Szerintem.
Nem túl sok mindent kéne tudni ahhoz, hogy jól beszéljünk.
Figyelmesen beszéljünk.
Ahogy mondják: asszertíven kommunikáljunk.
Szeretem így mondani, hogy: emberségesen.
Két alapja, pillére van. Szerintem:
magamról beszélek, és nem tárgyiasítalak el.
Erről szól az egész.
És a tudatlanság határtalan.
Kétségbe vagyok esve.
"ÉN ÉN VAGYOK. TE PEDIG TE."
Mivel kezdjem?
Amikor párokkal dolgozok, és elkezd az ember beszélni, akkor gyakran botlunk bele abba, hogy egyik fél mondja a másiknak. Hogy a másiknak milyennek kéne lennie.
Az első lépés, amire fel szoktam hívni a figyelmet, az ez:
SZERINTEM. SZERINTED?
Amikor a gyerekemmel beszélek, neki is szoktam mondani a véleményemet, hogy szerintem...., és a végén megkérdezem: SZERINTED?
Miért olyan fontos ez?
Milyen tanítás van ebben a gyermek felé?
Hát az, hogy a gyerek tanulja, hogy ő is benne van a beszélgetésben.
Neki is lehet véleménye.
Rá is figyelek. Rá is figyelünk!
Nem megsemmisíthető.
Nem tárgyiasítható. Lehet véleménye!
"ÉN ÉN VAGYOK. TE PEDIG TE."
Rengeteg pár úgy beszél egymással, hogy nem használja a szerintem szót, és az ezzel járó gondolkodást.
És nem kérdezi meg, hogy SZERINTED?
Ez az együttműködés is, mert kinyitom előtted az ajtót!
Gyere be! Működjünk együtt!
És akkor mi lesz az ÉRZELMI INTIMITÁSSAL, ami a párkapcsolat alappillére???
Amikor kinyílunk gondolatban, érzésben, lélekben egymás előtt!
És visszajelzést is adunk egymásnak ekkor!
A munkámban használom ezt a modellt:
BESZÉLEK RÓLA
ŐSZINTÉN
ÉS
AZ
EGYÜTTMŰKÖDÉS SZÁNDÉKÁVAL.
Bármilyen konfliktushelyzet van:
Beszélek arról: magabiztosan, határaimat képviselem.
Őszintén, mert NEM játszmázom, hanem ÉN-üzenetet használok:
Az én érzéseimről, az én véleményemről, az én javaslataimat osztom meg Veled.
És igen!
Együttműködök veled: itt a John Gottman féle híres egy aránylik az öthöz mágikus arányt szoktuk megnézni.
Vagyis amikor kritizállak Téged, mert vmi nem tetszik,és beszélek róla, akkor ötször annyi pozitívat tegyek mellé.
"ÉN ÉN VAGYOK. TE PEDIG TE."
Amikor gyakoroljuk ezt a párokkal, hát, nem könnyű!
Nem vagyunk hozzászokva, hogy ezekre a fókuszokra figyeljünk.
Gyakorlással lehetünk egyre jobbak ebben.
Bár.
Az erre figyelés fárasztó.
De 100%osan befolyásoljuk a kapcsolat kimenetelét!
És önismereti forrás is.
Mert megfigyelhetem magamat. Hogyan csinálom? Mert nincs két egyforma kommunikációs helyzet.
Dolgozok még ezzel a 11 fókusszal:
magamról beszélek, és nem tárgyiasítalak el.
Ezt a fókuszt felejtsük el!
Mert te pld. nem csak kiabálsz velem, hanem a férjem is vagy, pld.!
Nem a hibára fókuszálok.
A fókusz a megoldáson van!
Mi legyen a fókusz, ha nem akarok ellenségeskedni, és nem a személy hibájának felnagyítása a fókusz?
Kohlrieser 3 pontban foglalja össze:
És ami az agyadban fut, az az, hogy "jaj, tisztelettudó legyél Éva, együttműködő, és pozitívan állj a szituhoz!!!"
Na?
Amikor valaki kiabál velem, bánt engem, akkor tudom, hogy ő elveszítette az önmaga feletti hatalmát!
Nem értem ezt a nyelvet!
És erre ő tudja, hogy figyelve beszélni, az más, és már szépen kommunikál is!
Érzi a különbséget!
A legjobb sztem, amit tehetünk a bántó-rosszul kommunikáló emberrel, hogy kilépek a körből.
Egyedül hagyom.
Magával ordíthat.
De velem nem.
Ha visszahív a körbe, mert javítana.
Visszamegyek.
De kimegyek, ha nem beszél jól.
"Minden konfliktus gyökere a megszakadt kötelék, és a veszteség sikertelen kezelése." (Kohlrieser)
Ezért.
Ezért lehet megkérdezni.
Egymástól.
Mikor konfliktushelyzet van.
Meg szoktam kérdezni: mit veszítettél el? Miben segítsek?
Mert aki kiabál, aki ki van, az: elveszített valamit!
Veszteség érte.
És azért kiabál pld. mert a veszteségét sikertelenül kezeli.....
Amikor a gyerekem érzelmileg bajban van, vagy a férjem, vagy más rossz passzban van:
megkérdezhetem:
miben ért veszteség?
Mit vesztettél el?
Miben segíthetek?
Mert.
"Minden konfliktus gyökere a megszakadt kötelék, és a veszteség sikertelen kezelése." (Kohlrieser)
Nem tudom, mit veszel ki ebből az egészből.
Nekem ez a nagy tanulság, hogy pofátlanul, érzéketlenül bánunk egymással.
Párkapcsolatban is.
Mert rossz a fókusz.
A fókuszváltás viszont.
Az odafigyelés a beszédemre.
Az nem kispályás feladat!
Aki elkezdi gyakorolni, amit fent leírtam, ezekre a fókuszokra figyelni, hát!
Csak annyit mondhatok.
Figyeld a HATÁST!
Meglepetések fognak érni.
"ÉN ÉN VAGYOK. TE PEDIG TE."
Most hagyjuk azokat a kutatásokat, amelyek szerint ez az emberséges
kommunikáció jó az egészségre is, erősíti az immunrendszert, jó hatással
van a vérnyomásra, és tökéletes stresszkezelés.
De hát, ez kit érdekel?
Tisztelet a kivételnek.
MINDEN AZON MÚLIK, MIRE FÓKUSZÁLUNK.
(Daniel Goleman: Fókusz)
Ez egy gondolkodásmód.
Hitvallás.
Életmód.
Számomra sokszor szenvedés.
Teljes embert kíván.
És nem divat.
Csodálkozunk, hogy gyerekek hogyan beszélnek, viselkednek egymással?
Látták valaha ezek a gyerekek, hogy HOGYAN KELL CSINÁLNI?
Akik rohadtul szarul viselkednek, és megkérdezi tőlük egy felnőtt, hogy:
mi a baj? Mit veszítettél el? Miben segíthetek?
Ma is a családok többségében nőnek fel úgy a gyerekek, hogy nem látnak példát arra,
A HATALMAT ÖNMAGUK FELETT!
EHELYETT MEGNYOMORÍTJUK.
EGYMÁST!
