"A BÁTRAKÉ A BOLDOGSÁG."
Amikor felébresztenek mély álmodból, akkor is kellene tudni, hogy mi az az 5 rész, amiből össze áll! Az Erős Önbecsülésed.
1) Kudarcból felállok. (Feldolgozom a hibát, tanulok belőle és kijavítom.)
2) Szeretetet adok is, meg el is fogadok.
3) Dicséretetet adok is, elfogadni is tudok. Józan, de pozitív visszajelzés.
4) GERINC. Határozottan-magabiztosan viselkedek, önmagam képviselete. Határaim megélése. (Ismerem az értékeimet és kommunikálom, képviselem azokat anélkül, hogy másokon átgázolnék.)
5) Napi hála megélése.
Theodore Roosevelt amerikai elnök Állampolgárság egy köztársaságban című 1910-es beszédéből:
"Nem a bíráló az, aki számít, nem az ember, aki rámutat arra, hogyan bukik el az erős, vagy hogy a jótevő hogyan tehetett volna még jobbat. Az érdem az emberé, aki valójában a küzdőtéren áll, akinek az arcát elcsúfítja a por, a vér és a verejték, aki elszántan küzd, aki hibázik, aki újra és újra elbukik. Mert nincs törekvés tévedés és hiba nélkül, de az, aki valójában küzd a jóért, aki mérhetetlenül lelkes és elkötelezett, aki a jó ügy érdekében vízre száll; aki a legjobb esetben végül elnyeri a jutalmát és győzedelmeskedik, és aki a legrosszabb esetben, ha elbukik, ő is legalább emelt fővel teszi, hiszen a bátraké a boldogság".
A párkapcsolatomat, a gyerekemmel a kapcsolatot napi szinten elképzelni sem tudom az erős önbecs gyakorlása nélkül. Mert ezek benne vannak egy napunkban. Tényleg érintve vagyunk.
2) Amikor nincs időm a férjemre, tudok-e neki szeretetet adni? Vagy jegelem az egészet. Majd adok, ha lesz időm? Meg kedvem? Különben is hulla fáradt vagyok. Egyébként ez a hét eléggé feldarált érzelmileg, speciel nekem nincs kedvem ezzel foglalkozni. Ezt komolyan mondom.
Ha a társam hibázik velem szemben, és bocsánatot kér és tényleg kapar, akkor duzzogok-e vagy visszavágok? Szóval tudok-e elfogadni szeretetet?
3) "Figyelj szivi! Kösz, hogy gondolsz rám, és hozol haza ebédet, de nekem ez nem ízlik. Nincs jobb megoldás?" Szóval még ez is lehet dicséret! Mert észreveszed a másik igyekezetét!
Fontos elfogadni is dicséretet, mert beépítheted magadnak, megerősítheted magad, hogy "igen, de jó, hogy igyekeztem, észrevették!" Tudsz-e építkezni a dicséretekből?
1) A nagy kudarcok sok-sok kis kudarcból-hibából állnak össze. Tudok-e napi szinten a hibáimmal szembenézni és javítani őket? Szerintem nem kis kihívás. Konfuciusz mondta állítólag, hogy "ha az ember nem javít ki egy hibát, elkövet egy másikat." Hát, nem cáfolok!
5) A napi hála olyan, mint a C vitamin. A lélek vitaminja. Ne felejtsük el naponta bevenni a lélekvitaminunkat. Én ma például teljes szívemből hálás vagyok, hogy látom, a férjem mennyire őszintén szereti, és javát akarja a mi kislányunknak. Annyira jó érzés látnom, hogy mennyire őszintén szereti a gyerekét! Mondtam is neki, hogy te vagy a világ legjobb apukája. Hálás vagyok, mert látom, hogy a nagyszülők is szívesen várják az unokájukat. És segítenek nekünk, ha segítségre van szükségünk, vihetjük aludni hozzá a kisgyerekünket. Jó látni, hogy gyerek-nagyszülő összedolgozik ilyenkor. Ezért például ma nagyon hálás vagyok.
4) Tudom-e elmondani a társamnak, a munkatársamnak, akárkinek, hogy "figyelj! Ez nekem nem jó!" Határozottan-magabiztosan megélni ÖNmagamat akkor is, amikor félek és remegek ott belül?
Igaz történet szerint a férjnek kedves autójában bőrülés van. A gyerek sáros cipővel beugrik, ugrál. Az ülésen. Bőrülésen. A férj beszélgetőtársa ezt épp látja és rákérdez: Hagyod? A férj: A feleségem nem engedi, hogy rászóljak. A történet ismétlődő jelenség, nem egyszeri.
Hogy itt mi történik? Épp a pár építi a párkapcsolatát? Együttműködnek? Figyelnek egymásra. Kölcsönösen megfelelő megegyezés megszületett közöttük? Példát adnak a gyereknek? Határozottak? Hálásak a történtekért? Szeretetet adnak és elfogadnak? Dicséretet adnak és elfogadnak? Vagy éppen kezeletlen konfliktust generálnak? Kudarcnak élik meg, vagy eredménynek ezt a helyzetet? És mikor viszik gyermekpszichológushoz a gyereket, hogy javítsa meg, mert ők nem értik, hogy a gyerek miért oly szófogadatlan?
Kevesen merik elhinni, hogy működő párkapcsolat alapja két erős önbecsülésre törekvő egyén kapcsolata. Ha ez meg van, akkor van mit bele tenni a kapcsolatba. Ha van mit beletenni a kapcsolatba, akkor van mit beletenni a gyermeknevelésbe.
Nehéz-e az Erős Önbecsülés építése-fejlesztése?
Szerintem nagyon is! Hogy fárasztó-e? Számomra gyakran!
Csak úgy megjegyzem, hogy a nem működő kapcsolatokban embertársaim elmondják, hogy ezek közül egyikre sem figyeltek oda hosszú távon. Mert enélkül nem is megy!!
De oly könnyen megalkuszunk, el vagyunk a langyosban, a félmegoldásainkban, a külsőségeinkben.
Pedig a "a fejlődésnek nincs határa!"
Erősítjük az önbecsülésünket?
Erősítsük az önbecsülésünket!
A bátraké a boldogság! 
