"Az igazi győzelem: bukásainkból felállni
Mindannyian tapasztaltunk már félelmet magunkban, és ez rendben is van.
Félj, de meg ne hátrálj! –tartja az angol mondás.
Az egyik módja, ahogyan megtanultam legyőzni a félelmet, hogy folyton erre gondoltam: győzni annyit tesz, mint felkelni mindannyiszor, ahányszor csak elbukunk.
Kevesebbet kellene aggódnunk a kudarcaink miatt, és többet azokért az esélyeinkért, amelyeket elszalasztunk, ha meg sem próbáljuk őket.
Hiszen azok, akiket a legjobban csodálunk, maguk is számtalanszor kudarcot vallottak.
Vegyük például Babe Ruth baseballjátékost, aki 1330 alkalommal ütött mellé, Beethovenről azt mondta a zenetanára: „Zeneszerzőként reménytelen.”
Louis Pasteurt közepesre minősítették kémiából.
Az űrkutató Wernher von Braun a kilencedik osztályban megbukott algebrából.
A kémikus Madame Marie Curie az anyagi csőd szélén állt, mielőtt megalkotta volna a nukleáris kémia területét, amellyel mindörökre átírta a tudomány menetét.
Michael Jordant tizenegyedikes korában kitették a középiskolai kosárlabdacsapatból.
Steve Jobst saját alapítású cége, az Apple rúgta ki – évekkel később azonban visszatért, és kifejlesztette az iPodot és az iPhone-t.
A következő sorok is olyasvalakiről szólnak, aki számtalanszor kudarccal, nehézséggel nézett szembe az élete során. Nézzük, kitalálod-e kiről van szó.
22 évesen befuccsolt a vállalkozása.
23 évesen nem jutott be a tagállami parlamentbe.
25 évesen ismét befuccsolt egy vállalkozása.
26 évesen elveszítette szerelmét (meghalt).
27 évesen idegösszeomlást kapott.
29 évesen nem választották meg a képviselőház elnökévé.
34 évesen alulmaradt a kongresszusi jelöltállításon.
37 évesen választották csak kongresszusi tagnak.
39 évesen elvesztette a kongresszusi újrajelölést.
46 évesen jutott be a szenátusba.
47 évesen nem őt választották az Amerikai Egyesült Államok alelnökévé.
49 évesen sem jutott be a szenátusba.
Ez az ember nem más, mint Abraham Lincoln, akit ötvenegy éves korában az Amerikai Egyesült Államok elnökévé választottak. Minden egyes alkalommal, amikor kudarc érte, talpra állt, míg végül elérte célját, és kivívta minden nemzet tiszteletét és csodálatát."
(Sean Covey, A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása. 168-169.old.)
Ezeket a sorokat főleg magamnak ajánlom.
És azoknak a nagyszerű embertársaknak, akiket megismerhettem mostanában.
Ezek a sorok nekem arról szólnak, amit másoktól is hallok, hogy igen!
Fejlődni nehéz!
De ne felejtsétek el! Ettől vagyunk emberek!
Ha az maradsz, aki vagy, és nem válsz azzá, aki lehetsz, akkor mérgezed magad, és a többieket!
Ez az életcélod?
Azt tanultam egy önismereti csoportban még jó régen, hogy a fejlődés valami olyasmi, amit elkezdünk tenni.
Aztán folytatjuk.
És nem hagyjuk abba!
Indulás! És ne felejtsd:
Mindig te döntöd el, mennyit érsz!
Hajdú Éva
családi-párkapcsolati coach
life coach
