A Coaching azoknak van, akik akarják a fejlődést tanulni.
COACH-ként elsődleges célom az, hogy JÓ emberként jó életet éljünk.
Nem csak valamennyire működő emberekre van szükségünk, hanem JÓ emberekre.
Fejlődésben gondolkodó emberekre.

Tanuljuk meg mind a 12 ritmust.

És táncoljuk az élettáncot:

EMBERI ALAPELVEK, gyakorlás naponta:

1. Tanulok emberségesen kommunikálni?:

Mutassunk tisztelet a másik fél iránt.

Alakítsunk ki nyertes -nyertes mentalitást: 
A párbeszéd találkozás, ahol kölcsönösen hagyunk helyet egymásnak.
Párbeszédből Együttműködés.
Együttműködésből Megegyezés.
A Párbeszéd célja a Megegyezés.

Tanuljunk meg türelmesnek lenni és időzíteni.

Kerüljük a "harcot" a partnerünkkel.

A magam nevében beszélek. Nem osztom az észt.
"Nem kussoltatlak be, hisz nem én fújom a passzát szelet."
Tehát: Én azt gondolom , hogy...
ÉN azt érzem, hogy....
ÉN szerintem megoldás lehet az, hogy...
ÉN sztem azért lehet ez megoldás, mert........

Nem beszélek túl sokat, sem túl keveset.

Amit mondok, bizonyítható.

Egy kritikára háromszor - ötször annyi pozitívat mondok. Pozitív környezetbe teszem a kritikát.
Pld. Elkéstél, itt várlak már negyed órája. Azért örülök, hogy nem ért baleset. 

A kritika célja NEM a megfélemlítés: "A biztonságos háttér a védelem, az erő és a jó közérzet forrása, és ez teszi lehetővé, hogy energiáink felszabaduljanak" -idézi Goleman a Társas Intelligencia című könyvében  George Kohlriesert, a pszichológia és vezetéstudomány professzorát. (365.o.)


2. Tanulom a konfliktuskezelés művészetét?

Tisztelet.

„A tisztelet azt jelenti, hogy a másikat különálló és egyedi emberi lénynek tekintem és fogadom el, akinek joga van az enyémtől független gondolatokhoz és érzésekhez. Ez nem azt jelenti, hogy minden, amit a másik személy gondol, tetszik nekem, vagy egyetértek vele.
A tisztelet célja, hogy a köztünk fennálló különbségeket támadás és megalázás nélkül oldhassuk fel. A tiszteletlenség előítélet formájában, személyes támadások, érzelmi kitörések, megalázás, neheztelés formájában jelentkezik.”
(G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál)

Együttműködő kommunikáció: Én ezt szeretném. Te mit szeretnél? Szerintem ez lehet egy lehetséges megoldás. Szerinted?
Pozitív viszonyulás: Nem a problématérben vagyok, hanem a megoldástérben. A megoldásról beszélek. Nem a problémáról főleg. Nem nagyítom fel a másik ember aktuális hibáját. Nem démonizálom őt.
Adok Neked előnyt: például: Először én kifizetek ennyit. Vagy: először Te mondd el az álláspontodat. Legyen először Tiéd a szó! Aztán én is elmondom utánad. Rendben?

„Bánjunk keményen a problémával, és szelíden az emberrel.” (Dr. S. Covey)

3. Vannak biztos bázisaim? Mivel motiválom magamat?
Ez lehet sport. A barátom, aki meghallgat. 5 perc csend. Olvasás. Egy hely a tóparton. Séta. Kavics a zsebben.
Mivel motiválja magát?

