Egyéni a felelősség.
Lehet, nem ide tartozik, de leírom,
nekem sokat jelent, hiszek ebben:
Amikor a legvégén számot adok az életemmel, nem azt fogják kérdezni,
ismertem-e a törvényt, a jó életszabályokat.
Azt kérdezik majd, megtartottam-e.

Amit nem lehet.
Helyett.
Amit igen.
Ez az, amitől úgy látom, kiakadnak az emberek.

13 Terület.
Nem az a legfontosabb, hogy mindig jól legyek,
az a legfontosabb, hogy működjek.

Nem szükséges pszichológusnak lenni e tudáshoz.
Alapvető emberi működésünkhöz fontos ez a tudás.
Nem tanulhatjuk iskolában. 
Aki nem szeret tanulni, most bajban van. 
13 Terület. 

Emberséges kommunikáció? ( 8 lába van. )
Tanulom a konfliktuskezelés művészetét? ( 4 lába van. )
Vannak Biztos Bázisaim?
Tanulok szeretni?
Ápolom az Értékességtudatomat?
Tanulok Proaktív lenni?
Tanulom a pozitív tudatállapotomat fenntartani?
Nézőpontváltás. Melyik székben ülök? Melyik székbe ülök át?
Értékrendem? Szabályaim?
Tanulom építeni az Erős Önbecsülésemet? (6 lába van.)
Tanulok beszélni a gyerekkorom tanulságairól?
Napi leltár? Napi értékelés?
Van hitem?

8.)

PARADIGMAVÁLTÁS:

Melyik székben ülök?
Honnan nézem a helyzetemet?
A paradigmaváltás a szemléletmódunk.
Honnan nézem a történetemet?
Melyik székből nézek rá?

"A SZEMLÉLETMÓDUNK AZ ÜLŐHELYÜNKTŐL FÜGG."
( Dr. S. Covey)

Nagy élmény az, amikor emberem átül pld. a tehetetlenség székéből a „bízok magamban” székbe, és ott helyben átéli, hogy milyen érzés, milyen helyzet tehetetlennek lenni, és milyen ugyanabban a helyzetben bízni magamban. Milyen érzés átülni?
Egyik ügyfelem elmondta, hogy van otthon egy pozitív széke és egy negatív széke. Gyakran megsimogatja a pozitív széket. A paradigmaváltás váltás. Lehetséges váltani. Lehet az életben széket változtatni. Egyik székből LEHET átülni egy másik székbe. Feladat még, hogy milyen neveket adok a székeknek. „Bekaphatjátok” szék. Ilyen is volt már.

"Mindnyájan hajlamosak vagyunk rá, hogy azt gondoljuk, olyannak látjuk a dolgokat, amilyenek azok valójában, vagyis objektív a látásmódunk.
Ez azonban nem így van.
Nem olyannak látjuk a világot, amilyen, hanem olyannak, amilyenek mi vagyunk - vagy amilyen látásmódra kondicionáltak minket. Amikor kinyitjuk a szánkat, hogy elmondjuk, mit látunk, valójában önmagunkat készülünk bemutatni; az észleléseinket, a paradigmáinkat. Ha mások nem értenek egyet velünk, rögtön azt gondoljuk, hogy velük van a gond."
Minden ember a maga egyedi tapasztalatainak lencséjén keresztül szemléli a világot." 

" Volt egy mini-paradigmaváltásom, amit egy vasárnap reggel éltem át a New York-i metrón. Az utasok csöndben ültek a helyükön - egyesek újságot olvastak, mások a gondolataikba temetkeztek, megint mások egyszerűen csak pihentek, lazítottak, csukott szemmel, mozdulatlanul. Nyugalmas és békés volt az egész kocsi. 
Azután hirtelen besétált egy férfi a gyerekeivel. A gyerekek olyan hangosak és elevenek voltak, hogy egy csapásra megváltozott  légkör. 
A férfi éppen mellém telepedett le, majd behunyta a szemét, mintha aludni készülne, mit sem törődve a családjával. A gyerekek ordítoztak, ide-oda hajigálták a holmijukat, sőt egy-egy békésebb utasnak még az  újságot is kiragadták a kezéből. Nagyon kellemetlen volt. A férfi ennek ellenére semmit nem tett. 
Nehezen tudtam türtőztetni magam. Nem tudtam elhinni, hogy valaki annyira érzéketlen legyen, hogy hagyja a gyerekeit szabadon tombolni, elhárítva magától a felelősséget, anélkül, hogy legalább megpróbálná ráncba szedni őket. A kocsiban szemlátomást mindenkit ugyanúgy bosszantott a dolog, mint engem. Végül a magam számára is furcsa türelemmel és visszafogottsággal, udvariasan odafordultam hozzá:
- Uram, attól tartok, a gyerekei zavarják a többi utast. Nem tudná egy kicsit megfegyelmezni őket?
A férfi, mintha éppen akkor ébredt volna rá a kínos helyzetre, felnézett rám, és csendesen így szólt:
- Igaza van, uram. Tényleg tennem kellene velük valamit. Tudja, most jövünk a kórházból, ahol körülbelül egy órával ezelőtt halt meg az édesanyjuk. Nem tudom, mit gondoljak, és a gyerekek sem tudták még feldolgozni a történteket. 
El tudják képzelni, mit éreztem abban a pillanatban? Paradigmaváltás történt. Egyszerre másként láttam a dolgokat, másként kezdtem el gondolkozni, érezni, és ennek következtében másképpen is viselkedtem. A haragom elszállt. Már nem foglalkoztam azzal, hogyan türtőztessem magam vagy milyen legyen a hozzáállásom; teljes szívemből átéreztem a férfi fájdalmát. Hatalmába kerített a részvét és az együttérzés. 
- Most halt meg a felesége? Igazán sajnálom! Megkérdezhetem, hogy történt? Miben tudnék segíteni?
Egy pillanat alatt megváltozott minden." 
(Dr. S. Covey, A kiemelkedően eredményes emberek hét szokása, 41-42.o.) 

