„Hamis próféták korában élünk, akik hisznek abban, hogy erőszakkal, azaz mindenáron elérhetnek valamit, bármit. (…)
Járunk a hegyre.
Van, aki követelőzni jár oda, van, aki kérni.
De egy valami egyezik bennünk.
Tűzért járunk a hegyre.

Illés, az Ember nem követelőzött, ő kért.

(…)

Nem kapálózott, ő kért.”
(Hajdú Éva: Szüzek a kuplerájban, 142.o.)

 Ember nem öl embert.

"Ember nem öl embert – eddig sem ölt, és ezután sem fog.
Akik embert ölnek, a másik embert tárgynak nézik.
Az ölést az elszigeteltség vagy a szétszakadt kötelék tudatállapotában követik el.
A gyilkosnak a másik embert tárgynak vagy likvidálandó ellenségnek kell tekintenie.
Ha az a tárgy bármely pillanatban emberi lénnyé változik – személlyé, aki empátiát vált ki a gyilkosból -, az erőszakos cselekménynek azon nyomban vége szakad.

(...)

„Az erőszak az egészséges társas kötelékteremtés hiányában és a veszteség kezelésére való képtelenségben gyökerezik.”
(G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál, 147-9. o.)

Még egyszer.
Amikor erőszakos vagyok önnel, akkor nem vagyok képes kapcsolódni, mert valamit elveszítettem, és ezt a veszteséget nem tudom kezelni.
Ezért fontos megtanulni, hogy feszült helyzetben gyermekünktől, felnőttől (mert valamit elveszített) megkérdezhetjük:

Mit veszítettél el?

Mire van szükséged?

Miben segíthetek?

Coachingon megtanuljuk a konfliktuskezelés négy alaplépését:
Gondolom, Ön is pont így teszi:

 Sose teremtsünk ellenséget.

Ahol ellenség van, érjük el, hogy az illetőből szövetséges váljék.

„Én oké vagyok, te is oké vagy. Ez a gondolat alapigazság,

egyszersmind a KÖLCSÖNÖS TISZTELET,

A POZITÍV VISZONYULÁS ÉS AZ

EGYÜTTMŰKÖDÉS KOMMUNIKÁCIÓJÁNAK  nélkülözhetetlen eszköze.
Pozitív viszonyulás : NEM A PROBLÉMÁVAL FOGLALKOZOM, HANEM A LEHETSÉGES MEGOLDÁSOKKAL, LEHETŐSÉGEKKEL.

Sosem a személy a probléma.

Válasszuk külön a személyt a problémától, és a megoldandó problémára összpontosítsunk, ne a személyre. Ez az alapja annak, hogy elkerüljük a konfliktus elfajulását.
Gyakran arra gondolunk, minden rendben lenne, ha megszabadulhatnánk az adott személytől. Ha úrrá tudunk lenni ezen a szemléletbeli nehézségen, elkerülhetjük, hogy egy konfliktusban az érzelmek túszává váljunk.
„A MEGOLDANDÓ PROBLÉMÁRA ÖSSZPONTOSÍTSUNK, NE A SZEMÉLYRE."

Őszintén törekedjünk arra, hogy segítsünk a másik embernek megkapni azt, amire szüksége van, vagy amit akar.
Túlságosan is könnyű önmagunk túszává válnunk azáltal, hogy túlhangsúlyozzuk, mi az, amit mi akarunk, anélkül, hogy először őszinte és hiteles segítő szándékunkról biztosítanánk a másik embert.

Ne hagyjuk, hogy támadások és heves érzelmek rabul ejtsenek.
(…) Ha késztetést érzünk arra, hogy visszahúzódjunk, vagy hogy valakit megtámadjunk, gyorsan töröljük ezt a gondolatot belső látásunk fókuszából, és helyettesítsük a segítés vagy a folytatás szándékával. (162-3.o.)

Gondolom, Ön is pont így teszi.

Coachingon az emberek ezen lépések segítségével képesek másként értelmezni helyzetüket.

„Ember nem öl embert – eddig sem ölt, és ezután sem fog.
Akik embert ölnek, a másik embert tárgynak nézik.”

És Ön?
Ön is pont így teszi?