„1997-ben Észak-Írországban, amikor Tony Blair brit miniszterelnök egyszerűen kezet fogott Gerry Adamsszel, a Sinn Fein vezetőjével, egyes brit kötelezettségű protestánsok feldühödtek, árulónak nevezték Blairt, és azt kérdezték, hogyan képes egy terroristával kezet fogni. Blair kijelentette: -Úgy bántam Gerry Adamsszel, mint bármely más emberi lénnyel. Mielőtt tárgyaltam, kezet fogtam vele. Az észak-írországi helyzetben fontos, hogy ténylegesen emberként bánjunk egymással.Blair tudta, megértette, hogy párbeszédre van szükség. Ezen kívül azt is felismerte, hogy minden jó beszélgetés kézfogással kezdődik, ami a tisztelet és a jó szándék alapja.”
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 164.o.)
„A kilencéves Hannah nem tudott enni, mert a torkában óriási duzzanat keletkezett. Az orvosok semmilyen testi okot nem találtak az állapotára. Már több mint egy hónapja nem evett szilárd ételt.
Az orvosa azt kérdezte tőlem, hogy okozhatja-e gyász a tünetet. Amikor elmesélte az esetet, úgy tűnt, nem volt semmilyen nyilvánvaló veszteség Hannah életében. Azonban amikor átnéztük a kartonját, találtunk egy bejegyzést „kedvenc malacáról”. Elkezdtek beszélgetni a kislánnyal a malacról. Hannah szülei gazdálkodók voltak, és az apja az egyik alomból neki adta a leggyengébb malacot. Hannah gondozta, a malac pedig életben maradt és megerősödött. Bizonyos értelemben az ő „gyereke” volt.
Egy napon, amikor hazaért az iskolából, felfedezte, hogy „Nyafit” levágták. Ez mély sokként érte őt. Ráadásul iskolába menet minden nap el kellett haladnia a hús mellett, ami a pajtában lógott felakasztva. Öt nappal később az apja kényszerítette, hogy egye meg a Nyafiból készült sültet, miközben a bátyjai kinevették, az anyja pedig tétlenül nézte. Másnap a kislányt kórházba szállították.
Amikor először szóba hozták a kislány előtt Nyafi elvesztését, Hannah nem volt hajlandó beszélni. Kötelékteremtéssel és gyengéd kitartással a doktornő tovább beszélt Hanna-hoz, aki kirobbanó dühvel és haraggal reagált. A doktornő megtartotta a köteléket, és még egy perc sem telt el, Hannah megölelte őt, és vagy fél órán keresztül sírva ontotta ki a szíve fájdalmát. A katarzist követően egy hónap után először képes volt egy kis szilárd ételt enni. A duzzanat azonnal lelohadt, és két nap múlva elmúlt.”
MIRŐL SZÓLNAK EZEK A TÖRTÉNETEK?
· Keresd a veszteséget!
(Mi fáj? Miben segíthetek?)
· Teremts köteléket!
(Teremthetek kapcsolatot! Lehetek empatikus, beleképzelheted magad a másik helyébe!)
· Törődj az érzelmekkel!
(Felteheted neki, meg magadnak a kérdést a másik cseszegetése-hibáztatása helyett, hogy mondjuk: mit érzel? Hogyan érzed magad? Az én 4éves kislányom képes erre, mert kérem tőle, segítem őt az érzései elmondásában-kifejezésében. El tudja mondani, hogy "anyuka most boldog vagyok", anyuka most kicsit szomorú vagyok"... VAGYIS: VISSZAJELEZ! Jelez! Te szoktad ezt?)
· Ne csak elvárj, hanem tégy is hozzá!
(Fontos mind a kettő: vagyis tudod, mit képviselsz, és tudod azt is, hogy te mit tehetsz a közös ügyért! Tudod?)
Legyen itt még pár idézet, ami segíthet konfliktus megoldóvá válnunk. Viszont, ha te konfliktus kerülő vagy konfliktus gyártó vagy, és az is akarsz maradni, akkor ne olvass tovább!
„MINDIG VALAMI POZITÍV DOLOGHOZ KELL KÖTNI A PÁRBESZÉDET SZERINTEM.” (Böjte Csaba)
"Először meghallgatni. Aztán tanítani."
"Először érts, aztán értesd meg magad." (Stephen Covey)
„Ha ÉN nem tudok változni, ha a körülmények megkövetelik,
hogyan várjam ezt el másoktól?”
(Nelson Mandela)
