2021. április 07. írta: Hajdú Éva

Félpercesek 3. (Az egészséges-erős-pozitív-támogató emberi kapcsolatokért.)

Önismeret.
Amikor meghallom a szót, inkább elmenekülnék.
Ismerősöm frappáns véleménye: Mindenki az önismeretről beszél, és senki nem tudja, mi az!

A szaktekintély Dr. S. Covey gondolata számomra az önismeretről szól:

"Csak akkor haladhatunk, ha tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk, tanulunk, vállalásokat teszünk és cselekszünk, és megint csak tanulunk, vállalásokat teszünk és cselekszünk."

Ön.
Ismeret.
Magamról szerzett ismeret.
Megtapasztalása.

Nem papír csak.
Nem tréningrészvétel csak.
Út.
Megtapasztalásom.
Nem tiéd.
Az enyém.
Amikor el tudom neked mondani, hogy egy hozzád hasonló helyzetet én hogyan éltem meg. Mit éreztem. Mit tettem. Hogyan haladtam. Mit tanultam. Na, ez talán már mondhatni, hogy önmagamról szerzett tapasztalat-morzsácska.

„Hallom és elfelejtem, látom és emlékszem, csinálom és megértem.”

Egy csoport résztvevőm visszajelzése:

"Nagyon hasznos volt a mai alkalom (is), köszönöm, fontos
felismerésekre jutottam, illetve erőt is merítettem a beszélgetésből."

Megörültem ennek a visszajelzésnek.
Mi ez?
Önismeret? Biztos?
„Hallom és elfelejtem, látom és emlékszem, csinálom és megértem.”

Használok egy mentális naplót. Nap végén használandó, visszatekintés a napomra:
Kérdések:
Mit tettem jól?
Mit tennék másként?
Mit tanultam ma?
Miért lehetek hálás?

Egyszerű kérdések?
Egyszerűnek tűnhetnek.
De.
Nekem soha nem egyszerű megválaszolni.
Pedig évek óta használom ezt a mentális naplót.
Most már a hét végi visszatekintő naplót is csinálom.
Szóval nem érzem könnyűnek egyszer sem megválaszolni az egyszerűnek tűnő kérdéseket.
Miért nem egyszerű?

Ez a mentális napló számomra folyamatos belső párbeszéd.
Találkozás magammal.
Szerintem a legtöbb ember fő életcélja, hogy véletlenül se fusson össze magával.
Mert az önismeret őszinte műfaj.
Nem lehet hazudni. Lehet, de akkor nincs haladás.
Az önismeretem olyan tartály, ahova folyton beleteszek dolgokat, és kiveszek belőle dolgokat.
Nem ugyanaz a tartalma. Minden nap más a tartalma. Változik.
Az önismeret számomra ennek a változásnak a követését, és irányítását is jelenti.
Út.
Nem az számít, hogy mikor érek a végére, hanem a haladás számít.
Nem a megérkezés a fontos, hanem az út.

Miért fontos a mentális napi-heti napló?
Miért fontos a jellemépítés napi munkája, eszközök napi használata?
Mert a testem napi ápolása mellett a lelkem ápolása-törődés ugyanilyen fontos.
Miért fontos a mentális napi-heti napló?
Mert ez több, mint az elmélet puffogtatása.
Több mint egy seggnövesztő előadás-részvétel.
Itt saját lelkemmel gyurmázok. Formálom.
Belső életemet írom!
Nem másoknak pofázok.
Itt a saját arcom köszön vissza a tükörből.
Sokaknak ismeretlen táj ez a látkép.
Saját arcunkat sem ismerjük már fel ebben az őszintétlen szokás-világban.

Van egy helyzetelemző módszer.
Érték- Tulajdonság- Tett.
Amikor ezt mutatom embereknek, és nem szoktak ezzel dolgozni, lövésük sincs, mit mondjanak.
Hallgatnak, mint a sír.

Nem azért, mert buták, hanem azért, mert a lelkemben-gondolataimban való turkálás csendes munka.
És időigényes.

