Dr. Stephen Covey ír erről híres A kiemelkedően eredményes emberek hét szokása című könyvében.
Nagyon megtetszett a kifejezés: Négy önző válasz. Minősítés, faggatózás, tanácsadás, értelmezés.
Na, álljunk itt meg egy szóra. NIncs szükség még véletlenül sem arra, hogy faggatózzak, amikor látom, hogy a gyerekem bajban van? Vagy a férjem hallgatag és kimondásra van szüksége, csak nem bír megszólalni?
Nincs szükségünk minősítésre, más szóval visszajelzésre?
Baj, ha tanácsot kérek tőled, hisz erre van szükségem?
Baj, ha meg akarok érteni valamit? Biztos nem. Akkor hol van itt az önzés? Jó kérdés!
Mitől válik önzővé e négy válasz? Jó kérdés. Valaminek a hiányától. Ez a megértés! A másikra figyelés!
Ha CSAK faggatózok, CSAK minősítek, CSAK tanácsot adok, CSAK értelmezek, akkor a beszédben egyedül maradok, szinte biztos, hogy a másik ki fog sasszézni, és nem jön létre a párbeszéd!
Ezek a kedvenc idézeteim az egymásra figyelésről, megértésről, ami ahhoz kell, hogy ne egyoldalú legyen egy beszéd, hanem párbeszéd legyen belőle.
"Ha figyelünk valakire, akkor meghallgatjuk, bizonyos értelemben elfogadjuk amit mond. "
Ha nem vagyok hajlandó meghallgatni, az olyan, mintha számomra nem is létezne.
(John Lukacs)"A másik ember meggyőzésének legjobb útja, ha odafigyelsz rájuk."
"Az együttműködés az odafigyelésről szól." (E. Aronson)
Azt hiszem, kevesen tudják, hogy a tanácsadás nem azt jelenti, hogy kitömöm a fejedet a saját mondanivalómmal, mert csak az a jó. Tanácsot adni úgy ÉRDEMES, hogy elmondom a magam meggyőződését ÚGY, hogy közben MEGHAGYOM neked a lehetőséget a SAJÁT véleményed kialakítására, amire persze nyitott vagyok.
