Jacques (Zsákk) az európai Pokol Angyalainak egyik hajléktalan tagja egyedül utazott motorján. A svájci rendőrség megállította. Felszólításra nem igazolta magát. A rendőrök letartóztatták, eltörték a karját, motorját is elkobozták. Egy kórház traumatológiájára vitték. Miközben Mónika, az ápolónő ellátta őt, a férfi hirtelen kést rántott, és ezt kiabálta: Kimegyek innen! Ha megpróbál megállítani, megölöm.
"Mónika elmondta nekem, hogy eszébe jutottak a kötelékteremtésről tanultak, és azonnal felemelte a kezét, miközben azt mondta: , Jacques, ez szerintem nem jó ötlet. Kint vannak a rendőrök, és újra megállítják. Tudom, hogy dühös a motorja miatt. Nézze, azért vagyok itt, hogy segítsek rendbe hozni a karját. Ha együttműködik velem, és engedi, hogy végezzem a munkám, megpróbálok segíteni, hogy visszakapja a motorját."
"Mónika felismerte, amit a veszteségről mondtam, és felismerte a motor szimbolikus jelentőségét. Tíz percen belül már párbeszéd zajlott közöttük. A férfi végül együttműködött vele, és a kést is letette." (…)
"Hat hónappal később, amikor Jacques a városban járt, megállt a kórháznál, és beköszönt az ápolóknak."
„A SIKERES PÁRBESZÉD HATALMA, amint a fenti történet tanúsítja, olyasmi, amit mindenki elsajátíthat és használhat a mindennapi életben. Nincs jobb eszköz, mint ez a készség ahhoz, hogy elkerüljük a tússzá válást.
Mi a különbség a párbeszéd és a beszélgetés között?
Miért helyezünk ekkora hangsúlyt a párbeszédre?
Elvégre nem arról van szó, hogy beszélünk egymással?
Valójában JÓVAL többről van szó: a párbeszédben értelmünk és érzelmeink, neveltetésünk, vérmérsékletünk, egész személyiségünk részt vesz. (…) Nem olyasmi, amit a másik embernek, hanem amit a másik emberrel együtt teszek.
Ehhez SZEMLÉLETVÁLTÁSRA VAN szükség azt illetően, hogy mit jelent a kapcsolat másokkal. A párbeszéd során a hangsúly a másik ember megértésén van, nemcsak azon, hogy ő megértsen engem.”
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 169-170.o.)
„A változás alapja, hogy felismerem, mit csinálok rosszul.
Hisz néha még köszönni is nehéz.”
(Hajdú Éva: Szüzek a kuplerájban, 23. o.)
Tanáromat idézem:
„A társas együttműködés a NORMÁLIS emberi érintkezés.”
„Minél kevesebb sérülést okozni a másiknak.”
„Ne a másik ember tönkretételébe tegyek energiát, hanem az építésébe.”
„Szemétdombon nem tudsz minőségi életet élni.”
Az ön családjában létezik a Párbeszéd kultúrája?
"Mónika felismerte, amit a veszteségről mondtam, és felismerte a motor szimbolikus jelentőségét.
Tíz percen belül már párbeszéd zajlott közöttük.
A férfi végül együttműködött vele, és a kést is letette."
Hajdú Éva
life coach
párkapcsolati coach
családi mediátor