A biztos bázisok azok az emberek, célok vagy dolgok, akikhez és amelyekhez különleges kötelék fűz bennünket. Bár sokféle köteléket teremtünk, a biztos bázisok különlegesek, mivel védelmet, vigaszt és energiát nyújtanak nekünk. Életünkben ők a fogódzók - éppúgy, mint a fa gyökereit körülvevő föld, amely szilárd alapot és támaszt ad a viharban. Minél erősebb a biztos bázisunk, annál nagyobb az ellenállóerőnk, amikor kedvezőtlen körülményekkel kell megküzdenünk. Emellett a biztos bázisok útmutatással is szolgálnak belő látásunk irányításához, hogy értelmet adhassunk az eseményeknek. Fenyegető körülmények között önbizalmat és példaképet nyerünk belőlük. Ekképpen a biztos bázisok létfontosságúak ahhoz, hogy a negatív élményeket pozitívvá változtassuk át, megvédve minket attól, hogy az élet fájdalmas körülményei miatt tússzá váljunk. (...)

A biztos bázisok számos formát ölthetnek. Elsősorban emberek: szülő, nagyszülő, tanárok, főnök, személyes tréner, barát, kolléga, stb., de lehetnek országok, kedvenc állatok, célok is. Biztos bázis lehet a hit és a vallás is. Bár az embereknek sokféle biztos bázisuk lehet, mindenki a számára legjelentősebbeket keresi és választja ki. Akinek biztos bázisai vannak, biztonságban érzi magát. Egy biztos bázist nyújtó kötelék elveszítésének vagy maguknak a biztos bázisoknak a teljes hiánya bizonytalanságot, szorongást, sőt agressziót és erőszakot gerjeszthet." (G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál,101.o.)

4. Tanulok szeretni?Olyan döntést hozok az adott helyzetemben, amivel tudom magamat szeretni, tisztelni, elfogadni és értékelni? Mit jelent szerintem: szeretni?

5. Ápolom az értékességtudatomat?
„Az ember legnagyobb kincse önmaga.”
(Dr. S. Covey)

Olyan döntést hozok az adott helyzetemben, amivel tudom magamat szeretni, tisztelni, elfogadni és értékesnek tudom magam?: „Az erős önbecsüléssel bíró emberek képesek elfogadni mind erősségeiket, mind korlátaikat, és közben tisztelik önmagukat, és megőrzik azt az érzést, hogy értékesek.”
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 273.o.)

 
6. Tanulok proaktívnak lenni? 
Vállalom a saját felelősségemet?
Vállalom a magam részét? 
Mi az, amit meg tudok tenni?
Amire van lehetőségem?
Mi az, ami hatalmamban áll?

„A kezdeményező és a passzív emberek között ég és föld a különbség.”
(85.o. Covey, A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása)

7. Pozitív tudatállapotom fenntartása? Tanult tehetetlenség vagy tanult optimizmus?

„Azok az emberek, akik engedik, hogy gondolataik negatív irányba sodródjanak, nagyobb esélly el érzik reménytelennek helyzetüket, mint azok, akiknek pozitív a tudatállapota.”
„Mennyire fontos, hogy megtaláljuk érzelmi élményeink leírásának pozitív módját.” (26.o. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál)
Például kórházba kerülök. Kétségbe vagyok esve. Hogyan tudom ezt a helyzetet magamnak pozitív módon leírni? Például imádkozok. 

Például így: örülök, hogy már nincsenek nagy fájdalmaim. Minden nap meglátogat a férjem. Hálás vagyok, hogy a gyerekem jól van. Elhatározom, hogy minden nap használom a motivációs mondataimat, és a könyvemből elolvasok naponta legalább 5 oldalt. Ebben a nehéz helyzetben rengeteg bátorító gondolatot nyomok a fejembe. Például: Éva ne csüggedj el! Éva, kérlek légy türelmes, tudod te harcos vagy. Éva, látod, két hét múlva már haza is mehetsz. Éva, mutass példát a többieknek! Jaj persze, nyugodtan nayalogasd a sebeidet. De aztán...., váltás!

8. Paradigmaváltás: hajlandó vagyok Nézőpontot váltani?
Melyik székben ülök? Vádolás széke? 
Melyik székbe ülök át? Békítés széke?

