Egyik reggel, hat előtt a rádióban megy egy vallási műsor.
121. zsoltár: Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.

Hegy.
Menedék?
Biztonság?
A magyarázó szerint a héber „hegy” szóból származik a TANÍTÓ és SZÜLŐ szavak is.
Tanító vagy?
Hegy vagy?

Szülő vagy? 
Hegy vagy?

Szülő vagyok.
Hegy vagyok?
Biztonság?
A napokban dolgoztam együtt egy édesanyával coach-ként.
A tizenéves gyermekével szeretné javítani a kapcsolatát.
Még soha nem éltem át azt, amit vele.
Elmondtam neki, hogy a család alapja az egyén.
Ha az egyén megtanulja magát építeni, tanul tanulásban-fejlődésben gondolkodni, és tanulja a mentális egészség alapjait, akkor van esélye a párkapcsolatát és a gyermekével való kapcsolatát építeni. Fontos a sorrend.

Ekkor az édesanya gondterhelt arca felcsendül, mellkasa felemelkedik, levegő kifúj, hallom az orkán hangját.
Végre! -mondja.
Mert eddig mindenki csak azt mondta neki, hogy vidd a Pistit ide-vidd a Pistit oda – vidd a Pistit amoda. NEM! Ő nem ezt akarja. Először meg akarja tanulni, hogy ő, mint az anyja, mit tehet a gyerekéért. Amúgy volt máshol, de a folyamat ellaposodott, nem kapta meg azt, amire szüksége van: stratégiát, eszközöket, saját változásának megtartó módszereit. Nem jut előrébb, sőt, a helyzet rosszabb lett. Ekkor ér hozzám.

A családi emberformáló műhely vezetésének felelőssége a felnőttek kezében van." 
(Virginia Satir, A család együttélésének művészete) 

Tehát a gyermek szálat teljesen félre tesszük.
Az anya-ember fejlődésével foglalkozunk.
Elkezdjük a szőnyeg szálait szétszedni, értelmezni.
Ebben a folyamatban a mentális egészség 13 területét használom:
Kommunikáció? Igen.
Konfliktuskezelés csodája, mert a gyakorlatban basszus, ez csoda tud lenni. Igen.
Nézőpont váltás? Igen.
Helyzetelemzés? Igen.
Napi leltár készítése? Avagy ezt én úgy mondom az embereknek, hogy gyurmázni a lelkemmel, nem kemény föld az, hanem folyamatosan művelt termőföld legyen! Szóval napi-heti leltár készítése, amiben nincs rossz válasz? Igen.
Stratégiák? Igen. Mert mindig legyen egy stratégiád.
Megtanulni nem mást először, hanem saját magamat építeni-felemelni, ennek gondolkodásmódját ízlelni, elmélyíteni? Igen!

Édesanya megkapja az általa problémának megélt területeken az eszközöket, amik segítségével átkeretezi azokat, új történetet ír. Közben jelzi vissza, hogy ja!, akkor ez azért van?. Ja!, akkor ez azért történhetett?, ja! Akkor én ezt ezért csinálhattam?

Félelmetes pillanatok ezek. Mert még fel sem merült sztorikat is képes értelmezni a folyamat közben. Egyszerre több területen dolgozik a használt eszközökkel, tanult stratégiákkal.

Anya ugyanabban a történetben máshogy reagál. Így más történet születik.
Ez a coaching. Bonyolult, nagyon koncentrált, nagyon egyénre szabott folyamat.
Rohadtul fárasztó.

A folyamat pozitív, mert halad előre.
Kifinomult, nehéz, szenvedős.
Nehézségek árán jut előre.
Nem! Nem lazulós sikertörténetet árulok éppen!
Megrendítőt.
Az anya egy éve már jelentkezett nálam, aztán lemondta.
De nem bírja tovább a megoldatlan története terhét. Most már jön.
Azért fontos az ő története, mert nem a gyerekét akarja először vinni valahova.