A kislányommal volt nekem is egy paradigmaváltásom. Ovis volt ekkor. Este ellenkezett, nem akart aludni. Minden nyavalyát az ágyába akart pakolni. Nem feküdt, inkább ugrált-ficánkolt - négykézlábra emelkedett az ágyában. Nagyon mérges voltam rá. Este 10 óra. Szóval az altatás jó pár feszült órát vesz igénybe. Azt mondogattam, hogy hogyan lehet ilyen rossz ez a gyerek. Nem ismertem rá..., tehetetlenné váltam. 

Aztán másként néztünk erre az egész helyzetre a férjemmel. Elkezdtünk nagyon türelmes lenni hozzá. Előtte pár napig nagy türelmetlenséggel viselkedtünk vele. Szóval türelmesek lettünk. Nem emeltük fel a hangunkat. Figyeltünk nagyon arra, mire lehet szüksége, hogy ilyen nyugtalan minden este. Mesélni sem lehetett neki.

Paradigmát váltottunk. Átültünk egy másik székbe. Kitaláltuk, hogyan húzzuk meg a határt. Erre elkezdett reagálni. Elkezdtünk eredményesen egyezkedni. Mindenki egyre nyugodtabb lett. Aztán elaludt. A gyerekem nem rossz volt, ahogy eddig néztük a helyzetet, hanem levezetésre, törődésre, türelemre, IDŐRE volt szüksége.

PARADIGMAVÁLTÁS.
NÉZŐPONTVÁLTÁS.
ÖN TUD VÁLTANI?

9.)
ÉRTÉKRENDEM?

SZABÁLYAIM?
DÖNTÉSEINK HÁTTERÉBEN ÉRTÉKRENDÜNK ÁLL.
MILYEN ALAPELVEK SZERINT ÉL?

"Életünk minden egyes napját az értékeink határozott tudatosításával kezdem. Amikor aztán jönnek az élet apró bosszúságai és kihívásai, a döntéseimet ezeknek az értékeknek az alapján hozom meg. Cselekvéseim a tisztességen alapulnak.
Nem az érzelmekre vagy a körülményekre reagálok. Proaktív vagyok, és azok az értékeim vezérelnek, amelyeket pontosan tudatosítottam magamban. "

(Dr. S. Covey , A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása, 114.o.) 

Először otthon legyél sikeres.

Keresd Isten segítségét, és igyekezz kiérdemelni.

A becsület nem eladó.

Sose feledkezz meg mások érdekeiről.

Hallgasd meg mindkét oldalt, mielőtt ítélkezel.

Kérd ki mások tanácsát.

Mindig védd meg a távollévőket.

(…)

Használd ki a várakozás idejét.

Őrizd meg a pozitív hozzáállásodat.

Soha ne hagyjon el a humorérzéked.”

(115.o.)

Pontos érkezés.

Amikor szorongok egy ember előtt, kihúzom magamat, és a szemébe nézek.

Hű vagyok önmagamhoz.

Bocsánatot kérek.

Bátran félek.

Nem az észt osztom.

A gyerekemnek nem csak azt tanítom meg, hogy a kakis popsiját hogyan törölje ki, hanem például azt is, hogy amikor hibázik, tanulhat belőle.

Életcélom megtanítani a gyerekemnek, hogy soha ne felejtse el, mennyire értékes!

Az ördög a részletekben rejlik. Figyelek a részletekre.

Ha elveszítem emberi határaimat, semmi vagyok: ezért minden nap megküzdök azzal, hogy magabiztos-határozott emberként lépjek.

Annyit érek, amennyit Isten előtt érek.

Nem megfelelni akarok az elvárásaidnak, hanem tanulni tőled.

Magam értékrendjének felelek meg.

Tisztelet, együttműködés, pozitív viszonyulás: a legfontosabb kommunikációs szempontok!

Vállalom a saját részemet, a saját felelősségemet minden helyzetben.

Amikor változtatnom kell magamon, nem magyarázkodok, hanem beleállok a feladatba.

LEARN-GROW-SHARE: tanulni-növekedni, továbbadni.

Mindig tartok konkrét célokat szem előtt a munkámban, és a kapcsolataimban.

Kíméletlen őszinteség magam felé.

A fejlődésnek nincs határa.
Nem az érdekel, ami látszik. Az érdekel, ami mögötte van. 

Nem kritizálok, nem ítélkezek. A megoldásról beszélek, nem a problémáról.

Amikor rosszul érzem magamat érzelmileg, felhívom a barátnőmet, vagy megnézek egy motivációs történetet.

És még sorolhatnám.

SZEMÉLYES KÜLDETÉSI NYILATKOZAT. 
Az öné hogy hangzik? 

Mit jelent a 13 terület számomra?
Fejlődést. 
Fejlődés nélkül nem élek.

Ott van a Fejlődés az Életében?

"FEJLŐDÉSI SZEMLÉLETMÓD ALAPJA AZ A MEGGYŐZŐDÉS, HOGY AZ EMBER ALAPVETŐ TULAJDONSÁGAI KELLŐ ERŐFESZÍTÉSSEL,
MEGFELELŐ STRATÉGIÁVAL ÉS
MÁSOK SEGÍTSÉGÉVEL EGYTŐL EGYIK FEJLESZTHETŐK." (Carol Dweck)

Hajdú Éva
Családi Ügyek
abduktív pszichológiai coach
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
„Újjászületni jobb, mint megszületni.”