" Volt egy mini-paradigmaváltásom, amit egy vasárnap reggel éltem át a New York-i metrón. Az utasok csöndben ültek a helyükön - egyesek újságot olvastak, mások a gondolataikba temetkeztek, megint mások egyszerűen csak pihentek, lazítottak, csukott szemmel, mozdulatlanul. Nyugalmas és békés volt az egész kocsi. 
Azután hirtelen besétált egy férfi a gyerekeivel. A gyerekek olyan hangosak és elevenek voltak, hogy egy csapásra megváltozott  légkör. 
A férfi éppen mellém telepedett le, majd behunyta a szemét, mintha aludni készülne, mit sem törődve a családjával. A gyerekek ordítoztak, ide-oda hajigálták a holmijukat, sőt egy-egy békésebb utasnak még az  újságot is kiragadták a kezéből. Nagyon kellemetlen volt. A férfi ennek ellenére semmit nem tett. 
Nehezen tudtam türtőztetni magam. Nem tudtam elhinni, hogy valaki annyira érzéketlen legyen, hogy hagyja a gyerekeit szabadon tombolni, elhárítva magától a felelősséget, anélkül, hogy legalább megpróbálná ráncba szedni őket. A kocsiban szemlátomást mindenkit ugyanúgy bosszantott a dolog, mint engem. Végül a magam számára is furcsa türelemmel és visszafogottsággal, udvariasan odafordultam hozzá:
- Uram, attól tartok, a gyerekei zavarják a többi utast. Nem tudná egy kicsit megfegyelmezni őket?
A férfi, mintha éppen akkor ébredt volna rá a kínos helyzetre, felnézett rám, és csendesen így szólt:
- Igaza van, uram. Tényleg tennem kellene velük valamit. Tudja, most jövünk a kórházból, ahol körülbelül egy órával ezelőtt halt meg az édesanyjuk. Nem tudom, mit gondoljak, és a gyerekek sem tudták még feldolgozni a történteket. 
El tudják képzelni, mit éreztem abban a pillanatban? Paradigmaváltás történt. Egyszerre másként láttam a dolgokat, másként kezdtem el gondolkozni, érezni, és ennek következtében másképpen is viselkedtem. A haragom elszállt. Már nem foglalkoztam azzal, hogyan türtőztessem magam vagy milyen legyen a hozzáállásom; teljes szívemből átéreztem a férfi fájdalmát. Hatalmába kerített a részvét és az együttérzés. 
- Most halt meg a felesége? Igazán sajnálom! Megkérdezhetem, hogy történt? Miben tudnék segíteni?
Egy pillanat alatt megváltozott minden." 
(Dr. S. Covey, A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása, 41-42.o.) 

 
9. Milyen értékek szerint élek? Mik a szabályaim?  Az élet különböző területein?
(Munka, Pénz, Barátok, Javak, Hit, Család, Párkapcsolat, Gyermeknevelés, ÖNmagam szabályai?)
Példa:
„Először otthon legyél sikeres.
Keresd Isten segítségét, és igyekezz kiérdemelni.
A becsület nem eladó.
Sose feledkezz meg mások érdekeiről.
Hallgasd meg mindkét oldalt, mielőtt ítélkezel.
Kérd ki mások tanácsát.
Őrizd meg a pozitív hozzáállásodat.
Soha ne hagyjon el a humorérzéked.”
Önnek mik a szabályai?

 
10. Tanulom az erős önbecsülésemet építeni? Jó minőségű a teflonbevonatom?

"Természetesen azokat az embereket is érik nehézségek és csalódások, akiknek erős az önbecsülésük, ők azonban jellemzően gyorsan talpra állnak, és ellenálló képességük segíti őket abban, hogy elviseljék az élet kihívásait, küzdelmeit és dilemmáit. Az önbecsülés egyfajta "teflonbevonattal" vértezi fel lelküket."
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 126.o.)

Az erős önbecsülésű ember 1.) tudja, mit képvisel, mik az értékei, ki akar lenni az adott helyzetben, 2.) ezt határozottan kommunikálja kifelé, 3.) tud hálás lenni, 4.) szeretetet-pozitív visszajelzést ad és fogad, 5.) a kudarckezelés: gödörből kimászik, nem benne ragad, 6.)és rugalmas-spontán. Ez mit jelent a gyakorlatban?

