"Egyszer volt, hol nem volt, egy nő kiköltözött a hegyekbe, egy barlangba, hogy ott együtt tanuljon egy guruval. Mint mondotta, mindent meg akart tanulni ami csak megtanulható. A guru zsákszámra hordta hozzá a könyveket, aztán magára hagyta, hadd olvasgasson. Minden reggel megjelent a barlangban, hogy lássa, hogyan halad a tanítványa. Minden áldott reggel ugyanazt a kérdést tette fel:
- Tanultál már valamit abból, ami megtanulható?
Ám mindahányszor ugyanazt a feleletet kapta:
- Nem, nem tanultam.
A guru ezt hallva ráhúzott a nő fejére a botjával.
Így ment ez hónapokig. Egy szép napon a mester belépett a barlangba, feltette ugyanazt a kérdést, végig hallgatta ugyanazt a választ, s már emelte is a botját, hogy a nőre sújtson, az azonban megragadta a pálcát, s az megállt a levegőben.
A nő megkönnyebbülten nézett fel a gurura, hogy véget vetett a napi veréseknek, mégis félt, hogy a mester megdorgálja. Legnagyobb meglepetésére azonban az elmosolyodott.
- Gratulálok mondta-, most levizsgáztál. Mindent tudsz, amire szükséged van.
- Hogy érted ezt? – kérdezte a nő.
- Mindent megtanultál, ami csak megtanulható a világon – felelte a guru. – Hisz tudod már, hogyan vess véget a fájdalomnak."
