2022. június 08. írta: Hajdú Éva

KI Ő NEKEM?

A házasságunk elején éreztem ezt a hideg érzést utoljára.
22 évi házasság kellős közepén megint beköszöntött.
Kevés idő egymásra, a nehézségek meg nem csökkennek.
Jól bírjuk, csináljuk, de ennél több kell.
Ha kapcsolatot, ha szeretetkapcsolatot akarok fenntartani és építeni.
Van ez az eszköz. A szakirodalomban található: ha gáz van érzelmileg a
kapcsolatomban, akkor ne az érzések szerint gondolkodjak és döntsek.
Hanem.
A gondolat szerint érezzek és döntsek.
Vagyis. Ne az érzéseim vigyenek el a francba.
Vagyis. Tegyem fel a kérdést, KI Ő NEKEM?
Mit jelent nekem a férjem? Ez a gondolat, amire építek egy érzést.
Mit jelent ő nekem? Ez fontos első kérdés egy ilyen nehéz érzelmi helyzetben.

Ő nekem a legjobb apuka a világon. Aki értelmesen, következetesen, rengeteg szeretet
beletolva szereti a gyermekét. Magát nem kímélve foglalkozik a gyerekével.

Ki ő nekem?

Az a férj, aki odafigyel az apró dolgokra.
A kapcsolatokban a kis dolgok a nagy dolgok.
Felfújja a bicajom kerekeit, megkérdezi, mire van szükségem a boltból,
mit hozzon, aminek örülnék.
Ő az a társ, aki mindig időben hazaér, amikor nekem este meg-
beszélésre kell mennem, vagy délután.
Úgy intézi a munkaügyeit, hogy időben mindig hazaérjen,
és átveszi tőlem a gyereket.
Amikor hazaérek, gyakran hangos nevetésben találom őket.
Ő az, akinek fontos, hogy kibéküljön velem egy összezörrenés után.
Ő az, aki mindig teszi a dolgát, megbízhatóan, nem kell megkérni, hogy tegye, mert teszi.
Ő az, aki változik (!) a rossz szokásaiból, ha szükséges, nem pedig megmagyarázza a hülyeségeit.
Azt hiszem, ez az, ami miatt nagyon tisztelem a férjemet: ha változnia-fejlődnie fontos valamiben, akkor nem dumál, hanem beleáll a feladatba.

Tehát itt van ez a nagyon-eltávolodtunk-egymástól-mostanában helyzet.
Mit kezdek a helyzettel?
Először végig gondolom, ki ő nekem. Aztán hozzárendelem az érzést. Ezután döntök.
Három hétig bírtam a vergődést.
Nem jó húzni.
Felhívtam.
Jött egy pillanat, hogy: MOST!
És ezt mondtam neki, délután volt valamikor:

Kösz, hogy felvetted! Nem akarom tovább építeni ezt a falat. Szeretnélek szeretni.
Sajnálom az elmúlt heteket, szeretném nem folytatni ezt a távolságot.
Erre ő: Jó!
Csend.
Még pár kedves, megértő mondat Tőle.
Letettük a telefont.
Kezdetnek ennyi elég.
Aztán hazajön.

És elkezdtük gyakorolni, amit megígértünk magunknak-egymásnak a telefonban.

Semmi különös nem történt. Csak ahogy nézett rám, az motivált, megnyugtatott:
szeretettel, türelmesen nézett rám. Ennyi elég volt.
Én meg közeledtem.
Egy puszival. Egy kérdéssel: milyen volt a napod?
Egymáshoz közeledve, egymásra figyelve, szeretet adva.

Tanulságaim:
1) Kell egy ismeret, eszköz, amit használhatok!
2) Fontos, hogy nem 13 év után, hanem három hét után használtam ezt az eszközt.
3) Nem elég előadásokat hallgatni, nem elég figyelni. Elkezdeni tenni. A legmagasabbrendű tudás az, amikor elkezdem gyakorolni, tenni a szükséges változásomat. Ez a LEgnehezebb.

Kérdés: honnan van az erő ahhoz, hogy elinduljak? Hogy jó döntést hozzak?
Nekem miért sikerül? Sokaknak miért nem?

A kérdést nem szeretném megválaszolni.

Abban azért hiszek, hogy 22 évi házasság mindennapi építésébe beletett munka nem
múlik el nyom nélkül.
Helyt álltunk. Nem hagytuk, hogy elmérgesedjen.

Akarni akarni.

Mind a két félnek van felelőssége.
Nem a másiktól várom el, hogy beletegye a maga részét.
Magamtól várom el. Ez a proaktivitás!
Aztán meglátom, a másik, vállalja-e a magáét.
Magamért teszem. Akkor a másikért is teszem.
Kérdés: akarok-e fejlődni, változni egy kapcsolatban, ha a szitu megkívánja??
Ha nem, annak is van következménye.
Ha igen, annak is van következménye.

Nagyon sokan elfelejtik, hogy a párkapcsolat szeretetkapcsolat.
Tanulunk újra meg újra szeretni.
Vannak a szerelem foglyai, akik hajszolják a szerelmet, kapcsolatról kapcsolatra.
Nekik fogalmuk sincs, mit jelent szeretetet tanulni.
Őket az érzéseik vezérlik.
Akik építik a kapcsolatukat, ők tanulják a szeretetet, és van tapasztalatuk, hogy érdemes csinálni.
Érdemes csinálni.
Érdemes szeretni.
Szeretni érdemes!