Zelk Zoltán
Kóc, kóc

Ág, ág, görbe ág,
Görbe ágból görbe láb,
El ne törd a derekát,
Az se egyéb, csak egy ág,
Az is görbe ág!  

Volt, volt, ember volt, 
Se nem élő, se nem holt,
Nem a ruha, csak a folt, 
Napsütésben telihold,
Talán sose volt!
(részlet)


Nem szeretnék ítélkezni. Nem emberek, hanem életek jutnak eszembe Zelk Zoltán verséről. A gyerek egyik könyvében találtam meg ezt a versikét.

A kócbabának nincs gerince. Volt, volt, ember volt. Talán sose volt! Sokan élnek egy kócbaba életet. 

Nem rég beszélgettem egy tanár házaspárral. Mondták, hogy sok gyerek magányos. Merészeltem mondani nekik, hogy azt gondolom tapasztalataim szerint -és ez nem hivatalos felmérés-, mégis hadd mondjam, hogy tanítványaiknak minimum fele fog benne ragadni olyan kapcsolatban, ahol egyik fél elnyomó, a másik meg az elnyomott. Vagyis érzelmileg elnyomott, érzelmileg kusza, mentálisan egyre betegebb kapcsolat vár rájuk. Ahol egyik uralkodik, a másik meg áldozat, de az áldozatnál is vannak a másik felett uralkodó magatartás elemek!

Milyen példát látunk a szeretetre? A szüleink még valahogy elvoltak a maguk érzelmileg nem fejlődőképes-nem támogató-érzelmileg valamennyire elnyomó kapcsolatában, de ha nekünk nem mutatnak mintát a szerető-egymást támogató kapcsolatra, akkor velünk mi lesz?  Azt szoktam mondani, hogy amibe a szüleink még nem döglöttek bele, abba mi, a következő nemzedék már beledöglünk. 
Számos fiatalt ismerek,akiknek csuklóján kattant a bilincs. És nincs erejük elfordítani a kulcsot. Inkább maradnak rabszolgák! És persze tönkremennek. Nekik ez a mintájuk van. Szeretetre! 

Gondolkodj fejlődésben!

A fejlődés változást jelent.
Gondolkodj változásban!
Élet ott van, ahol fejlődés van. 
A fejlődés tanulást jelent. 
A tanulás gyakorlást jelent. 

Hol van a fejlődés az életünkben?
Hol van a tanulás az életünkben?
Hol van a gyakorlás az életünkben?
Összefoglalva: 

"NEM AZ GYŐZ, AKI JOBBAN TUD, 
HANEM AZ, AKI JOBBAN KÜZD!"

A mentális egészségünk ugyan olyan fontos, mint a testi egészségünk.
A lelkünk épségével törődni minden nap ugyan olyan fontos, mint a testünkkel foglalkozni minden nap.

Olyan ez, mint a sarkam! A nyáron kb. két hónapon keresztül voltam abban a tudatban, hogy nem kell reszelgetnem a sarkamat, úgy is szép sima, puha. Esténként már lusta, fáradt voltam. Ezért nem akartam a talpam reszelgetésével foglalkozni, inkább minél gyorsabban elaludni. De később vettem észre, hogy milyen ápolatlan a sarkam! 

Ezt teszik sokan ma a lelkük egészségével. Azt hiszik, hogy van lelki erejük, mentális egészségük még akkor is, ha semmit nem tesznek érte. 

Vagy te el tudod mondani, hogy naponta, tudatosan mit teszel önmagad fejlesztése érdekében?
Tudsz erről beszélni?
Vagy te is folyton a másikat akarod megváltoztatni?

A fejlődés jelenti mindig önmagunk részének-felelősségének felvállalását is. Mai nevén: PROAKTIVITÁS! 

A fejlődés mindig célokat is jelent. PÉLDA: A gyereknevelésben például tudok dühbe gurulni. Ezzel van nekem dolgom. Tudom, mit tegyek a düh helyett. Gyakorlom. Figyelek erre. Dolgom van vele. Lépem a lépcsőt. Fejlődök! 

