A napokban látogató járt nálunk, mikor meglátta a hörit,
Money-t, ejtsd Máni, szóval a hörcsögünket,

elmesélte, hogy nekik is volt otthon egy kis állatka, ami

jósolt életidejét leélte, nemrég kimúlt, sajnos.
A kisgyerekét alig bírta rábeszélni, hogy ne legyen otthon újra egy ilyen

kis állatka. Dzsungáriai törpehörcsög.
Alig bírta lebeszélni az óvodás gyerekét, hogy
ne vegyenek újra egy ilyen háziállatot.

Mit jelent, hogy alig bírta rábeszélni?

Utólag esett le, rákérdezhettem volna.

A nagyon feszült helyzeteimre gondolok. 
Amikor nem érti meg az óvodás gyerekem, hogy most menjen aludni, most
ne menjen le bicajozni, most nem lehet csokit enni, most nem mehet
most rögtön mamához, most kéne haladni tovább. Ha nem tanulom meg
kezelni ezeket a konfliktusokat vagy helyzeteket, már régen megdöglöttem volna.
És a kapcsolatom milyen lenne a gyerekemmel?
És a férjemmel?

Bármire rábeszélni a gyerekemet?
Beszéli a halál!

Szurikátáknál az állatkertben. Gyerekem és játszótársa leragadnak a szurikáta vidéken. Ott rohangálnak, nem akarnak haladni. 
Miért nem jöttök mááááááár gyerekek!!! - ordítom.
Helyett.

Anya: Rátok várunk! Menjünk megnézni a vízilovat, nemsokára etetik! Le akartok késni az etetésről?
- Neeeeeem!
- Én sem. Na, hány kört futtok még? Hármat vagy négyet?
Gyerekek: Négyet!
Anya: Jó, számolok! Hoppá, jön az utolsó, negyedik kör. 
És a negyedik kör után már el is indultak velem a gyerekek tovább.

"A KONFLIKTUSKEZELÉS VELEJE AZ ENGEDMÉNYTÉTEL MŰVÉSZETÉBEN REJLIK."
(G. Kohlrieser)

ELŐSZÖR ADOK, AZTÁN KÉREK.

Mit adtam nekik?
Időt?
Választási lehetőséget?
Türelmet?

Kell neki a pénztárcám.
- Nem adom -mondtam. Nem játékszer.
- De anya, add oda! De! -mondja ő.
- Jó, legyen nyertes-nyertes, rendben? Mit javasolsz?
- Azt anya, hogy egy hétig lesz nálam a pénztárcád, aztán visszaadom.
- Az sok – mondom én, mert egy hét alatt sokszor lesz rá szükségem, nincs
másik pénztárcám.
- De anya, nekem van. Hozom! -elfut a szobájába, és hoz egy ezer éves roncsolt
nemtudommit, előző századból valót, használhatatlan, kiesik belőle az érme.
- Rendben -mondtam. Nézzük csak ezt a pénztárcát! Itt nem lukas? Nézd csak! Javaslatom szerint holnap egész, de egész nap a te pénztárcádat használom, rendben? -mondta anya.
- Jó! - és már nyúl érte.
Először kivettem belőle a sok kis izét, amivel telepakoltam a tárcámat, és odaadtam neki.
De előtte megkérdeztem, hogy mikor telik le a 24 óra.
Konkretizáltuk, holnap este hét órakor visszacseréljük a tárcáinkat.
Kezet fogtunk.
Ilyenkor egymás szemébe nézünk, karácsonyi pillanat, én kérdezem:
Nyertes-nyertes?

Igen, anya, nyertes-nyertes! -szokta mondani.
Elrepült.
A pénztárcámmal.

"A KONFLIKTUSKEZELÉS VELEJE AZ ENGEDMÉNYTÉTEL MŰVÉSZETÉBEN REJLIK."
(G. Kohlrieser)

ELŐSZÖR ADOK, AZTÁN KÉREK.

Csoki. Nagyon szereti.
Enni? Nagyon szeret.
Hol a vége?
Egyeztetünk. Határ?
Szabályok vannak. Hogy megtartsuk őket. Este nincs csoki.
Azért mert ez a szabály. Meg azért, mert nagy a hasa.
„Tudom anya, nagy a hasam.”
Ez nálunk otthon egy pozitív kijelentés, mert őszinte és dolga van ezzel.
Anya, ezt még megeszem, jó? Ezt pedig meghagyom holnapra.
JÓ!
Nyertes-nyertes.
Hogy mindenki elégedett lehessen.

