Mániám a visszajelzés. Ha csak tehetem, élek a lehetőséggel. Odaadóan figyelem az embereket, hogyan adjuk, vesszük a visszajelzéseket. Sokszor hallgatunk, inkább nem jelzünk vissza.
A Visszajelzés Előnye:
FÉLREÉRTÉSEK napi KEZELÉSE,
A HIRTELEN-KISZÁMÍTHATATL KONFLIKTUSHELYZETEK GYORS KEZELÉSE.
Szóval, van tétje!
Legismertebb megjelenési formája: a köszönöm, a szívesen, a bocsánat.
Van, amikor a szavak nélküli jelzés (pillantás, fejbólintás, kézérintés, vállveregetés, mosoly, stb.) minden szónál erősebb jelzés!
Mániákusan hiszek abban, hogy megújulna az egész világ, ha csak a "KÖSZÖNÖM, SZÍVESEN, ELNÉZÉST!" jelzéseket rendszeresen használjuk, főleg otthon.
Az "ELEGEM VAN!" felkiáltás felkeltette az érdeklődésemet.
Miért szippant be minket ez az "elegem van" tehetetlen felkiáltás?
Megfigyeltem, hogy a háttérben szinte mindig a probléma dédelgetése áll.
Jobban járunk, ha ehelyett használjuk a visszajelzés-technikáját, amiről a 2. részben teszek említést.
Szóval az "elegem van" birodalmába tévedünk akkor, ha huzamosabb ideje nem reagálunk egyáltalán
VAGY sikertelenül reagálunk a konfliktusra. Vagyis: hagyjuk úszni az egészet. Akár évekig! Ahelyett, hogy naponta kezelnénk azt!
Szóval: Hagyjuk úszni a félreértéseket! Ha meg jön az ár, akkor jön az: ELEGEM VAN!
Cél: ne jussunk el ebbe a rideg, ellenséges birodalomba, tanuljuk meg távolról elkerülni a határait!
Kurt Lewin, a mai szociálpszichológia egyik atyja vette kölcsön az űrhajózásból a szót: FEEDBACK. Visszajelzés.
Az űrbe küldött rakétát felszerelték egy olyan szerkezettel, amely jeleket küld vissza a Földre.
A visszajelzéssel is jeleket küldünk egymásnak. Van erre egy kedves történetem. Életem és a szociálpszichológia című könyvében írja a másik nagy szociálpszichológus Elliot Aronson Kurt Lewinről. (A könyv egyébként lebilincselő számomra, nem tudtam letenni.)
Lewin elindított egy kurzust. A diákjainak azt mondta, hogy üljenek be a tanárok óráira, és figyeljék meg az interakciókat. A diákoknak mindent meg kellett figyelniük, mindent fel kellett jegyzetelniük.
Amikor a nap végén Lewin összeült a diákjaival, a megbeszélésre betévedt az egyik tanár.
Hogy-hogy nem, Lewin diákja éppen ennek a tanárnak az órájáról beszélt, és elmondta észrevételeit. A tanár szót kért, mert nem értett egyet a diákkal. A diák szerint a tanár türelmetlen volt. A tanár szerint ő maga pedig lelkes volt. Vagyis félreértették egymást. Nem rosszindulatból, nem számításból. Egyszerűen azért, mert gyakran máshogy értékeljük egymást, egymás szavait, mint ahogyan a másik!
ELTÉRŐ ugyanis az örökségünk, élettapasztalatunk és környezetünk! Az Attitűdünk.
Kész is a félreértés, kész a konfliktus!!!
Már hallom is lelki füleimmel otthoni veszekedéseinket:
- Nem azt mondtam, ne érts félre!
- Nem értelek félre, de....................
Ismerős?
Lewin ekkor jött rá arra, hogy az emberi kommunikációnak mennyire fontos része a visszajelzés. Későbbiekben erre alapozták a 20. századi tréningeket is: Adj visszajelzést, hogy tanuljak magamról! Adj visszajelzést, hogy jobban értsük egymást!
Most hogy ezt írom, visszagondolok a férjemmel való beszélgetéseimre. Végül is: folyamatos visszajelzés az egész, mert nagyon gyakran mást gondolunk, mást érzünk. Mindezt összeollózni, összegereblyézni úgy lehet, ha visszajelzünk egymásnak, tisztázzuk a különbségeket, hogy majd ebből összeállhasson egy közös megegyezés!
Ahhoz hogy működjön, vannak szabályai.
Aki visszajelzést ad: a beszélő által elmondottakra vonatkozzon. Ne kritizáló legyen, hanem tényközlő. Érzésekről és gondolatokról szóljon. Nem arra van, hogy máson vezessük le a feszültségünket.
