"W. H. Auden, a 20. század
egyik legnagyobb írója látta előre:
„Vagy szeretjük egymást, vagy meghalunk.”

 
Kedves olvasóm, lehet, te is vagy úgy némely könyvvel, mint ami nem lenne kiolvasható. Hiszen tele van sok apró, fontos részlettel, ami újra és újra eltalál valahol legbelül. Így vagyok én a Társas intelligencia című könyvvel, ami véges végig az emberi kapcsolatokról szól. Van egy Utószava a könyvnek, melynek címe: AMI IGAZÁN SZÁMÍT. Párszor elolvastam ezt az Utószót, mindig szíven üt. Ezért szeretném összegezni két részben, amit a szerző, Daniel Goleman szedett össze arról, ami IGAZÁN SZÁMÍT!

Mi az, ami igazán számít?
Te mit válaszolnál?

A szerző egy olyan „szuperjacht”-on utazik, ami szerepel a világ legnagyobb élményhajóinak hivatalos katalógusában. A jachton tartózkodókat bámulatba ejti a hajó mérete és kényelme. Nem sokáig, mert mellettük hamarosan feltűnik egy még ennél is nagyobb példány, ami a szaúdi herceg tulajdonában van. Ez a jacht a világ öt legnagyobb jachtjának egyike. Tartozik hozzá még egy segédhajó is. A fent említett szuperjacht mérete nagyjából megegyezik a segédhajó méretével.

Daniel Kahneman, Nobel-díjas pszichológus ezt „hedonikus mókuskeréknek” nevezi. Miért? Mert a megemelkedett életszínvonal, a vagyongyarapodás nem egyenes arányú az élet-megelédettségünkkel.

Kahnemann szerint „a gazdagok talán több örömhöz jutnak, mint a szegények, de sokkal több örömre van szükségük ahhoz, hogy ugyanannyi kielégüléshez jussanak.” 

Kahneman kutatásai arra is rákérdeznek, hogyan lehet kiszabadulni ebből a mókuskerékből. Kutatócsoportja ezernél több amerikai háziasszonyt kérdezett ki:

„értékeljék egy napjukat abból a szempontból, hogy mit csináltak, kivel töltötték az idejüket, és milyen volt a közérzetük ez alatt. A boldogság érzését a legjobban az befolyásolta, hogy milyen emberek között töltötték azt az időt –nem pedig az, hogy mennyi pénzt kerestek, sem a munkahelyi stressz, sem pedig a családi állapotuk.”

Ki tette őket boldoggá? Íme a fontossági lista:

Barátok

Rokonok

Házastárs vagy partner

Gyerekek

Ügyfelek, vevők

Munkatársak

Főnök

Egyedüllét.

A kutatásokból tudjuk, hogy a napi hangulatunk tetemes része abból származik, hogy milyen kapcsolatban vagyunk azokkal, akikkel érintkezünk.

 „A világ minden táján úgy gondolják az emberek, hogy az érzelmileg építő kapcsolatok nagyon fontosak a jó életminőséghez.”

Goleman még ezeket a kifejezéseket használja: KÖRÜLTEKINTŐ VISELKEDÉS. FIGYELMES ÉRZÉKENYSÉG: a családi kapcsolatok alapkövetelménye. Szeretném, ha megmártóznánk még egy kicsit ezekben az értékekben, hogy ne csak az erőszak ismétlődjön:

Érzelmileg építő kapcsolatok.

KÖRÜLTEKINTŐ VISELKEDÉS.

FIGYELMES ÉRZÉKENYSÉG.

Érzelmileg építő kapcsolatok.

Martin Buber teológus beszél erről: ÉN-AZ jellegű kapcsolatok.

Miről van itt szó? Egy olyan emberi viszonyulásról, amivel mindannyian találkozunk. Buber „óva intette az embereket társaik „dologiasításától” – vagyis a kapcsolatok elszemélytelenítésétől, ami életminőségünket és végső soron az emberi lelket teszi tönkre.”

„Buber azokra a kapcsolatokra találta ki az én-az fogalmát, amelyek a távolságtartástól egészen a kizsákmányolásig terjednek. Ebben a tekintetben a másik ember tárggyá válik: ilyenkor inkább dolog, semmint személy.” (141.o.)

Mennyire könnyű tárgyiasítani egy gyereket a kiszolgáltatottságában! „Azt csinálod, amit mondok, mert a tanárod vagyok, az apád vagyok, az anyád vagyok.”
Egy boltban az eladó így szokott kérdezni: Oda mit adhatok? Az „oda” én szoktam lenni.

Amikor nem érdekel téged vagy engem a másik ember másféle véleménye, érzései, hozzáállása a családban, vagy a munkahelyi kapcsolatokban, akkor semmivé teszem a másikat. Tárgyként kezelem. Amikor vannak az ők, és vagyunk mi. Amikor templomba jártam, gyakran találkoztam ezzel a kifejezéssel: ők és mi. Végül is egy szerető Isten nevében szórtak átkokat emberek más emberekre a történelemben, és kiírták őket a társadalomból, vagy kínozták meg őket. Mert van az ők, és van a mi. Ami késik, nem múlik?

Hogyan lesz az őkből mi?

Dél-Afrikában a faji megkülönböztetés utolsó éveiben, amikor a holland származású uralkodó osztályt és a színes lakosságot tökéletesen elkülönítették egymástól, harminc ember gyűlt össze négy napra titokban. Céljuk a fehérek-feketék egyesítése volt társadalmi szinten, ami persze nem ment végbe egyik napról a másikra. De ez a csoport összegyűlt, fő céljuk a színes bőrű lakosság vezetőinek fejlesztése. A tréning végén a jelenlévők összefoglalhatták tapasztalataikat. Szót kapott egy magas, fehér férfi, aki Anne Loersebe-hez fordult, aki a színes bőrű közösség egyik vezetőjeként vett részt a képzésen. A fehér férfi ezt mondta Anne-hoz fordulva: „Szeretném, ha tudná, hogy engem arra neveltek, hogy úgy nézzek önre, mint egy állatra” –ezt kimondva sírva fakadt.

TE és AZ: amikor valakit csupán eszközként tekintünk saját céljaink megvalósításához. Vagy, amikor a másik ember érzéseivel nem törődve, csak a saját érdekemre összpontosítok. Csak azért írok ezekről, mert ebbe magamat is beleértve:

- könnyű belesni,

- könnyű észre sem venni,

- hétköznapi jelenség: bárki, bármikor találkozhat én-az, te-az viszonnyal.

Megoldás: ÉN-TE

„Az én-te módok hétköznapi megnyilvánulásai azonban az egyszerű tisztelettől és udvariasságtól egészen a bensőséges szeretetig, a csodálatig, a szeretet kifejezésének számtalan módjáig terjednek.” (143.o.)