KÖTELÉKTEREMTÉS NÉLKÜL NINCS KAPCSOLAT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS SZEMÉLYESSÉ TESZI A KAPCSOLATOT, ÍGY MÉREGTELENÍTI A FOLYAMATOT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS A TEHETETLENSÉG ELLENSZERE.
NEM KELL ISMERNEM TÉGED, HOGY KÖTELÉKET TEREMTSEK VELED, NEM SZÜKSÉGES KEDVELNEM  SEM TÉGED.
NEM A PROBLÉMÁRÓL BESZÉLEK. HANEM A MEGOLDÁSRÓL.
NEM A MÚLTRA FÓKUSZÁLOK, HANEM A JELENRE.

"A kilencéves Hannah nem tudott enni, mert a torkában óriási duzzanat keletkezett. Az orvosok semmilyen testi okot nem találtak az állapotára. Már több mint egy hónapja nem evett szilárd ételt. Az orvosa azt kérdezte tőlem, hogy okozhatja-e gyász a tünetet. Amikor elmesélte az esetet, úgy tűnt, nem volt semmilyen nyilvánvaló veszteség
Hannah életében. Azonban amikor átnéztük a kartonját, találtunk egy bejegyzést „kedvenc malacáról”. Elkezdtek beszélgetni a kislánnyal a malacról. Hannah szülei gazdálkodók voltak, és az apja az egyik alomból neki adta a
leggyengébb malacot. Hannah gondozta, a malac pedig életben maradt és megerősödött. Bizonyos értelemben az ő „gyereke” volt. Egy napon, amikor hazaért az iskolából, felfedezte, hogy „Nyafit” levágták. Ez mély sokként érte őt. Ráadásul iskolába menet minden nap el kellett haladnia a hús mellett, ami a pajtában lógott felakasztva. Öt nappal később az apja kényszerítette, hogy egye meg a Nyafiból készült sültet, miközben a bátyjai
kinevették, az anyja pedig tétlenül nézte. Másnap a kislányt kórházba szállították.
Amikor először szóba hozták a kislány előtt Nyafi elvesztését, Hannah nem volt hajlandó beszélni. Kötelékteremtéssel és gyengéd kitartással a doktornő tovább beszélt Hanna-hoz, aki kirobbanó dühvel és haraggal reagált. A doktornő megtartotta a köteléket, és még egy perc sem telt el, Hannah megölelte őt, és vagy fél órán keresztül sírva ontotta ki a szíve fájdalmát. A katarzist követően egy hónap után először képes volt egy kis szilárd ételt enni. A duzzanat azonnal lelohadt, és két nap múlva elmúlt.” 

KÖTELÉKTEREMTÉS NÉLKÜL NINCS KAPCSOLAT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS SZEMÉLYESSÉ TESZI A KAPCSOLATOT, ÍGY MÉREGTELENÍTI A FOLYAMATOT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS A TEHETETLENSÉG ELLENSZERE.
NEM KELL ISMERNEM TÉGED, HOGY KÖTELÉKET TEREMTSEK VELED, NEM SZÜKSÉGES KEDVELNEM  SEM TÉGED.
NEM A PROBLÉMÁRÓL BESZÉLEK. HANEM A MEGOLDÁSRÓL.
NEM A MÚLTRA FÓKUSZÁLOK, HANEM A JELENRE.


Az utóbbi két hétben nem jár oviba a gyerek, túl-bezártság érzése megint. Rosszabbnak érzem a helyzetet, mint az utóbbi két vagy hány hullámban. Az utóbbi két hétben kétszer kérdőjeleztem meg, hogy jó helyre mentem férjhez. Aki érzi ezt az érzést, tudja, mennyire rossz. Túl robbanékonyak vagyunk. Nehéz békülni.
Mégis. Hagytuk, hogy a gyerek által motiválódjunk. Azt hittem beledöglök, és lehetetlen kijönnöm ebből a gödörből. Ma, március 15-e szabaddá tett azért minket. Éljen Petőfi és Társai! Jó volt megölelni egymást, egymásra mosolyogni a férjemmel. Jó volt sokat csak úgy együtt lenni a hétvégén, és örülni annak, hogy végre hárman vagyunk, nem csak ketten. Délután palacsintakészítés-evés közben jó volt megölelni egymást, persze ezt látván a gyerek is kéredzkedett. Így már hárman öleltük egymást. Mert:

KÖTELÉKTEREMTÉS NÉLKÜL NINCS KAPCSOLAT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS SZEMÉLYESSÉ TESZI A KAPCSOLATOT, ÍGY MÉREGTELENÍTI A FOLYAMATOT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS A TEHETETLENSÉG ELLENSZERE.
NEM KELL ISMERNEM TÉGED, HOGY KÖTELÉKET TEREMTSEK VELED, NEM SZÜKSÉGES KEDVELNEM  SEM TÉGED.
NEM A PROBLÉMÁRÓL BESZÉLEK. HANEM A MEGOLDÁSRÓL.
NEM A MÚLTRA FÓKUSZÁLOK, HANEM A JELENRE.


Gorbacsov és Reagen ellenségek voltak, de barátok lettek. 1985-ben volt egy feszült találkozásuk. Nem született
megegyezés közöttük. Heves szóváltás után Reagan felállt és távozott. Az ajtóból viszont visszajött, mert nem akart így lelépni. Visszament Gorbacsov elé Tudatállapotát és érzelmeit egy pillanat alatt a haragról a meggyőzésre állította át.
Nyugodt hangon így szólt: Ez így nem megy. Tegeződhetünk? Szeretnék úgy tárgyalni, mint férfi a férfival, mint vezető a vezetővel, és elérni valami érdemlegeset. Gorbacsov kezet nyújtott, és azt mondta: Szervusz, Ron. Reagan válaszolt:
- Szervusz Mihail. Ez volt a  kezdete a barátságnak, ami Reagan haláláig tartott. (G. Kohlrieser, 145.o.)

Reagan visszament az ajtóból, mert fenn akarta tartani a köteléket. Nem akart vesztesen távozni. Megtalált egy helyzetbe illő köteléket kettőjük között. Azt mondta: TEGEZŐDJÜNK! Hiszen mint a ketten vezetők vagyunk, férfiak vagyunk, miért ne! Ez a gondolat, ez az egyszerű emberi tudatállapot-változtatás meghozta a nagy változást. Meghozta a kapcsolatot. És létrehozott egy szerződést. És két ember holtig tartó barátságát. MERT:

KÖTELÉKTEREMTÉS NÉLKÜL NINCS KAPCSOLAT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS SZEMÉLYESSÉ TESZI A KAPCSOLATOT, ÍGY MÉREGTELENÍTI A FOLYAMATOT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS A TEHETETLENSÉG ELLENSZERE.
NEM KELL ISMERNEM TÉGED, HOGY KÖTELÉKET TEREMTSEK VELED, NEM SZÜKSÉGES KEDVELNEM  SEM TÉGED.
NEM A PROBLÉMÁRÓL BESZÉLEK. HANEM A MEGOLDÁSRÓL.
NEM A MÚLTRA FÓKUSZÁLOK, HANEM A JELENRE.

A kislányommal dolgom gyakorolni pár mozgást. Lábujjhegyen járást, ilyesmit. Megint kihagytunk napokat. Nem tudtam rávenni. Tegnap is elmaradt. Nem tragédia. Azonban ma jó lett volna teljesíteni ezt a feladatot. Csak ez járt a fejemben: teremts köteléket! Ez pedig nem egy ordibálós, ideges műfaj. Nem akartam sem ordibálni, sem ideges lenni, pedig jól megszokott reakció mind a kettő nálam. Volt egy kis huza-vona. Aztán a kislányom megfogta a kezemet. És együtt jártunk. Sarkon is. Meg lábujjhegyen. Nem dúlt feszültség közöttünk, pedig jópárszor agyamra ment az általa adott "NEM"! Megérezte, hogy köteléket akarok, nem erőszakot. Jó volt közösen elindulni a szobájába, közösen pipiskedni. Kézenfogva! 
Kötelékteremtés a családban?
Vajon mi lehet ez?
Talán a szeretet? Empátia? 

KÖTELÉKTEREMTÉS NÉLKÜL NINCS KAPCSOLAT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS SZEMÉLYESSÉ TESZI A KAPCSOLATOT, ÍGY MÉREGTELENÍTI A FOLYAMATOT.
A KÖTELÉKTEREMTÉS A TEHETETLENSÉG ELLENSZERE.
NEM KELL ISMERNEM TÉGED, HOGY KÖTELÉKET TEREMTSEK VELED, NEM SZÜKSÉGES KEDVELNEM  SEM TÉGED.
NEM A PROBLÉMÁRÓL BESZÉLEK. HANEM A MEGOLDÁSRÓL.
NEM A MÚLTRA FÓKUSZÁLOK, HANEM A JELENRE.