Egy példa arra, hogy a visszajelzés a beszélő mondanivalójáról szóljon, és NE az embert minősítsük:
Rossz példa: Te mennyire nőgyűlölő vagy!!
Jó példa: A kijelentéseid, a nők szerepéről, hát eléggé meglepő számomra. Mit gondolsz erről?
Aki visszajelzést kap:
Figyelhetek a visszajelzésre, még akkor is, ha nehéz, mert fontos infókat tartalmazhat.
Visszakérdezhetek, ha nem értem pontosan.
És lehet megköszönni a visszajelzést. Néha különösen erős hatása van ennek, kipróbáltam!
Van ÉRTÉKELŐ és FEJLŐDÉST ELŐSEGÍTŐ VISSZAJELZÉS:
Vezetés közben nem jó közbe szólni, de sajnos áthágtam ezt a szabályt. Ritkán szoktam, de most valamibe nagyon beleszóltam, miközben a férjem ült a volánnál. Júj, nagyon letolt. Szerintem jobban, mint ami az én egy mondatos közbeszólásomért arányos lett volna.
Visszajelzésem: szóltam, hogy "kérhetnél bocsánatot, mert mint a pengős malacot, olyan keményen lehordtál". Ő bocsánatot kért, én meg megpusziltam. Persze valahogy laza tudtam maradni. Nem sértődtem be halálosan.
Stressz kivégezve! Jól eső érzés volt nagyon, hogy megpuszilhattam a férjemet, és ő is nagyon jól fogadta.
Itt vajon mi az ÉRTÉKELŐ visszajelzés?: "Szóltam, hogy kérjen bocsánatot, mert mint a pengős malacot, olyan keményen lehordott."
FEJLŐDÉST ELŐSEGÍTŐ visszajelzés: "Ő bocsánatot kért, én meg megpusziltam."
Egy nagyon hétköznapi példa: Hivatalos ügyet intéztem, és többször kellett két intézmény között jönnöm-mennem. Az egyik intézmény intézői intéztek mindent, de olyan keményen. Kérdeztem is, mert nem nagyon értettem valamit, újra kérdeztem, és ekkor még hangosabban magyarázták el, mintha így könnyebben megérteném...Így éltem meg a helyzetet.
A másik intézményben viszont az úriember hivatalosan viselkedett, érzelemmentes arccal, ahogy kell. De megértő, nyugodt volt. Számomra. Ha kérdeztem valamit, akkor nyugodtan, segítőkészen válaszolt. Mind a két helyen ment a szakmai ügyintézés, de ezen a másik helyen valahogy stresszmentesebben éreztem magam.
Szóltam is az úriembernek, VISSZAJELZÉST ADTAM, hogy nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen türelmes volt velem és segítőkész. Hivatalos arca azonnal felderült. Széles mosoly ült az arcára. Nem csak mint ügyfél-ügyintéző ültünk egymással szemben, hanem mint két ember. Cudar jó pillanat volt. Nem hiszem el, hogy nem esett jól neki a picuri visszajelzés. Belőlem meg kibuggyant, mert nála feszültségmentesen ment a dolog. A másik helyen minden feszültebben ment. Persze nem könnyű a mai adminisztrációban senkinek, teljesen megértem. De mekkora különbség van, ha a hivatalosba egy kis emberit is belecsempészünk. Elvégre nem csak ügyekkel, hanem emberekkel kell foglalkozni, akik tele vannak érzésekkel, kérdésekkel.
Fontos tapasztalatom még, hogy ilyenkor nem nagy lelkizős visszajelzésre van szükség, mert sem a hely, sem az idő nem alkalmas erre! De minden helyzet alkalmas arra, hogy emberileg értékeljük egymást. Alig mondtam az úrnak két rövid mondatot, és már mentem is, de a VISSZAJELZÉS MŰKÖDÖTT. Gyors, rövid, őszinte, de VISSZAJELZÉS volt.
Nem mondhatnám, hogy könnyű, de érdemes
VISSZAJELZÉS-KULTÚRÁNKAT bővíteni,
mert a legjobb megoldás a FÉLREÉRTÉSEK napi tisztázására,
és A HIRTELEN-KISZÁMÍTHATATLAN KONFLIKTUSHELYZETEK
GYORS kezelésére.
Adj visszajelzést, hogy tanuljak magamról!
Adj visszajelzést, hogy jobban értsük egymást!
Hajdú Éva
life coach
családi mediátor
párkapcsolati coach
képzésben: abduktív pszichológiai tanácsadó
