„LEGALAPVETŐBB IGÉNYÜNK, HOGY ELFOGADJANAK ÉS TARTOZZUNK VALAHOVÁ.”
 (D. Goleman, Társas Intelligencia, 305.o.)

Az ember elmegy szakemberhez. „Kivan” lelkileg.
A végén mondják, hogy „meggyógyult” vagy „jól van”.

AZTÁN?
HOGYAN TOVÁBB?
MEDDIG VAN JÓL?

És amikor újra kezd rosszul lenni? Addig mi van? Addig hol van a fejlődés?
Elmegyek szakemberhez, jól vagyok. Szép munka. És aztán? Azért fontos Kérdés ez, és azért Ez a Kérdés, mert a mentális erő, egészség, fejlődés FOLYAMATOS FOLYAMAT.

Út.

Coachként rohadt szar érzés úgy dolgozni valakivel, aki nem ismeri az úton járást, de jobban akar lenni. Jobban! És fejlődni? Azt ki akar? A fejlődés ugyanis, az út nem azt jelenti szimplán, hogy jobban vagyok! Hisz a fejlődés fáj, ásás, kulimunka.

Fejlődés. Egyenlő lelki egészség.
Szükséges ismerni a területeit.
Ez egy rendszer.
Ha nem tanulom meg a rendszert, akkor nincs meg a folyamatos fejlődés.
Ha nincs fejlődés, akkor idő kérdése, és összeomlok.
Megint.
És hullaként keresem fel a pszichológust, amúgy meg jó, mert van munkája, várólista.
Fejlődni!
Ez a cél?
Ahhoz, hogy ne hullaként, mentális nullaként essek be egy szakemberhez, ahhoz ismernem szükséges a lelki egészség területeit, eszközeit, és ezeket gyakorolni. A gyakorlás a folyamatos folyamat. Ez a gyakorlás az önismeret. Az erő!  Senkinek nem érdeke, hogy mentálisan stabil emberek legyünk. Egyébként tanulnánk az iskolában. Egy valakinek érdeke, az én magam vagyok.
Mert épülni képes családot csak épülni képes emberek építhetnek.

Vérvételre megyek a gyerekkel. Mi a nővér első kérdése?
Volt már a gyermek vérvételen? Ez az első alkalom?
Igen, már volt egyszer.
Elsőre sírt, mikor kijöttünk az ajtó. A kocsiban még jobban. Otthon pedig zokogott.
A második vérvétel után egyáltalán nem sírt.
Mert már volt előző tapasztalata. Nem először csinálta.
Út.
Folyamatos folyamat.

A második vérvétel előtt volt egy eset, amikor annyira aggódott, hogy a megjelölt időpontban nem is mentünk el vérvételre. Éreztük a férjemmel, hogy ezt inkább most nem erőltetjük. Volt más kihívás is az életében. Nem akartuk a vérvétel terhét ráaggatni. Időzítés! Hagytuk, hadd küzdjön az aktuális kihívásával. Hónapok múlva viszont megint kaptunk a doktornénitől papírt, tényleg szükséges az a vérvétel. Most elmentünk. Most ment sírás nélkül. Otthon sem sírt.
Fejlődés. Folyamatos folyamat.

A mentális egészség tudásA nélkül hogyan fejlődhetnénk?
A területek:
1. Ismered az emberséges kommunikáció 10 fókuszát?
2. Tudod a konfliktusaidat megoldani?
3) Vannak BIZTOS BÁZISOK az életedben?
4) Tudsz paradigmát váltani?
5) Proaktív vagy?
6) Ismered a szülői mintáidat? Honnan jössz?
7) Tanulsz szeretni?
8) Építed az értékességtudatodat? (Meg tudod védeni magadat?)
9) Építed a pozitív tudatállapotodat? Micsoda őrületes munka ez!
10) Erős az önbecsülésed? (Vannak határaid?)
11.) Értékrend? Milyen szabályok szerint élsz? Mik az alapelveid?
12) A Párkapcsolat 8 érzelmi intelligencia területe. Melózol ezekkel?
13) Írod a Mentális Naplódat?

Ezek a területek egymástól nem függetlenek, egymást támogatják. Összefüggnek egymással. Példa: Amikor a párkapcsolati érzelmi intelligencia 8 területét élem, amikor teszek a házasságomért, akkor ezt helyettem nem tudod megtenni, vállalom a magam részét, azaz Proaktív vagyok. 

Egy ismerősöm várt valakire. Aki késett. Ismerősöm nem vár tovább. Elment. Telefonja pont nem volt nála. Tehát nem tudta megkérdezni, hogy hol késik a társa. Másnap találkoznak. Társa ezúttal időben érkezik, nagy ölelést kap.  Ismerősömnek mégis ez volt első gondolata: „De jó, hogy nem bántott!” Szülői minta! A lelki stabilitásunk egyik területe! Ismerősöm gyerekként nem tudott szüleinek jól teljesíteni, kritizálták folyamatosan. Sokat szenvedett emiatt. Arra gondolt, hogy társa bánthatja, kritizálja őt, mert nem várta meg tegnap. A szülői minta működött akkor is, amikor nem ő késett! Ismerősöm derűvel mesélt erről, mert tiszteli magát, épülni-javulni-fejlődni szeretne. Tudja, hogy a fájdalmas gyermekkori beidegződéseket felül lehet írni. Lehet ezekre pozitív, derűs választ adni. Ismerősöm hálás, hogy ismeri belső rezdüléseit, és képes irányítani ezeket.