Nem megyek tanulni!
Megértelek – mondom. Most jut eszembe, hogy ott bent
rendet teszek, megígértem apának. Húsz percre van szükségem.
Jó lesz a húsz perc pihenés?

Igen anya, hát persze!
Addig mivel szeretnél játszani? -kérdezem.
Közösen megbeszéljük, ez is egyeztetés. És az egyeztetés (is) mindig közös program.
Mikor letelik a húsz perc, lassan és biztosan, kezdjük a tanulást.
Nyertes-nyertes?
Egyezkedünk. Kézfogás. Karácsonyi pillanat.
Hogy mindenki elégedett lehessen.

ELŐSZÖR ADOK, AZTÁN KÉREK.
Mit adtam neki?
Időt? Megértést?
Választási lehetőséget?
Életteret?
Döntési lehetőséget?
Gyakorolni dönteni?

"A KONFLIKTUSKEZELÉS VELEJE AZ ENGEDMÉNYTÉTEL MŰVÉSZETÉBEN REJLIK."
(G. Kohlrieser)

A napokban mesélt a gyerekem egy történetet, így fejezte be:
„Anya, én nyertes-nyertes vagyok.”

Két ember van a sztoriban, történetük közös. Sok mindenhez ketten kellünk, hogy megszülessen egy jól kivitelezhető egyezmény.

Párbeszéd?

Fenti példáim párbeszédek.
Nem az zavar, hogy nem mindig KELL pár-beszélni!
Nem lehet mindig. Dehogy társadalmi szinten ennyire hiányozzon az egyezkedés művészete? Ennyire hiányozzon ez egyéni értékrendből?
Szégyenlem magamat a gyerekeink előtt.

Ma reggel telefonban mondja az embertárs:
- Szia, hallod? Ott dolgozol a....?
- Igen, ott. Ma nem dolgozom. Mire van szükséged?

- Nem dolgozol? Gondoltam.
És letette a telefont.
Igen, tudom. Ma ez így elegáns. Elegáns! Tudom.

Tegnap voltam a gyerekemmel valakinél. A megbeszélés végén megköszöntem az úriembernek, mert jó volt, jól esett, hogy pozitívat is mondott, hogy nem sértődött meg, mert volt két kérdésem, kérdezhettem, lehetett egyeztetni. Megköszöntem neki. Mondta, örül.

"Mi a különbség a párbeszéd és a beszélgetés között? Miért helyezünk ekkora hangsúlyt a dialógusra? 
Elvégre nem csupán arról van szó, hogy beszélünk egymással? Valójában jóval többről van szó: a párbeszédben értelmünk és érzelmeink, neveltetésünk, vérmérsékletünk, egész személyiségünk részt vesz. A dialógus lényege a kölcsönös érdeklődés, gondolkodásmód és reflexió. 

NEM OLYASMI, AMIT A MÁSIK EMBERNEK, HANEM AMIT A MÁSIK EMBERREL EGYÜTT TESZEK. 

Ehhez szemléletváltásra van szükség azt illetően, hogy mit jelent a kapcsolat a másikkal. A párbeszéd során a hangsúly a másik ember megértésén van, nemcsak azon, hogy ő megértsen engem. 

A dialógus olyan csere, amely során az emberek együtt gondolkodnak, és valami újat fedeznek fel. Önmagukon túlmutató igazságot keresnek általa. 
A dialógus a résztvevőket más minőségi szintre juttatja el, amelyen mélyebben megértik egymást." 
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalanál, 170-171.o.)

Párbeszéd. Dialógus. Dia-logos a régi görögben.
Dia: át keresztül. Logos: megformálom a megformálatlant.
A kuplerájból rendet teszek. Ez a Párbeszéd. Szeretem ezt a magyarázatot!
A görög nyelv közel hozza a lényeget. Azért maradjunk párbeszédben, mert Párbeszéddel formáljuk a konfliktust, megadjuk a magunk rendjét-értelmezését a közös helyzetünkben. 
Kuplerájból rend.
Párbeszéd: Lehetőség?

Beszéltünk.
Kézfogásról. Párbeszédről. Konfliktusról. A párbeszéd a résztvevőket más minőségi szintre juttathatja el, amelyen mélyebben megértik egymást?
A konfliktus és a párbeszéd talán össze is függhet, néha?

Az élet számomra a Tanulásról szól, a Fejlődésről, Építkezésről.
Helyzetről helyzetre. Tanulni? Kézfogást. Párbeszédet? Konfliktust?