Mindenhol ott a háború, mert ölni nem csak fegyverrel lehet, mégis békében gazdag új évet, békében gazdag otthonokat kívánok mindenkinek!

Kívánom, hogy ebben az évben engedd, hadd bizsergessen ez a bogár:

"Öröm

Ez a bánat földje. Ne szépítsük. És akkor még finom voltam. Ez a föld azoké, akik az örömet látják, de nem érzik. Szerzik, megkapják, belövik, beszívják, megisszák, de nem tanulják. Merthogy az öröm van, de nem magától. Az élet sója, mert az étel nevét nem szoktuk megváltoztatni, de ízét nagyon is. Jó ízt ad az életnek a bánat földjén.

Az öröm állandóan csiklandozó kisbogár. Gyorsan szedi lábait, nyoma követhetetlen, mégis tudod, hogy ott van, mert mindig birizgál. Az öröm kiolthatatlan kisbogár.

Mindig tudakozódik felőlem. Ráncigálja ingemet, finoman pöcköl galléromnál, a táska is leesik vállamról. Máskor szemellenzőmtől foszt meg, önkényesen elköti szememről. Kritikus napokon, amikor kedvem is elhagyott engem, szél gyanánt kócolja hajamat. Néha meg szemembe lógó frufrumat rendezi, hogy lássak. Addig kellemetlenkedik szerte szét, míg örömömet meglelem. De már követ is csempészett lábam elé, finoman. Meg is botlok, néha elesek, hogy végre lássak: lábam előtt hever. Mindenhol ott van. Kint keresem, közben bent van. Bent keresem, közben kint van. Nem keresnem kell, inkább találnom, mert mint egy folyton kellemetlenkedő birizgáló kisbogár, folyton kéznél van.

Amikor örülünk, hiszünk a bánat múlandóságában és az öröm megújulásában. Lép, nem ugrál, megelégszik a következő lépéssel. A bánat földjének extázisa nem nyugtalanítja, csendben helyén dolgozik, mint a nagy hajó kis lapátja, megfordítja a dolgok irányát. „Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.”

A bánat állandóságában az öröm kiolthatatlan a gyermekben, a szerelmesben. Folyton kéznél van, mert valakinek öröme lehet benned. Van, akinek pedig mondhatod: Te vagy az én örömem!

Amikor tehát elvész a szív öröme, meg is sózhatjuk azt az ételt kidobás vagy kínálás előtt. És amikor a csiklandozó kisbogár újra birizgál, csak azért kellemetlenkedik, hogy örömet lelj, mert az a lábad előtt hever!"

 (Hajdú Eva: Szüzek a kuplerájban, 6.o.)