A párkapcsolat és a gyereknevelés lemeztelenít. Kiderül rólunk, hogy hogyan is működünk igazán. A fejlődés jelenti ezt a szembenézést is! Szembenézés? Naponta tükörbe nézel? As akkor mit mondasz magadnak? Például azt, hogy

"Na, ezzel a mai nappal is hozzátettem az elmúlt 20 évhez annyit, hogy megint nem mertem lépni?"

Előre? 
Ez nem szembenézés. 

Azt tapasztalom, hogy sokunknak egyáltalán nincsenek határai. 
Rengeteg ilyen példát tudnék mondani: 
A férjjel beszélget az ismerőse:

- Neked nem baj, hogy a gyereked cipővel, sáros lábbal ugrál a kocsid hátsó ülésén? (Az ülés igényesen, bőrrel behúzva.)
- Erre a férj: Igen zavar. De a feleségem megtiltotta, hogy rászóljunk a gyerekre. 
Hát persze, hogy megtiltja, ha szerencsétlen NEM TUDJA irányítani a helyzetet. 
Ennek a férjnek sem volt határa. Nem tudta kifejezni a felesége felé, hogy "drágám, szeretlek, a gyereket is szeretem, de én ezentúl rászólok a gyerekre, mert szeretném megtanítani őt arra, hogy vannak az életben dolgok, AMIT MEGENGEDHET MAGÁNAK ÉS VANNAK DOLGOK, AMIKET NEM!
MINDEZT SZERETETTEL ÉS TÜRELEMMEL FOGOM MEGTANÍTANI A KISFIUNKNAK!"

"Csak" ennyit kellene bevállalni. De nem! A kócember nem tesz semmit. Sodródik! És nem tudja ez a férfi és nő, hogy pont ezzel a szar kommunikációval kezdenek eltávolodni egymástól! 
Tudnék mesélni a követelőző nőkről is, és a gyáva férfiakról.

Az élet fejlődés. A fejlődés változás. A változás tanulás. A tanulás gyakorlás. 

Azzal szoktam bátorítani ügyfeleimet, hogy "amilyen feladatot ad neked az élet, miért ne hinnéd el, hogy megbirkózol vele, hiszen ez a tiéd! A te feladatod. A te dolgod. A te fejlődésed. A te tanulásod. És a te eredményed! Menj végig az úton."

Sokan nem mennek végig az úton. 
Pedig, amit évekig nem építek, nem várhatom , hogy pillanatok alatt felépüljön.
 
Shriya Shah-Klorfine nevű hölgy az életével fizetett azért, mert bár akart fejlődni, de gyakorolni NEM. A hölgy kanadai állampolgár, és nepáli születésű. 2012-ben akarja teljesíteni álmát, a Mount-Everest megmászását. A hölgy egyáltalán nem mászott meg hegyeket, de volt pénze, így fizetett ott, ahol kellett. Így eljutott a Hegyre. Csodával határos módon minden előzetes felkészülés nélkül felmászott a csúcsra. De le már nem ért. Állítólag két oka volt, hogy egyáltalán felért a csúcsra minden előzetes felkészülés nélkül, az a nepáli génjeinek volt köszönhető és hatalmas akaraterejének. Nem nagyon mérlegelt. Fizetett és mászott.

Azonban TAPASZTALÁS, ERŐFESZÍTÉS, GYAKORLÁS NÉLKÜL tette mindezt, ezért bele is halt. KÉt serpája is meghalt. A történetet a híres hegymászó Neszmélyi Emil honlapján találtam. 

Lehet akarni. De tanulás-gyakorlás nélkül NEM FOGOD elérni. Belehalsz. Kóc vagy! 

Te is úgy viszed el a problémás gyerekedet szakemberhez, hogy TE fejlődj, TE tanulj, mert a TE változásod segíti majd a gyereked változását, fejlődését, javulását is? Vagy te is úgy vagy ezzel, hogy majd a szakember megjavítja a gyereket és végre megint igazad lesz?

