"Egyik szemináriumon éppen a proaktivitásról beszéltem, amikor egy férfi felállt , és azt mondta: Tetszik amit mond, de nincs két egyforma helyzet. Itt van például az én házasságom. Komolyan aggódom, hogy mi lesz velünk. Sem a feleségemben, sem bennem nincsenek már meg a régi érzések. Azt hiszem , én sem szeretem már őt, és ő sem engem. Mondja meg, mit tegyek.

-          Már nem érzik azt, amit annak idején? – kérdeztem.

-          Így van –erősítette meg a férfi. – De van három gyerekünk, akiket nagyon szeretünk. Mit javasol?

-          Szeresse a feleségét! – válaszoltam.

-          De hiszen mondtam, hogy már nem szeretjük egymást.

-          Szeresse őt!

-          Úgy látszik, nem érti, amit mondok. Már nincs köztünk szerelem.

-          Akkor szeresse! Ha már elmúlt az érzés, eggyel több oka van rá, hogy szeresse.

-          De hogyan kell szeretni akkor, amikor már elmúlt a szerelem?

-          Kedves barátom , a szeretet cselekvő szeretetet jelent. A szeretet érzése a cselekvő szeretetből fakad. Úgyhogy szeresse az asszonyt! Szolgálja ki! Hozzon érte áldozatot! Figyeljen oda rá! Viselkedjen vele megértően! Értékelje! Támogassa! Hajlandó megtenni mindezt?

A szeretet mindig cselekvő szeretetet jelent. A reaktív emberek csak az érzést veszik tudomásul. Érzelem vezérli őket. A proaktív embert a céltudatos cselekvés vezérli. Világosan tudatában vagyok értékeimnek és annak, hogy milyen irányban akarok haladni. Felelősséget vállalok viselkedésemért, hozzáállásomért, hogy azok összhangban legyenek legmélyebb értékeimmel, és a helyes alapelvekhez igazodjak.

Mindez azt is jelenti, hogy életünk minden egyes napját az értékeink határozott tudatosításával kezdem. Döntéseimet az értékeim alapján hozom meg. Cselekvéseim a tisztességen alapulnak. Nem az érzelmekre vagy a körülményekre reagálok. Proaktív vagyok, és azok az értékeim vezérelnek, amelyeket pontosan tudatosítottam magamban. (114.o.) Dr. S. Covey, 7 szokás.

Igen tudom, amit Covey mond a férfinak, az a nőkre is igaz.

Ha megkérdezel, mi a legtöbb, amit tudok a szeretetről, az egyik az, ami a történetben van benne.
Hogy a szeretetnek nincs lába.
Magától nem mászik bele a kapcsolatba.
Azt tudom még a szeretetről, hogy "Pozitív Rezonancia", ahogy a kutató, Barbara Fredrickson nevezi.
És tudom még, hogy Tanulható.
A szeretetet tanuljuk. Adni és Elfogadni.
Folyamatosan tölteni bele a kapcsolatba.
Vagy teszem. 
Vagy nem teszem.
A szeretet cselekvő szeretetet jelent.
És ez még a mai dölyfös-önző-pénzéhes-érzelmileg érzéketlen "emberre" is vonatkozik.
A szeretet pénzen nem megvehető.

A héten történt, hogy valami utalást megkérdeztem a férjemtől, hogy utaljam vagy ne. Mérgesen leszólt, hogy dedede, utaljam. Én meg megsértődtem, elhúztam a szobába, hogy velem te így ne beszélj. DE. Tudtam, hogy fáradt, nagyon fáradt. A teste is. A lelke is. Ezért fakadt ki és ordította le a fejemet. Visszamentem hozzá. A konyhába. És mondtam, hogy értem, hogy nehéz napod van. Ő is kapcsolódott. Elkezdtünk beszélni a témáról, hogy miért is utaljam. Béke lett köztünk. És szeretet. Pozitív Rezonancia. 

Nem volt könnyű visszamenni hozzá a konyhába.
A szeretet cselekvő szeretetet jelent.