Együttműködés nélkül meghalunk.
Együttműködés nélkül nincs kapcsolat.
Kapcsolat nélkül nincs ember.

Amikor a Brian Little -féle OCEAN-modell szerint megkérdezem az embereket, hogy lelkiismeretes vagy, vagy lelkiismeretlen? Hova sorolod be magad? Barátságosnak tartod magad, vagy barátságtalannak? Az emberek ekkor nem mennek bele a feladatba. És jól teszik. Elmondják, hogy nem tudnak válaszolni erre a kérdésre.
Megérzik, felismerik, hogy vannak helyzetek, amikor barátságosak egyértelműen. Viszont van, amikor barátságtalannak tartják magukat. Akkor most hova sorolja be magát? Barátságos vagy barátságtalan vagyok?

Vannak helyzetek, amikor felülmúlom önmagam, hihetetlen türelmes vagyok. Van, amikor rögtön elszakad a cérna. És nyilván türelmetlen vagyokok. Akkor most türelmes vagy türelmetlen ember vagyok?

Mind a kettő. Van, amikor türelmes vagyok. Van, amikor türelmetlen.

Sok mai kutatás szerint, filozófiai-pszichológiai- és más tudományterületek kutatása szerint az ember viszonylagos lény. Nem beskatulyázható. Ezért, amikor megbélyegezlek, beskatulyázlak téged, akkor tévedek.
Ezért lehet érdemes Együttműködésben gondolkodni.
Az Együttműködés pedig egy Folyamat.
„Gondolkodj Együttműködésben.
Gondolkodj Folyamatban.”

Nem régen fiatalok egy csoportjával dolgoztam.
Egy együttműködésre épülő kommunikációs modellt mutattam be nekik.
Választottak egy konfliktusról szóló témát.
Helyzet : a két ember konfliktusban van egymással.

Az egyik fél nyúkál a másik táskájában engedély nélkül. Akinek nyúkálnak a táskájában, felháborodik, mert ő nem bírja elviselni, ha bárki nyúkál a táskájában.

A sértett félnek az a dolga, hogy használja az együttműködésről szóló modellt, a modell szerint mondja el sérelmeit.
Elmondhatja, hogy mire van szüksége. (Szerintem szólj legközelebb, ha valamit szeretnél elkérni tőlem.)

Elmondhatja, hogy mit érez. (Nézd, azt hittem felrobbanok, amikor megláttam, hogy piszkálod a táskámat.)

Elmondhatja, hogy mik a lehetőségek. (Kérlek, ha bármit szeretnél tőlem, szólj! Figyelni fogok rád, nem küldelek el a francba.)

Lehet empatikus: Nem értek egyet veled, hogy kérdezés nélkül nyúltál a táskámhoz, de most már megértelek, hogy sürgősen kellett egy telefon, hogy felhívd az anyukádat!

Nehéz egy konfliktushelyzetben így beszélni.
A megoldás abban rejlik, hogy odafigyelek arra, hogy együttműködő legyek.
És gyakorolom, tapasztalom magamat ezekben a helyzetekben.
Szoktam-e hibázni? Gyakran. Ezért folyamat az együttműködés. 

Az olvasó talán észreveszi, hogy a beszélő nem a másiknak osztotta az észt, hanem folyamatosan a saját maga nevében beszél.
Megkérdeztem a fiatalokat, hogy a beszélő szerintük együttműködő akart-e lenni?
Azt mondták, igen.

Megkérdeztem a fiatalokat, hogy szerintük a beszélő tisztelte-e azt, akihez beszél?
Azt mondták, igen.
Megkérdeztem a fiatalokat, hogy a beszélő hozzáállása pozitív volt-e?
Azt mondták, igen.
A pozitív hozzáállás azt jelenti, hogy a konfliktushelyzetben nem a probléma érdekel, hanem a lehetséges eredmények.
Megkérdeztem a fiatalokat, hogy a beszélő háborút indított-e?
Szerintük nem.
Megkérdeztem, a fiatalokat, hogy fokozódott-e a feszültség szerintük?
Azt mondták nem.

Megbeszéltük, hogy mi az a tisztelet.

„A tisztelet azt jelenti, hogy a másikat különálló és egyedi emberi lénynek tekintem és fogadom el, akinek joga van az enyémtől független gondolatokhoz és érzésekhez. Ez nem azt jelenti, hogy minden, amit a másik személy gondol, tetszik nekem, vagy egyetértek vele. TISZTELET célja, hogy a köztünk fennálló különbségeket támadás és megalázás nélkül oldhassuk fel. A tiszteletlenség előítélet formájában, személyes támadások, érzelmi kitörések, megalázás, neheztelés formájában jelentkezik.”
(G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál)

Hajdú Éva
coach
CSALÁDI ÜGYEK