"Minden konfliktus gyökere az elszakadt kötelék és a veszteség sikertelen kezelése."
Vagyis. Amikor nem tudok kötelékbe visszalépni veled.
És amikor a veszteségemet nem tudom nyereséggé változtatni.
Akkor elkezdődik az erőszak az életemben!
Jaj! Nagyon uncsi lesz ez az írás.
Nincs benne ká-anyázás.
Nem szeretem az erőszakot.
Mindenhol ez a rohadt Erő-szak.
Erő-szakiság.
Két dolgot tudsz tenni.
Mondogatom a fejembe.
Egyik.
Otthon teremtek meg egy olyan Helyet, ahol Nincs Erőszak.
Másik.
Nem engedem magamhoz közel az Erőszakikat.
Nem azért, mert jobb embernek tartom magamat tőlük.
Hanem azért, mert az én dolgom megvédeni magamat.
Egyik ügyfelemet megkértem, mondja el véleményét az Erőszakról írt bejegyzésemről.
Ezt írta, részlet:
"Tök aktuális nekem ez a téma. Amikor olvastam, kicsit el is szégyelltem magam. Én is "öltem embert".
Teljesen jó és érthető a mondanivalója. Nekem még annyi jutott eszembe, hogy lelkileg bántani nemcsak tiszteletlen tettekkel, szavakkal lehet, hanem azzal is, hogy nem veszed figyelembe a másik ember érzéseit. És önző módon csak a saját érdekeidet nézed, nem érdekel, hogy mindenki sérül emiatt körülötted.
Alapvetően az emberek többsége nem akarja bántani a másikat, csak nem figyel rá. Szerintem minden konfliktus ebből indul. Nem kommunikálnak az érzéseikről egymásnak, amikor még lehetne értelme. Vagy az egyik felet már nem is érdekli a másik.
Ezt a személyt ebben a pontban kell otthagyni. Felismerni a bajt, előrelátni.
Mert innen minden egyre rosszabb lesz. Folyamatosan megbántva, megalázva érzik magukat, amire megalázással, bántással válaszolnak, amit tévesen jogosnak tartanak. Itt jön be az, ami a cikkben is van. A bántás idején nem tekintik tisztelnivaló embernek a másikat.Majd sajnos eljutnak a gyűlöletig. Ekķor a kommunikáció vagy teljesen megszakad (ez a jobbik eset), vagy átmegy zaklatásba.
Ezt a folyamatot egyre nehezebb megállítani, a végén már senki nem is akarja.
A konfliktus okozója, fenntartója és a viszontbántó is hibázik. Mindenki veszít vele."
Erről írta:
https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/2020/12/24/oltel_ma_mar
És Te?
Te is erőszakos vagy?
"Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.
(Weöres Sándor, Rongyszőnyeg, 13.)