Azt, hogy nyitott és laza vagyok a konfliktushelyzetben is:

Mit kezdek a kudarcommal? Benne ragadok a gödörben, vagy ki akarok jönni belőle?
Rugalmasság: Amikor rugalmasak vagyunk, NEM görcsölünk, inkább lazák vagyunk és nyitottak. Óriási emberi teljesítmény, mikor az ember képes belazulni, nyitottá válni a másik ember előtt egy konfliktushelyzetben.

11. Tanulok beszélni a gyerekkorom tanulságairól?

12. Tanulok napi leltárt készíteni? Nincsenek rossz válaszok.
MIT TETTEM MA JÓL? (nem panaszkodtam annyit.)
MIT TENNÉK MÁSKÉNT? (Türelmesebb lennék a gyerekemmel. Lelassulnék. )
MIT TENNÉK MÉG JOBBAN? (Bátrabban több szeretetet adnék az embereknek.)
MIÉRT VAGYOK MA HÁLÁS? (nem fáj semmim.)
MIT TANULTAM MA? (a hétköznapok téglák, amikkel épül a vár. Az életem. A hétköznapok fontosabbak, mint aminek látszanak.)
KINEK ADTAM MA ÉLŐ LÁJKOT? (A takarító hölgynek mondtam, hogy minden milyen szép tiszta. Jól esik neki a visszajelzés.)

Napi leltár?:
"Számot vetni a részletekről, amiért hálás lehetek."
Napi leltár? Élet-téglák?

Miközben dolgozik a válaszain, motivációként beleolvashat a következő pontokba. Ugyanarról szólnak, mint a fentiek. Kicsit másként:

1. Teremtsünk kapcsolatokat. A jó kapcsolatok fontosak.
(A kapcsolatokban a kis dolgok a nagy dolgok.” (Dr. S. Covey)

2. A kríziseket ne tekintsük leküzdhetetlen akadálynak. Azt nem tudjuk megakadályozni, hogy stresszkeltő események bekövetkezzenek, de azon változtathatunk, ahogyan az eseményeket értelmezzük és rájuk reagálunk.

3. Fogadjuk el, hogy az élet a változás velejárója.

Ha elfogadjuk, ami megváltoztathatlatlan, arra tudunk koncentrálni, amit képesek vagyunk befolyásolni.

4. Haladjunk a célunk felé. Tűzzünk ki reális célokat, és kérdezzük meg magunktól: „Mi az az egy dolog, amit ha ma elvégzek, segít abba az irányba haladnom, amelybe akarok?”

5. Cselekedjünk határozottan. Cselekedjünk a nehéz helyzeteknek megfelelően, amilyen mértékben és amilyen gyorsan tudunk.

6. Keressük az önfelfedezés lehetőségeit. Az emberek a nehézségekkel megküzdve megtanulnak valamit magukról, és azt tapasztalják, hogy valamilyen tekintetben fejlődtek.

7. Tápláljunk pozitív énképet. Ha kialakul bizalmunk saját problémamegoldó képességünkben, és megbízunk ösztöneinkben, azzal erősítjük rugalmasságunkat.

 8. Lássuk a dolgokat megfelelő nézőpontból. Gondoljunk a tágabb kontextusra, és nézzünk hosszabb távra előre.

9. Őrizzük meg a reményt. Arra összpontosítsunk, amit akarunk, ne pedig arra, amit nem akarunk, és ne engedjük, hogy tudatunkba befészkelje magát a félelem.

10. Gondoskodjunk magunkról. Figyeljünk szükségleteinkre és érzéseinkre. Vegyünk részt olyan tevékenységekben, amelyek örömet okoznak és ellazítanak.
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 127-128.o.)

Az olvasó nem találkozik a stressz(kezelés) szóval, a kiégéssel sem.
Vajon ennek mi az oka?

Fejlődés.
Haladok?

Hajdú Éva
Családi Ügyek
abduktív pszichológiai coach
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
„Újjászületni jobb, mint megszületni.”