Krasznahorkai:
„Ma már csak közönséges létezik.
Az arisztokrata arra a belső kényszerre épül, hogy javítson a világon. Gondoljon Don Quijote-ra, számomra ő az igazi arisztokrata. Ideálok szerint él, mindent alávet ezeknek az ideáloknak, és ott próbál segíteni, ahol tud, nagyon leegyszerűsítve.
És az arisztokrata az, akinek a társaságában mindig jól érzed magad, és nem tudod miért. Beszélsz egy királlyal, egy arisztokrata királlyal, és valamitől nagyon jól érzed magad a vele való beszélgetésben. Nem azért, mert egy királlyal beszéltél, hanem azért, mert saját méltóságod tudatára ébreszt ez a beszélgetés vagy találkozás.
Az arisztokratának mindig előrébb való az, akivel egy társaságban van. Egy olyan ideálhoz méri magatartását, amit belső szükségszerűségként él meg. Nem kényszeríti senki az arisztokratát arra, hogy egy ideál szerint éljen, ő maga valahogy a gyerekkori tanulások, a szülői környezet, ki tudja mitől, ilyenné lesz, amikor eléri a felnőtt kort. Ez a minőségi ember, aki nem önmagáért van. Nem az egója a fontos, hanem a másik egója lesz a fontos. Hogyha ez nincs, akkor minden hanyatlik, és a géniusz , aki az én értékrendszeremben mindennek a meghaladhatatlan magasa, az nem találja a kifejezési formáit.”
https://www.youtube.com/watch?v=EF3Zu4_yd60
"Életegyetemet kéne nyitni, mert az embereknek pont az alapfogalmakhoz nincsen semmilyen viszonyuk. Tehát szeretni, kapcsolatot fenntartani, a kapcsolatért dolgozni, gyermeket nevelni, kritikus helyzetben mit teszünk, szóval valahogy,
ez marad el az egész fejlődéstörténetünkből,
ez kimarad az iskolákból és mindenhonnan. Pont a legfontosabb dolgok."
(Friderikusz Sándor)
A Közönséges és az Arisztokrata.
"Ez marad el az egész fejlődéstörténetünkből,
ez kimarad az iskolákból és mindenhonnan. Pont a legfontosabb dolgok."
Közönségesek.
Arisztokraták.