Ennél több esze van.
Ő jön.
Tanulni akar. Fejlődni.
Mintha ezt is elfelejtettük volna, hogy „minden kapcsolat minőségét azt mutatja meg, hogy milyen hatással vagyunk egymásra.” (Daniel Goleman, Társas intelligencia)

Anya tudja, hogy nem akar tehetetlen kapcsolat, nem építő kapcsolat lenni a gyerekének.
Ő azon ritka szülők egyike, aki felfogja: nem a gyerek felelős ezért a kapcsolatért, hanem ő.
A szülő épülése a gyermek épülését hozhatja.
A coaching rendelkezik azzal a bonyolult, kifinomult rendszerrel, amivel az egyén megtanulja magát építeni, tanul tanulásban-fejlődésben gondolkodni, és tanulja a mentális egészség alapjait. Ekkor van esélye a párkapcsolatát és a gyermekével való kapcsolatát építeni. Fontos a sorrend.

A családi emberformáló műhely vezetésének felelőssége a felnőttek kezében van." 
(Virginia Satir, A család együttélésének művészete) 

Tavaly, e télen beszéltem egy szülővel, akinek nagyon nehéz volt a válása, hosszú időt élt olyan valakivel, ahol leépült, persze a gyermeke is leépült.
A gyerekét viszi szakemberhez.
Ő is jár szakemberhez.
Emellett akart beszélni velem is.
Kérdése az volt, hogy még hova vigye a gyerekét, még mit tehet a gyerekéért.
Ez az anya már dolgozott önmaga felépülésén. Hiszen nem csak a gyerekét küldte valakihez, hanem beleállt saját épülésének tanulásába. De még mindig nem volt egészen biztos a maga szerepében. Végül is ezért kért tőlem időpontot. Egy megbeszélés elég volt arra, amit kért: rájött a megbeszélésünkben, hogy még mi az ő, mint anya felelőssége-lehetősége-szerepe.
Ezeket konkrétan megnevezte.
Megerősödött abban, hogy ne elégedjen meg azzal, hogy küldi a tizenévesét valakihez.
Nem ez a lényeg.
Nem a szakember a főszereplő.
Hanem ő, a szülő!

A családi emberformáló műhely vezetésének felelőssége a felnőttek kezében van." 
(Virginia Satir, A család együttélésének művészete) 

Nem rég beszéltem egy másik anyával. Neki túl magas elvárásai vannak a gyerekével szemben. Nem véletlenül. A gyermek teljesítménye kiemelkedő több területen. Anya kezdi sejteni, hogy a túlteljesítés elvárása a gyermekével szemben veszélyeket rejteget. Kezdi látni kapcsolatukban, másoktól is kap visszajelzéseket. Anya nem hárít. Elkezd gondolkodni! Dolgozik velem.
Egyszer csak felhív. És elmeséli, hogy figyi, eddig ez volt az elvárásom, ezt csökkentetem erre.
A gyermeke pedig megkérte, hogy „anya, tudod, mit ígértél nekem, kérlek ne felejtsd el.”

Te mit teszel? Te is sémába nyomorítod a gyerekedet? Vagy képes melletted fejlődni?
Hegy vagy?

Miért írtam meg ezt a bejegyzést?
Mert coach-ként nagyon zavar, hogy sokat beszélünk betegségekről!
Miközben értékválságban, káoszban élünk, de egyébként is az Ember napi dolga, hogy tanul, fejlődik, az emberi egészségéért tesz.
Ezzel érdemes foglalkozni, nem csak a már kialakult betegségekkel.
Mindig fontos emberi kérdés számomra ez: hol van a fejlődés az életemben? Vagy mivel motiválom magamat? Nincsenek válaszok erre, ha nem tanulom az egészségemet építeni.
A betegségekről mindig szó van.
Beszéljünk az egészségről is.
Ezért írtam meg ezt a bejegyzést, és láttatni akartam: az út nehéz, fájdalmas, nem könnyű, és gyönyörű is, amikor az emberi egészségünkről beszélünk. Látom, hogy emberek éveket szenvednek, míg el mernek indulni ezen az úton mentálisan egészséges emberként.
A coaching ereje ez: betegség megelőzése, kapcsolatom-családom-önmagam épülése. 

A családi emberformáló műhely vezetésének felelőssége a felnőttek kezében van." 

Hajdú Éva
coach, mediátor
CSALÁDI ÜGYEK