Boltban járva láttam ezt a jelenetet. Gyakran látok ilyen jeleneteket.
A gyerek, olyan középsős óvodásnak látszott, kért anyukájától fánkot. Anya megígértette a gyerekkel, hogy csak akkor vesz neki fánkot, ha nem csak a díszítést eszi le róla a gyerek.
A gyermek ezt megígérte. Melléjük érkezik egy ismerős. Beszélgetnek. Az ismerős kérdezi anyát, hogy tényleg? Anya azt válaszolja, hogy igen, biztosan megeszi a fánkot, mert a gyermek tudja, hogy ha nem eszi meg az egész fánkot, csak a díszítést, akkor anya többet nem vesz fánkot a gyerekének.
NEM kritizálni szeretném anyát.
Én is szoktam kínomban erőnek erejével intézni ügyeket a gyerekemmel.
Nem mindig vagyok az Együttműködés példaképe.
Két kérdésem adódik.

Első: anya vajon betartható ígéretet tett? Tényleg soha nem fog több fánkot venni a gyerekének, ha az ígéret nem teljesül? Akkor anyánál elévülhetetlenek a büntetések?

Másik kérdésem: anya szerint a gyermeke szívből-őszintén felveszi új szokását? Eddig leette a fánkról a díszítést, ezután soha többé nem fogja? Egy szokás kialakítására nem időre van szükség? Hónapokra? Esetleg Évekre? Ezért is jut eszembe még egy kérdés: Anya szokást akar kialakítani a gyerekénél? Vagy nem mindig KELL megennie a gyereknek a fánkot, csak ez esetben? 

Szóval. Egy szokás kialakítására nem időre van szükség? Anya szokást akar elérni a gyerekénél, vagy csak most követeli tőle?
Hibamentesen sikerülhet a fánkevő kísérlet?
Ekkor beleképzelem magam a gyermek helyzetébe, miközben eszi a fánkot.
Nekem nem ízlene. Kiköpném az egészet, ott rohadjon meg az egész fánk a díszítéssel együtt.

Mi lett volna, ha anya megbeszéli a gyerekével, hogy hozzanak létre egy nyertes-nyertes megegyezést kettejük között?
Nyertes-nyertes megegyezés harc helyett.
A történet a harcról szól, vagy egy lehetséges együttműködésről?

Harcolj vagy menekülj? Anyaként hova menekülhet? Ki a boltból?
Marad a harc?
Harc árán ráerőltetek egy döntést a gyerekemre.
Mit várok ettől?

Minap állatkertben járva láttam, hogy anya megragadja kis karját a gyerekének, és erőteljesen nyomatékosítja, jól hallom pár méterrel arrébb is: Megértetted? Nem nyúlsz hozzá! Ezt meg ezt csinálod! Megértetted?”
Anya kissé ideges asszem.
Teljesen megértem anyát. Ki tudja, hányszor szólt rá a gyerekre.
Lehet az is, valami veszélyestől akarja megvédeni.
Nem azért mesélem el ezeket a történeteket, mert kritizálni szeretném anyáékat.
Ellenkezőleg. Nekem is van hasonló korú gyerekem.

A minap reggel kértem a gyerekemtől valamit, alig fejezem be, már mondja, is hogy „nem”.
Férjemnek jajongok belilulva. Erre ő: „Én meg sem hallottam, hogy kimondja, hogy „nem”.
Arról van szó, hogy férjem nem befeszül. Hanem. Együttműködik.

A fenti boltos és állatkertes történethez még:
Anya kiborul és rákényszerít valamit a gyerekre.
Én is teszek ilyet. Megértem. A lényeg, hogy ne csak ez az egy „megoldás” legyen a tarsolyunkban.
A célom ezzel a bejegyzéssel ez:
Megtaníthatjuk a gyereket a nyertes-nyertes megegyezésre.
A gyerekem szereti elkérni a dolgaimat. Egyszer a pénztárcámat kérte el. Mondom jó, megkapod. Kivettem belőle a pénzt, papírokat. De mondtam a gyereknek, hogy legyen ez egy nyertes-nyertes megegyezés köztünk. Erre azt mondja, hogy jó! Anya én odaadom neked az én pénztárcámat.
Erre én: Muti meg! Tetszett!
Mondtam a gyerekemnek, hogy elfogadom. És még ajánlottam neki, hogy pénztárcám kölcsönzési ideje: 2 nap.
Megfelel? -kérdezem?
Erre ő: Megfelel!
Erre én: Elégedett vagy? Jó így neked? Nyertes-nyertes?
Erre ő: Igen.
Megegyeztünk.
Amikor megegyezünk, és az üzlettel elégedettek vagyunk mind a ketten, jöhet a kézfogás.
Kezet fogtunk. Mosolyogva. 
Ő elrohant. Én meg lehuppantam egy székre örülni.
Semmi erőszak.

Szülőként taníthatom a gyerekemnek, hogy minden helyzetben van nyertes-nyertes megoldás. Lehetséges egy békés megegyezés. Nem csak az erőszak létezik.

A boltos történetben:
Lehet az anya részéről nyertes-nyertes kezdeményezés, ha felajánlja gyermekének, hogy:
„Tudod mit! Veszek egy fánkot én is magamnak. Mit szólsz? Otthon együtt eszünk egy fánkot. Jó lesz?”

Ahelyett, hogy „megértetted, hogy megeszed a fánkot? Ha nem eszed meg, csak a díszítést, soha többet nem veszek neked fánkot!!”

Megfélemlítés? Fenyegetés? Szülői totál tehetetlenség?
Vagy a jó öreg nyertes-nyertes?

A nyertes-nyertes nem kompromisszum. 
Több a kompromisszumnál.
A nyertes-nyertes megegyezésben nem az történik, amit én akarok. 
Nem az történik, amit te akarsz.
A kettőből hozunk létre egy közöset. 
Megszületik egy harmadik, felettünk álló megoldás. 
Nem a tiéd, nem az enyém, hanem egy új, harmadik megoldás születik.
Megszületik, mert mindegyik fél együttműködésben gondolkodik.
Megszületik, mert a felek nem a saját igazukat akarják ráhúzni a másikra.

A nyertes-nyertes megegyezésben mindegyik fél nyertesnek érzi magát!
A nyertes-nyertes megegyezés közben a gyermek érzi, hogy fontos, hogy ő mit érez, mit szeretne. Persze a szülő irányítja a folyamatot. Mert ez egy folyamat. Nem az a lényeg, hogy a gyerek megegye azt a rohadt fánkot. A lényeg az, hogy a szülő és a gyermek között létrejöjjön valami fontos szeretetben!
És a végén kezet fogok a gyerekemmel.
Vajon mit jelzek, mit üzenek, mit tanítok a gyerekemnek, amikor egy szülő-gyermek megegyezés végén kezet nyújtok neki, ő is kezet nyújt nekem? És kezet szorítunk?
Számomra azt, hogy összetartozunk. Hogy együtt jó a nehézségek ellenére is.

Az együttműködés szeretet.
EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN gondolkodni. 
FOLYAMATBAN gondolkodni.
Szeretetben gondolkodni.
Számomra ez a nyertes-nyertes.
Ezzel a bejegyzéssel még az is a célom, hogy elhangozzon, még egyszer:
Megegyezni Lehetséges.