akkor is, amikor működik, akkor is, amikor már nem működik a Párkapcsolat.

1) Minél hosszabb ideig ragozzuk a szart, annál nehezebb megoldani, annál több a fájdalom és veszteség. 
Időfaktor! Minél kevésbé húzzuk el az időt, minél hamarabb megyek el egy tanácsadásra, minél hamarabb lépek a megoldás útjára, annál könnyebb megoldani, annál kevesebb munkamennyiséget szükséges beletennem.
Minél jobban elhúzom a szembenézést, a javítást, annál nagyobb az esélye, hogy nem fog sikerülni! Minél hamarabb, rugalmasabban beleállok a változásomba, annál nagyobb eséllyel fogom megoldani a kapcsolati fájdalmamat.

"Aki nem tart sehová, oda is jut."

2) Konfliktuskezelés. Mert konfliktus mindenhol van, mindig.
Mikor kezdem el szeretni a konfliktust?
A konfliktusban nincs semmi jó. És ezt hisszük ROSSZUL.
A konfliktus eredeti jelentése, a kínaiban nyelvben is hasonlót jelent, ha jól emlékszem, hogy: a konfliktus tanulási, fejlődési lehetőségem. Pontosan megmutatja, mire van szükségem, min érdemes változtatnom, milyen célra van szükségem, hogy ne maradjak gödörben. Megmutatja, mit gyakoroljak!
Miért?
Mert három fázisa van a párkapcsolatnak: 
A) rózsaszín szemüveg, nagyon közeli kezdünk kerülni egymáshoz.
B) A különbözőségeink kezdenek előkerülni.
C) A különbözőségeinket megtanuljuk kezelni, a javunkra használni.
A legtöbb pár itt, az utolsó fázisban elúszik, nem kezd el építkezni. 
Nem tesz bele semmit a kapcsolatba, ezért nem tud kivenni belőle.

"Nem a győzelem a fontos, hanem a nyereség." (Covey)

3) Minden párkapcsolat alapja az egyén fejlődése. Ha én és a férjem egyénként is akarom magamat
fejleszteni, építeni, akkor tudom építeni a párkapcsolatomat. 
Ha tudom építeni a kapcsolatomat, akkor és csakis akkor tudom építeni a gyermekemet.
A párkapcsolatépítés és a gyermeknevelés az egyén építkezésével, fejlődésével KEZDŐDIK.
Itt a sorrend megértése a sorsdöntő!
Az egyén építkezése mindannyiunk esetében az erős önbecsülésünk építkezésével kezdődik.
Azaz két határait magabiztosan képviselni képes ember! 
Hoppá. 
Mert a párkapcsolatban nem egymásra támaszkodva döntjük fel egymást.
Hanem állunk.
Ki-ki a saját lábán!

" Nem hagytam, hogy a kudarcaim visszarettentsenek. Ha vereség ért, rögtön azt a kérdést tettem fel magamnak: Na, akkor most hogyan tovább? Nem pedig azt, miért éppen én?" (Julia Cameron)

4) Megnézem a szeretetmintámat
Hogyan nézett ki a szeretet a szüleimnél? Ők hogyan szerették egymást?
Tudok-e szeretni? A múlt nem múlik el nyomtalanul.
A szeretet egy tanulási folyamat a párkapcsolatban is.
Folyamatosan tanulunk szeretni.
Sajnos sokan azt gondolják, hogy a szeretet lángja soha nem alszik el, ha egyszer már lángol.
A szeretet lángja kialszik, ha nem tápláljuk.

5) A párkapcsolat a legintenzívebb, legkegyetlenebb önismereti kurzus. 
Itt kiderül rólam az igazság. Az is, amit soha nem akartam, hogy kiderüljön rólam.
A legérzékenyebb emberi kapcsolat a párkapcsolat, ezért fontos a veszekedésekben, a nézeteltérésekben mindig sok pozitív töltést, megjegyzést, hitet, bizalmat adni egymásnak. Mert a kapcsolataink minőségét az mutatja meg, hogy milyen hatással vagyunk egymásra. 

"Életünket tekintsük egy fejlődést mutató utazásnak, vegyük észre a problémákban rejlő kreatív lehetőségeket, az akadályokat pedig lépcsőfoknak lássuk, s képzeljük el, hogy mindannyiunknak van célja ebben a kihívásokkal és akadályokkal nehezített életben, amelyeket le kell küzdenünk ahhoz, hogy elérjük a célt."
Dr. Roberto Assagioli, pszichiáter, Freud tanítvány

6) Azért is érdemes komolyan venni a párkapcsolatunk építését, mert ha mi nem tudjuk építeni, de megrekeszteni igen, akkor a gyermekeinknek élhetetlen mintát adunk tovább, és ők még kevésbé lesznek képesek családot építeni, párkapcsolatot fenntartani. Magyarul az lesz, ami van: sztem a legtöbb ember nem látott otthon jó példát, ezért lövése sincs, hogyan építsen fel egy kapcsolatot, egy családot. Itt tartunk most. A család halott, -írja Popper Péter.

"Egyszer csak eljutunk egy pontra, és azt mondjuk,
hogy ennél rosszabb már nem lehet.
Lehetetlen, hogy ennél rosszabb legyen!
Pilinszky János ezt úgy nevezte, hogy a mélypont ünnepélye,
mert innen már kifelé, fölfelé vezet az út."
(Pál Ferenc)

Hogy mi a legjobb kérdés, amit feltehetek magamnak, amikor férjhez megyek, vagy együtt kezdek élni valakivel?
Azt tanultam, hogy a legjobb kérdés ez:
Miben változzak?
Mit tanuljak ebből?
De miközben a posztolgatással  vagyunk elfoglalva, meg a megfelelési kényszerrel, meg a minél drágább egybekelési ünnepléssel, mindeközben nem fogjuk feltenni a legfontosabb kérdést.

Miben változzak?
Mit tanuljak ebből?
Saját részem vállalása?
Saját felelősségem?
Ki nem szarja le?