Mi ez az Érték-Tulajdonság-Tett?
Van egy helyzet, amiben vagyok.
Megkérdezem magamtól, hogy ebben a helyzetben milyen értéket képviselek?; Milyen tulajdonságomat használom ekkor?; és mit fogok tenni ezekre építve.
Halandzsa ugye?
Mert a belső munka lassú, csendes, ásós meló!
Példa.
Helyzet: férjemmel összevesztem.
Érték: Értékrendem része, szabályom, hogy kibékülni igyekszem vele, fontos az együttműködésre törekvés.
Tulajdonságom?: Megnyugtatom magam. Szeretnék nem idegesen viselkedni.
Tett: őszintén, nyugodtan odamegyek hozzá. Nem elrohanok. Semmi haggyá má!

Nem tudom, érzékelitek-e, hogy mennyire nem egyszerű egy ilyen hétköznapi helyzetet tudatosan végigcsinálni!?

Amikor másokkal együtt dolgozok egy fejlesztő munkában, akkor azt látom, hogy az emberek folyton megérkezni akarnak valahová. Folyton le akarják tenni az ásót. A megérkeztem-kész-vége érzést hajkurásszák.
Fontos megérteniük, hogy nem végcélok vannak, hanem szakaszok.
Egymás után.
Az igazi önismeretben élő ember nem folyton megérkezni akar, hanem folyton fejlődni akar.
Újabb, és újabb szakaszok után vágyik!
A párkapcsolati munkámban tapasztalom, hogy emberek akarnak szép kapcsolatot, de nincs bennük a vágy a fejlődésre! A változtatásra. Enélkül nem fog működni.

Ön? Ismeret?
Popper Tanár Úr mondta egyik előadásában, hogy ha az ember kiáll mások elé, akkor legalább arról beszéljen, amit tud! Ne arról, amiben hisz! A tudás abban több a hitnél ebben a gondolatmenetben, hogy saját történeteket, saját utat, saját TAPASZTALATOT jelent. Sokat tanulok azoktól az emberektől, akik nem idézeteket puffogtatnak, avagy elméleteket, hanem saját történetüket-útjukat osztják meg velem, amit kivetíthetek a saját helyzetemre. Ettől hitelesek.

"Elmesélek egy kis történetet ami unokaöcsémmel és velem történt. 6 éves. Eljött hozzám egyik hétvégén.Nem tudom miért de rossz hetem volt,de nagyon szeretett volna eljönni mert hát mégis én vagyok a "menő,okos" batyi. Beadtam a derekam eljött. Jó korán eljött,ezért nem tétováztam gyors reggeli és irány a piac. Kiléptünk a lakásból és megszólalt:

-Batyi te egyedül laksz itt?- mondta

-Mondom igen. Sajnos egyedül vagyok.-feleltem én

-És nem vagy szomorú emiatt,hogy egyedül vagy? Én nem szeretek egyedül lenni.- nézett rám közben

-De igen,és kicsit magányos is vagyok.- itt majdnem megtörtem.

-Ahj batyi,ne legyél szomorú,most már itt vagyok és egyikünk sincs egyedül,ha akarok eljövök máskor is.

-Nagyon aranyos gyerek vagy.- mondtam neki.

Amikor kimondta azt,hogy ne legyek szomorú, mert már nem vagyok egyedül ,az egyszerűen olyan őszinte tiszta gyerek szeretet volt,hogy könnybe lábadt a szemem, és az összes szomorúságom eltűnt.Igazi,tiszta,őszinte,megható szeretet áradt belőle, ami nagyon jól esett,

Itt sem magára gondolt hanem rám,hogy ne legyek szomorú. Önzetlenül mondta saját magától egy 5 éves gyerek. Felnyitotta a szememet arra,hogy akinek valaki ilyet mond az valóban megérdemli a szeretet.
Itt jöttem arra rá,hogy igenis el kell kezdjem magamat szeretni. Meghatározó élmény lesz ez nekem valószínüleg mindig."

"Életünket tekintsük egy fejlődést mutató utazásnak, vegyük észre a problémákban rejlő kreatív lehetőségeket, az akadályokat pedig lépcsőfoknak lássuk, s képzeljük el, hogy mindannyiunknak van célja ebben a kihívásokkal és akadályokkal nehezített életben, amelyeket le kell küzdenünk ahhoz, hogy elérjük a célt."
Dr. Roberto Assagioli

Jó utat!