Fejlődök?
Tanulok?
Gyakorlok?
Tudok szeretni? Vagy az én gyerekemből is egy szeretet-kurva lesz? Ha tudod, hogy ez mit jelent...
Példát mutatok vagy ugatok?
Számíthat rám a társam jóban-rosszban?
Felelős életet élek?
Vannak határaim?
Vannak céljaim önmagam lelki egészségével kapcsolatosan? 
Szembe merek nézni őszintén naponta magammal?


Ha ÉN nem kezdek el változni, rájönni, hogy ne a szüleimet változtassam meg, hogy ne őket hibáztassam a szar életemért, hanem fogadjam el, hogy igazi emberi-szeretkapcsolatom nem volt és nem is lesz talán a szüleimmel, hogy fogadjam el azt is, hogy apucikámnak nem kellek, de ettől még értékes ember vagyok, hogy ha nem fogadom el, hogy az én felelősségem építeni-jobbítani-fejleszteni az életemet, akkor ezt a  cikket sem tudnám megírni. Nem tudnék másokat építeni. Nem tudnám a házasságomat építeni. Nem tudnék példát mutatni a gyerekemnek. 

MINDEN MEGNYERTEM AZZAL, HOGY ÉN KEZDTEM MERNI VÁLTOZNI!
ÍGY AMIT ELVESZTETTEM, ANNAK A TÖBBSZÖRÖSÉT KAPTAM VISSZA!
MERT FEJLŐDNI AKARTAM.
ÉN.

Végül szóljon itt két nagy gondolkodó:

„Tizenéves korunkban egy középiskolai baseballmérkőzést néztünk a lelátóról. Az ütőjátékos zsinórban háromszor a labda mellé suhintott. A pályáról távozóban megvetően méregette a baseballütőjét, mintha azt vádolná a kudarcért. Jason odakiáltott neki: Nem az ütő a hibás, seggfej!

A bátyám beszólása a felelősségvállalásról is szólt. Eszembe jutott róla, hogy amikor pókerezni tanított, egy alkalommal jól kioktatott. Három körben is borzasztó lapokat kaptam, és a negyedik leosztásnál siránkozni kezdtem, hogy már megint micsoda pocsék lapok jöttek! Jason szigorú pillantást vetett rám, majd megszólalt:

- Soha, de soha ne panaszkodj, milyen lapokat osztottak le neked! Számolj az átlaggal: vannak jó leosztások, közepes leosztások és pocsék leosztások, de hosszú távon kiegyenlítődnek. Egy idióta is képes nyerni, ha kézbe kapja a pókert. A pókerben az a pláne, hogy a leosztott lapokat kell a lehető legjobban megjátszanod. Vacak lapokkal is nyerhetsz, ha okosan játszol.”
(Elliot Aronson: Életem és a szociálpszichológia)

"Még a "negatív aspektusokból" is, sőt éppen azokból, valami értelmeset kell "kihozni", és azt valami pozitívummá átformálni: a szenvedést teljesítménnyé - a vétket átalakulássá - a halált felelősséget fejlesztő tényezővé kell tenni. Így vagy úgy, még létünk fenyegető aspektusainak árnyékában is meg kell lenni valahogy annak a lehetőségnek, "to make the best of it", ahogy az angol oly szépen mondja, vagyis, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle." -Viktor Frankl

 

"Az ember a múltja fia, de nem a szolgája, és a jövője apja. Mindent elvehetnek tőle, kivéve az utolsó emberi jogot: hogy megválassza a magatartását meghatározott körülmények sorozata közepette, hogy megválassza a saját útját. Nem tudjuk megváltoztatni a helyzetet? Ha nem, akkor a saját kezedben van annak lehetősége, hogy változtass azon, ami fájdalmat okoz neked, mindig megválaszthatod a magatartásodat, hogy hogyan állsz ehhez a szenvedéshez." - Viktor Frankl 

Kócbabák! Vajon életre keltek?