"Nyertesek

A nyertesek sokféle potenciállal rendelkeznek. 
Nem a teljesítményük a legfontosabb, hanem a hitelességük. A hiteles ember a tudás, a létezés útján tapasztalja meg önmaga valóságát, és válik autentikus, felelős személyiséggé. A hiteles személyek kiaknázzák, megvalósítják a bennük rejlő egyedi értékeket, ugyanakkor elismerik mások egyediségét is. (...)

A nyertesnek nem is kell álarc mögé rejtőznie. A nyertest nem rémíti meg az önállóság. (...)
Persze a nyertes lába alól is kicsúszik néha a talaj, sőt előfordul, hogy elbukik, de a visszaesések ellenére meg tudja őrizni az önbizalmát.  (...)

A nyertes jól tud időzíteni, és adott helyzetre megfelelő választ tud adni. Válaszai mindig az adott üzenethez kötődnek, és tiszteletben tartják a többi érdekelt fél fontosságát, értékét, teljességét és emberi méltóságát. A nyertes tudja, hogy mindennek oka van, és minden tevékenységnek megvan a maga ideje. (...)
A nyertes számára az idő drága kincs: nem csak elüti az időt, hanem az "itt és most"-ban él. A jelenben élni nem azt jelenti, hogy a nyertes ostoba módon megfeledkezne a múltjáról, vagy hogy nem készülne fel a jövőjére. Inkább azt, hogy ismeri a múltját, tudatában van jelenének, megéli azt, és várakozással tekint a jövőbe. (...)

A nyertes nem kudarcra készíti fel magát. 
A nyertes törődik a világgal és a benne élőkkel. 

Vesztesek
A nyertes sikeresen jut el a teljes tehetetlenség állapotából előbb a függetlenségig, majd a kölcsönös függőségig. A vesztes erre képtelen, mert a folyamat során elveszti azt a képességét, hogy felelősséget vállaljon saját életéért. 
A legtöbben nyertesek vagyunk életünk bizonyos területén, és vesztesek másokon; és mindezt erősen meghatározza, hogy milyen volt a gyerekkorunk. (...)

Vannak vesztesek, akik önmagukra sikeres, de szorongó, sikeres, de csapdába esett, sikeres, de boldogtalan emberként tekintenek. Mások teljesen elveszettnek érzik magukat, úgy látják, hogy nincs célja az életüknek, képtelenek mozdulni. Félholtak, vagy legalábbis halálra unják magukat. A vesztes sokszor képtelen belátni, hogy leginkább önmagát kell okolnia a kialakult helyzetért. Ő zárta magát kalickába, ő ásta meg a saját sírját, ő maga felelős az ualomért, amitől szenved. 

A vesztes ritkán él a jelenben. Mást sem tesz, mint a múltbéli emlékekre vagy a jövőbeli vágyakra koncentrálva éli föl a jelenét. (...)

Az önsajnálat a vesztesek sajátja: boldogtalan életükért mindig másokat okolnak. 
A múltban élő vesztes litániája mindig úgy kezdődik, hogy bárcsak:
"Bárcsak valaki mással házasodtam volna össze."
Bárcsak más munkám lenne."
"Bárcsak szép lennék." (...)

Azok, akik a jövőben élnek, gyakran várják a csodát, ami után majd "boldogan élnek, míg meg nem halnak."
(...)
Vannak, akik folyton valamilyen jövőbeni katasztrófától rettegnek. Az ő számukra minden mondat úgy kezdődik, hogy mi lesz, ha:
"Mi lesz, ha elvesztem az állásom..."
"Mi lesz, ha megbolondulok..."
"Mi lesz, ha valami a fejemre esik..."
"Mi lesz, ha hibázom..."

Mivel folyton a jövőre koncentrálnak, ezek a vesztesek szorongással élik meg a jelent.

Szoronganak mindattól a vélt és valós eseménytől, amelynek bekövetkeztét várják: vizsgáktól, csekkektől, megcsalatástól, krízistől, betegségtől, nyugdíjtól, az időjárástól, stb. (...)

A szorongástól már nem látják a valóságot, és így nem is képesek hallani, látni, érezni, érzékelni, tapintani vagy akár gondolkodni. (...)
Torzul az a képeségük, hogy hatékonyan működjenek a valódi világban. 
A vesztes általában szerepet játszik, öntudatlanul is manipulál, és gyerekkori szerepeit játssza újra és újra. Energiáját álarcai fenntartására fordítja, álságos képet mutat magáról.(...) A szerepet játszó vesztes számára az előadás sokszor fontosabb, mint a valóság. (...)

A vesztes nehezen tudja kifejezni a szeretetét, és a mások szeretetnének megnyilvánulásait se tudja megfelelően fogadni. Ezért nem is létesít másokkal intim, őszinte kapcsolatokat. Ehelyett úgy próbálja az embereket befolyásolni, hogy azok az ő elvárásai szerint viselkedjenek. Máskor arra fordítja minden energiáját, hogy megfeleljen mások elvárásainak. 

A vesztes nem képes megfelelően működtetni az intellektusát. Mindenre valamilyen okot keres, és mindent túlmagyaráz, hogy cselekedeteit elfogadhatóvá tegye mások számára." (20-24.o.)

Vajon észreveszem, amikor nyertesként működök?
Vajon észreveszem, amikor vesztesként működök?

"Emlékezetes marad számunkra az a nap, amikor egyik diákunk meglátogatott minket, miközben a könyvön dolgoztunk. Egy újságból kivágott képet hozott magával. A képen egy fiatal férfi holtteste volt látható, akit a folyóból húztak ki. A férfi karjára a "Vesztesnek születtem" felirat volt tetoválva. Azonban vitába szálltunk ezzel a kijelentéssel. Senki nem születik vesztesnek. Mindannyian képesek vagyunk szeretni, tanulni, fejlődni, és képesek vagyunk arra, hogy a kreativitásunkat pozitív módon használjuk a világban."

"Mindnyájan válhatunk nyertessé, ha kezünkbe vesszük az irányítást, azaz nem engedjük, hogy az élet csak éppen megtörténjen velünk." (7.o.)
Forrás: Muriel James, Dorothy Jongewars : Nyerni születtünk