Péntek. 
Karácsony.
Ülünk a terített ebéd-asztalnál.
Nagyszülőkkel.
Eszegetünk, iszogatunk.
A kisgyerekünk megszólal. 
Magától.

Apa! Szeretlek!

Apa örömmel konstatálja, hogy én is szeretlek kicsikém.
Mindkettő arcán finom, egymásra ragadó mosoly. Csak ők értik.

Fél perc múlva. 
Megint megszólal a gyerek.

Anya mindig szeret engem. 

Megint mosoly. Csak mi értjük.
Kösz, hogy mondod! -mondom a gyerekemnek én.
Mert ez az egyik célom, hogy szeressem.
Ezt úgy hívom, hogy kapcsolati cél! Ezzel is dolgozunk sokat párkapcsolati-kapcsolati-egyéni coachingon. 
Sok embernek egyáltalán semmi kapcsolati célja nincs! Mert a szeretet sem a véletlen műve, kisapám!

Szóval gyerekem.
Tudja, hogy szeretem. 
Átment az üzenet. 
Tiszta tükör.
A gyerek jelez! 
Érdemes figyelni rá! 

Ma reggel megyünk. El. 
Kabáthúzás. 
Tobzódunk az ajtónál.
Kicsi a hely. 
Egymás hegyén-hátán vagyunk. 
Kisgyerek csizmáját már felhúzta.
Ugrál. Csak úgy. Örömében.

Mert a gyerekek tudnak örülni. 
Csak úgy is. 
Csizmahúzás után is.

Megszólal. Ugrálását felfüggeszti:

Anya, apa! Én egy néni hasában születtem IDE!

Először arra gondoltam, hogy:
Rohadt élet! Halál pontosan, és milyen Röviden megfogalmazta a gyerek az ő Életprogramját. 

Micsoda érzés! Micsoda pillanat! 

Fontos az "IDE!" 
Mert a mutatóujjával mutat le! A földre! 
Aztán leguggol! És ujjacskáját BELENYOMJA a padlóba.
Újra mondja: IDE!
Aztán néz ránk. A szüleire...

A gyerekek professzorok. Aztán elrontjuk őket!

Sokat gondolkodik ez a kisgyerek. Az ő Életprogramján. 
Mert őt örökbe fogadtuk. Nem csecsemőkorában. 
Mire ide ért, addigra már jött valahonnan. Ahonnan elszakadt. 
És ezt az elszakadás-utat is végig kellett csinálnunk. 
Nem muszájból. Szükségből! Céltudatosan! 

Szóval nem mindig, de gyakran beszélünk arról, hogy itt a mi családunkban ki is ő.
És ki vagyok én neki. És ki neki az apukája?

Mert neki nem természetes, hogy van anyukája, meg apukája. 
Három és fél éves koráig neki nem volt úgy anyukája, meg apukája, mint egy sima ügyben, amikor te megszülsz egy gyereket. 
Szóval GONDOLKODJ FOLYAMATBAN! 
Mondom mindig.
Tartunk valahonnan valahova.
Már aki.
Nem megérkezés van, hanem megérkezések!
Úton lenni. Ez az élet!
Nem gödörben!
Úton.
Ha érted! 
A gyerekem tudja ezt. 

Folyamatosan beszélgetünk arról, hogy hogyan is vannak ezek a dolgok. 
Ő kérdez. Én válaszolok. ŐSZINTÉN. 
Van, amikor csak úgy én elkezdek mesélni neki. ŐSZINTÉN. Amikor látom, hogy befogadó. 
Beszélgetünk. 
Mi szoktunk beszélgetni.
Folyamatosan dolgozza fel ezt a kisgyerek; az ő Életprogramját. 

Hogy megszülte valaki. Aztán otthagyta. Aztán elkerült egy jó helyre. Hála a rendszernek! Hála a hölgynek, akinél lehetett addig.
Amíg. Mi oda mentünk érte. 

Szóval én kommunikációval, konfliktuskezeléssel foglalkozom.
És még többek között Erős Önbecsülés-építéssel is foglalkozom.
Én tudom. 
Tudom, hogy ahogy beszélsz, az vagy te! Meg én. 
Mert amit mondasz, mögötte ott vagy. Te. 
Tudom, hogy mennyire fontos MEGFOGALMAZNI MAGADNAK! AMIT KELL!
A saját szavaiddal megfogalmazni, amit kell. 
A saját szavaiddal érezni, amit kell. Ami ott van. Ami benned van! 
Ezzel is sokat dolgozunk párkapcsolati-kapcsolati-egyéni coachingon.

És a kisgyerekemnek ez sikerült!
Megfogalmazni.
Saját szavaival.
Magának.
ŐSZINTÉN!
Íme:

Anya, apa! Én egy néni hasában születtem IDE!
Erősen artikulál, mutatóujját nyomva a padlóba: IDE!


Figyelgetem. Ahogy a karácsonyi ebédnél ez a kisgyerek. 
Ad. 
Jelzést. 
A kapcsolatunkról.
Hogy ő mit gondol. 
Hogy most hol tartunk. 
Hogy mi van a fejében!
Hogy ő most hol tart! 

Ad! 
Jelzést! 
Mert mi szoktunk. Beszélgetni. 
A beszélgetés NEM beszédet jelent. Elsősorban. 
Hanem hallgatást. 
A másikra figyelést.
Mert, és ezt tanítom a gyerekemnek: AKI SZERET TÉGED, AZ FIGYEL RÁD!

Beszélgetni. Szoktunk. Szokásként. 
Amikor nem az a fontos, hogy mit mondunk. Hanem az együttlét. A fontos. 
Hogy együtt legyünk! 
Nem az a fontos, hogy "igazam van", hanem , hogy együtt legyünk! 
A beszélgetésben ez fontos! 
És ezt nagyon sokan nem tudják!
Az igazi beszélgetésben jelzéseket adunk egymásnak, amire érdemes Mindig odafigyelni!

Ma. Rengeteg család kultúrájában ez NEM fejlődött ki. 
Én ezért dolgozom. Ezért élek. 
Hogy másoknak átadhassam, Amit tanultam. Amit teszek a magam együgyű módján. 
Hogy család nem ott van csupán, ahol nagy ház van. 
CSalád az igazi együttlétekben van. Ahol nem a szó a fontos először, hanem az együttlét! 

Még a mosógépem is jelez! 
Ad! 
Visszajelzést! 
Túl sok ruhát rakni bele. Hajlamos vagyok erre.
A mosógép nem tud ilyenkor elindulni. 
Nem jó neki ez az állapot. 
Jelez. Csilingel. 
Én meg kiveszek belőle pár ruhát. 
Aztán a gép elindul. 

Ahhoz, hogy mi is elindulhassunk nap mint nap. 
Ahhoz, hogy családban élhessünk. 
Érdemes MEGTANULNI FIGYELNI egymásra. 
Jelezni.
Egymásnak. 
Mert itt, a családban. 
Mindenki fontos!

Hajdú Éva
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
fejlesztő