"Na, de, ha a semmi nincs, az meg már valami!
Az meg már nem semmi!"
L'art pour l'art Társulat, Laár András

Amikor az a megtiszteltetés ér, hogy együtt dolgozhatok párokkal.
Történik, hogy a kapcsolat felfejtése közben egyre inkább kibontakozik az, hogy valamit nagyon el tud felejteni az ember.
Talán. 
Talán erről a felejtésről szól ez a bejegyzés?
Mintha terjedne egy kultúra, hogy a semmiért cserébe jár a minden. 
Semmiért mindent!
A párkapcsolatok, a kapcsolatok, az emberi kapcsolatok, az emberi párkapcsolatok sajnos nem így működnek. 
Ha nem törődök fáradhatatlanul a kapcsolatommal, akkor az nem épül.
Ha nem gondozom, használhatatlanná válik.
Elromlik.
Megromlik. 
Nem gyorsan. 
Nem hirtelen. 
De romlik. 
Rohad szépen. 
10, meg 15, meg 20 éven keresztül.
Lassan, de rohad.
Egyik visszatérő gondolat, amit szoktam hallani, hogy "már nem szeretem".
De hát. 
Gyerekek!
Ha nem töltögetjük egymás szeretettartályát, akkor az kiürül.
Ha az érzelmi közös kis bankszámlánkat nem töltögetjük, nem növeljük a betéteket, akkor mibűűűűl lehet kivenni?
A megbeszéléseken pontosan megnézzük, hogy mik azok a területek, ahol tölteni lehet a bankszámlát és megnézzük a különböző területeken azt is, hogy melyik területen hogyan lehet ezt töltögetni, és lefordítjuk a saját kapcsolati helyzetükre.
Szépen kirajzolódik egy egyedi kép.
De ha túl későn jön egy pár, akkor már cseszhetjük!
És, ha senki nem gondolkodik (!) építkezésben, akkor is cseszhetjük!

Elmúlik a szeretet. 
Eltűnik.
A tartály csontszáraz.
A szeretet eltűnik. 
A kapcsolat elveszett.
Mintha soha, soha, soha nem is létezett volna. 
A két ember között.

Azért szeretem a férjemet, mert ma is elhatároztam, hogy figyelek arra, hogy szeressem.
Ez sokaknak felfoghatatlan. 
Hogy ez nem automatikus.
Kell egy döntés, hogy szeressem őt? 
Ma is? Ez sokaknak felfoghatatlan!
Ezért nézzük meg a szeretetmintát.
Na, ez durva szokott lenni.
Megnézzük, hogy ki-ki hogyan szeret!
És kirajzolódik az egymásra nem figyelés!
Egymás elembertelenítésének folyamata ez!
Ha tetszik, ha nem. 

A szeretetet nem lehet hűtőbe tenni. 
Nem lehet mélyhűteni sem. 
Van szeretet, mert eldöntöm, hogy ma figyelek a férjemre, és adok neki szeretetet, mert szeretem. 
Nem magától van!
Azt gondoljuk, hogy létezik egy izé? Egy angyalka? Egy jótét láthatatlan lélek, aki
majd helyettem szereti a férjemet? Helyettem mutat példát a gyerekemnek?
Helyettem változik?
Helyettem fejlődik?
Én meg addig, mondjuk félrekefélek?
Hogy a semmiért cserébe kapok mindent?
Nagy tapasztalat az életemben, hogy semmi, de semmi nem késztet erősebben JELLEMFEJLŐDÉSRE - fejlődésre, mint a Kapcsolatom a férjemmel és a gyerekemmel. 
Legnagyobb tanítómesterek az életemben a férjem és a gyerekem. 
A közös élet rám-mutat.
Felnagyítja az erősségeimet. És a hiányosságaimat is, amiben LÉT-fontosságú, hogy változzak. 
És amikor felismerem a szükséges változásomat, és elkezdem azt gyakorolni, és jönnek LASSAN (!), lassan az első kis változások, apró kis változások, AKKOR FEJLŐDÖK! 

Ennyi az élet.
Célok, főleg Kapcsolati Célok,
amikért erőfeszítést teszek,
közben tanulok,
és gyakorlom a változás nagy munkáját. 

A Kis Balatonnál járva. Gyönyörű vidék. 
Láthattam a Fekete István Emlékházat. 
Ott mutatták meg ezt az idézetet:

A berekben nincs protekció,
és a tél nem ismer pótvizsgát. 
Itt állandóan tudni kell az egész anyagot,
mindennap felelni, 
súgni nem lehet,
és egyetlen rossz felelet az élet bukását jelenti."
Fekete István

Mikor ezt olvastam.
Rögtön a kapcsolatok jutottak eszembe.
A mai kultúra.
Mindent semmiért.
Nap mint nap, 10 meg 15, meg 20 éven keresztül.
Hányszor van protekció?
Hányszor nézik el a tévedéseimet?
És én visszaélek azzal?
Hányszor pótvizsgázhatok?
Vizsgázhatnék?
Javíthatnék?
De nem teszem. 
A kapcsolatokban, a párkapcsolatok világában, 10, meg 1, meg 20 éve alatt hányszor javíthatnék?
Itt nem kell tudni az egész anyagot. 
De tudni kell lassan egyre többet!
Mert GONDOLKODJ FOLYAMATBAN!
Mennyi minden nehézségen megyünk keresztül! Egy gyermek nevelése közben! Egy kapcsolat történései közben!
Ahogy mondta nekem egy számomra hiteles ember: "És közben Évike megoldódik minden!"

A berekben súgni sem lehet. 
De a kapcsolatokban igen!
Hányszor súgott a férjem!
Hányszor szólt, szakszóval VISSZAJELZETT, hogy "figyelj, nem kéne ebben meg ebben észrevenni magadat?
Mindketten helytállni akartunk abban a nehézségben. Ezért fontos volt, hogy figyeljünk egymásra. Adtunk VISSZA JELZÉST EGYMÁSNAK. És fogadtuk is ezeket. Mert itt kérem, az élet nehézségeiben, a kapcsolat nehézségeiben lehet  súgni egymásnak. És szabad azt meghallani!
A berekben egyetlen rossz felelet az élet bukását jelenti a zord télben!
A kapcsolatokban nem. 
Egyetlen rossz felelet még nem a világ. 
De, ha újra és újra rosszul döntünk, 10, meg 15, meg 20 év után, annak kiszámíthatatlan következményei lehetnek, és a pokol szokott a nyakunkba ömleni!
Végül is. 
Be lehet esni 10 év után, meg 15 év után, meg 20 év után egy tanácsadásra. 
És rácsodálkozni. Jéé! Nem magától működik?
Nehéz szembenézni egy ilyen párkapcsolati megbeszélésen, hogy nem működik, mert nem tettem érte. 
Semmit. 
10, meg 15, meg 20 éve semmit! Szinte semmit.
Szembenézni azzal, hogy milyen példát mutattam így a gyerekemnek?
És el lehet ebben lenni.


Hogy történhet meg ilyesmi?

"Na, de, ha a semmi nincs, az meg már valami!
Az meg már nem semmi!"

Eltékozolt életek.

Elpazarolt lehetőségek.

És aztán a következő generáció?
Még jobban eltékozolt életek?
Még több elpazarolt lehetőség?
Nem semmi!