirketáppal etettem, és megtanítottam neki, hogy csirkeként éljen, soha nem tanult meg repülni – válaszolta a sas gazdája. Úgy viselkedik, mint egy csirke. Így ő már nem sas többé.

Hosszasan beszélgettek erről, úgy határoztak, kiderítik, mi is az igazság. A természetbúvár gyengéden a kezébe vette a sast. Tárd ki a szárnyad, és repülj! – mondta a madárnak.

A sas azonban össze volt zavarodva: nem tudta, kicsoda ő. Amikor meglátta a csirkéket falatozni, leugrott közéjük, hogy ismét velük lehessen.

A természetbúvár nem csüggedt. Másnap felvitte a sast a ház tetejére. De a sas félt ismeretlen önmagától, és attól a világtól, ami várna rá, így újra leugrott a csirkék közé.

A harmadik napon a természetbúvár kivitte a sast a tanyáról egy magas hegy tetejére. Te sas vagy, az ég és föld az otthonod. Tárd ki a szárnyad, és repülj! – mondta a madárnak.

A sas körülnézett. Visszanézett a tanya felé, majd fel az égre. De még ekkor sem repült. A sas reszketni kezdett, és lassan kitárta a szárnyait. És végre nagyot vijjogva, felrepült az égbe.

Lehet, néha meglátogatja a tanyát. De soha többé nem tért vissza csirkeéletet élni. Hiába nevelték csirkének, sas maradt.

A sashoz hasonlóan az emberek is képesek a bennük rejlő lehetőségeknek megfelelően dönteni még akkor is, ha addigi életükben másnak gondolták magukat, mint amik valójában voltak. Még válhatnak nyertessé.

(M. James – Dorothy Jongeward: Nyerni születtünk, 113-114.o.)

Sas vagy?
Hol?