„1997-ben Észak-Írországban, amikor Tony Blair brit miniszterelnök egyszerűen kezet fogott Gerry Adamsszel, a Sinn Fein vezetőjével, egyes brit kötelezettségű protestánsok feldühödtek, árulónak nevezték Blairt, és azt kérdezték, hogyan képes egy terroristával kezet fogni. Blair kijelentette: -Úgy bántam Gerry Adamsszel, mint bármely más emberi lénnyel. Mielőtt tárgyaltam, kezet fogtam vele. Az észak-írországi helyzetben fontos, hogy ténylegesen emberként bánjunk egymással. Blair tudta, megértette, hogy párbeszédre van szükség. Ezen kívül azt is felismerte, hogy minden jó beszélgetés kézfogással kezdődik, ami a tisztelet és a jó szándék alapja.” (164.o.)


Jacques (Zsákk) az európai Pokol Angyalainak egyik hajléktalan tagja egyedül utazott motorján. A svájci rendőrség megállította. Felszólításra nem igazolta magát. A rendőrök letartóztatták, eltörték a karját, motorját is elkobozták. Egy kórház traumatológiájára vitték. Miközben Monica ellátta őt, a férfi hirtelen kést rántott, és ezt kiabálta: Kimegyek innen! Ha megpróbál megállítani, megölöm. 

"Monica elmondta nekem, hogy eszébe jutottak a kötelékteremtésről tanultak, és azonnal felemelte a kezét, miközben azt mondta: Zsákk, ez szerintem nem jó ötlet. Kint vannak a rendőrök, és újra megállítják. Tudom, hogy dühös a motorja miatt. Nézze, azért vagyok itt, hogy segítsek rendbe hozni a karját. Ha együttműködik velem, és engedi, hogy végezzem a munkám, megpróbálok segíteni, hogy visszakapja a motorját."
"Monica felismerte, amit a veszteségről mondtam, és felismerte a motor szimbolikus jelentőségét. Tíz percen belül már párbeszéd zajlott közöttük. A férfi végül együttműködött vele, és a kést is letette." (...)
"Hat hónappal később, amikor Zsákk a városban járt, megállt a kórháznál, és beköszönt az ápolóknak." (169-170.o.)

„A konfliktuskezelés készsége kötelékteremtéssel, hídveréssel kezdődik, amikor hiteles tudatállapotban cselekszünk.
A konfliktus során bevonódottnak kell maradnunk: meg kell értenünk a másik fél érdekeit, igényeit és szükségleteit, és meg kell hallanunk a fájdalmát. (…)

A családtagokkal, barátokkal és a munkatársakkal
folytatott energiaelszívó vitákat pedig kapcsolaterősítő élményekké tehetjük.” (167.o.)
(Forrás: G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál)

Most történt, épp két hete, mielőtt bezárták az óvodákat az országban, megyek hétfő reggel gyerekkel. Oviba. A bejárat után közvetlenül kikészítve áll a kézfertőtlenítő gél. Használatra. Vezető óvónő kissé beljebb áll. Mosolyog, és hangosan, érthetően mondja nekem is, és az utánam érkező szülőnek is, hogy: Köszönjük, hogy használjátok a kézfertőtlenítőt. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ezt minden alkalommal megteszitek."
Azt gondolom, azért tette ezt hangsúlyossá, mert nem biztos, hogy mindig mindenki így tett. Ő pedig igyekszik, ahogy tudja-lehet megóvni az intézmény biztonságát.
Megoldásról beszélt, nem a problémáról!
A jelenre-jövőre fókuszált, nem a múltra.
Mélyen megérintett.
Micsoda példaadó kötelékteremtés!

Azért írtam meg ezt a bejegyzést, mert azt gondolom, hogy a családokban oly könnyen fontos lehet minden más, mint az Emberi Kötelék Teremtés. A Kapcsolat. Néha mintha fontosabb lenne új kocsi vásárlása, mint a Kapcsolat. Fontosabb a házfelújítás, mint a Kapcsolat. Pedig a családokban semmire nem vágyunk jobban, mint Egymásra. Emberi Kötelék Teremtésre.
Kapcsolatra.
Egymással.
Mert itt a családban, itt aztán tényleg:
Minden Együtt Megy.