Másik ismerősöm 50 éves, testében daganat alakult ki. Beszélt erről anyukájának, aki kétségbeesve könyörgött az orvosnál időpontért. Kapott időpontot. Ismerősömnek viszont nem volt alkalmas az időpont, munkahelyén olyan megbízása volt, amit nem akart lemondani. Ezért felhívta az orvost, és elmondta neki, hogy haragszik anyukájára, mert nem szereti, ha anyukája intézkedik helyette. Az új időpontban elment az orvoshoz, aki leszidta, hogy miért mond rosszat anyukájáról, mert anyukája szereti őt, aggódik érte. Ezt hallva ismerősöm csendben maradt. Mondott valami halk mondatot. Nem akart belemenni a vitába. Az orvos szerint azért is hálás lehetne, hogy ilyen gyorsan kapott időpontot, mert ha nem az lenne az anyukája, aki, akkor sokkal későbbi időpontot adott volna az orvos. Ismerősöm tovább hallgatott.
Ismerősöm a telefonban azért volt őszinte az orvossal, mert tiszteli őt, azt gondolta, hogy az orvos jobban ismeri családját.

Ez a család is olyan, mint sok más.
Belül rohad, kívül mást kell mutatni. Mutatni, hogy minden rendben, és milyen szerető család vagyunk. Az orvos bármilyen jó orvos, és ismerősöm felnéz rá, mégis! Mennyire rosszul kommunikált! Mennyire nem ért a családon belüli lehetséges szerepekhez, álarcokhoz! Mennyire nem is sejti, hogy ismerősömet anyukája azért segíti túl, elnyomva őt egész életében, mert neki ez az álarca. A szerepe a segítő, túlsegítő szerep, mutatva a világnak, hogy mennyire jó anya, pedig soha életében nem vált anyává! Nem volt segítő, támogató anya, csak segítő szerepben orvos előtt álarcosan szerepet eljátszó alak. Teljesen megtévesztve ezzel az orvost.

Ezért fontos az emberséges kommunikáció ismerete! 10 Fókusza!
Ismerősöm nem akarta mondani az orvosnak, hogy családi történetüket nem ismeri, és szakmailag nézve szarul kommunikált. Ítélkezett. Tanácsot osztogatott. A másik felet nem kérdezte meg. Nem volt empatikus. Nem mondott pozitív semmi megjegyzést, csak agyon kritizálta ismerősömet.

A családi mintákhoz még egy adalék: van olyan álarc is, hogy sérült gyerekként, fel nem nőve veszekszem a férjemmel, pontosan azokat a harcokat veszekszem a férjemmel, amiket az engem bántó apukámmal kéne megvívnom! Nem gondoljuk meg, mennyire mélyen és pontosan bevisszük a fel nem dolgozott gyermekkori fájdalmakat a párkapcsolatba!!

Tanulság?
A családokon belüli játszmákat, családi történeteket nem biztos, hogy ismerjük. Mai társadalomban sok ember, fiatal (!)  szenvedi el, hogy senkinek sem mondhatja el, hogy belül mi van, mert a világ elhiszi a hazugságot, és ezeknek az embereknek senki nem ad figyelmet.

Fejlődés? Változás? Inkább beleállni álarcosként álszerepbe, ÉÉÉÉÉS pajzsként magam elé állítani a gyerekemet, hadd érjék őt az ütések, hadd menjen ő (IS) tönkre, inkább mint, hogy én fejlődjek?

Az emberek nem mutatják arcukat.
Szerepeket játszanak álarcban.
Feláldozva magukat.
Lemondva önmagukról.
És a világ a szerepet látja, az álarcosnak hisz!

Az, hogy az orvos szakmailag rosszul kommunikált, ez sem tűnik fel senkinek!
Egy kutatás szerint „mindenféle stressz közül messze a legmegterhelőbb az volt, amikor valakit keményen bíráltak.” (Goleman, Társas intelligencia, 303. o.) Hány gyerek nő fel úgy, hogy szinte folyamatosan bírálják?
EZÉRT!
A lelki egészség egyik területe ez is: az emberséges kommunikáció 10 fókusza.

Fejlődés?

Van egy A/4-es papírom. Rajta van összegyűjtve 3 terület, felsorolásokkal, hogy mit is tehetek a párkapcsolatomért.
Kiteszem az embertársam elé.
Felolvasom, beszélünk róla.
Rögtön megértik a teljes felsorolást!
Megkérdezem, hogy aha, el akarsz válni. Fontolgatod…..na és, ezeket beletetted a kapcsolatodba? Folyamatosan?
Mit gondolsz, mit válaszolnak gyakran?
Megható pillanat,
mikor kimondja:
Nem.

„LEGALAPVETŐBB IGÉNYÜNK, HOGY ELFOGADJANAK ÉS TARTOZZUNK VALAHOVÁ.”
Mi a franc lenne, ha csak erre figyelnénk, hogy a másik család-társam érezze, hogy elfogadom?
És összetartozunk?
Mi lenne?

Nem! Nem fontos a 13 területen melózni.
Nem fontos változni.
Nem fontos akkor sem, ha épülni képes családot csak épülni képes emberek építhetnek.

Hajdú Éva
coach
családi ügyek