Pankotai Lili?
Káromkodás?
Csúnya dolog.
Feszültség? Konfliktus?
Én már azon is ki vagyok, mikor azt mondja nekem valaki, amikor konfliktusát szeretné megoldani:
„Erre nem létezik megoldás.”
Megoldás létezik, csak lassan ember nem létezik, aki megoldani akarná.

Nem akarom elhinni, hogy nem ülnek le párbeszédbe.
A diáklány és egy felettes, vagy nem tudom ki, szóval valaki, aki felette áll ranglétrán, és lehetősége jó példát mutatni.

Megrázó mondat, szakirodalom, konfliktuskezelés, Kohlrieser, szakma doyenje:
„A konfliktuskezelés veleje az engedménytétel művészetében rejlik.”

Engedményt adok neked, mikor konfliktusban vagyunk.
Aronson azt mondja, hogy kinyitom előtted az ajtót feszkó helyzetben, és behívlak téged.
Gyere be! Jó, hogy itt vagy!
Mindez azért, mert emberek vagyunk.

„A konfliktuskezelés veleje az engedménytétel művészetében rejlik.”
Engedményt adok neked. Helyzettől függ, mi lehet az az engedmény.
Például mond el, mit szeretnél, utána elmondom én.
Meghallgatlak szívesen, aztán majd te is biztosan meghallgatsz engem.

A híres oké-keret, amit sokat használok a munkában, ott az a tanítás, hogy
amikor én is oké vagyok-te is oké vagy, mint egészséges kapcsolódás, az azt jelenti a gyakorlatban,
hogy neked is lehet véleményed, nekem is. Neked is van érzésed a szituval kapcsolatban, nekem is, te is emberből vagy, meg én is. Te is oké vagy. Én is. Te is létezel. Én is.

Ismerősöm mondja a napokban: Sajnos az emberi tényező eltűnőben van.

Az én is oké vagyok, te is oké vagy azért egészséges kapcsolódás, mert három dolgot még magában foglal: pozitívan viszonyulok hozzád a feszültségben, együttműködően kommunikálok, és tiszteletet adok. Pozitív viszonyulás, együttműködő kommunikáció, tisztelet.
Ez nem könnyű.
De gyakorolható.

A másik alaptétel, hogy „minden konfliktus gyökere az elszakadt kötelék, és a veszteség sikertelen kezelése.” Idézet: George Kohlrieser, szakma doyenje.

Amikor konfliktus van, az azért van, mert megszakadt a kapcsolódási pont az emberek között, és vesztesnek érzik magukat, amit nem tudnak kezelni.
Ezért mondom a szülőknek, pároknak, hogy amikor konfliktus van, és a másik bután viselkedik veled, akkor vesztesnek érzi magát valami miatt. Elveszített valamit. Ekkor megkérdezhetjük a másikat, pld. a gyereket is, hogy : miben segíthetek? Mi a baj? Mit vesztettél el?

Egy családi békítő ügyben dolgoztam. Annyira elmérgesedett a helyzet, hogy alkalmatlannak látszott mediációra. A békítő tárgyalásoknak feltételei vannak, és ha ezt a felek nem teljesítik, nem ülhetnek le egy asztalhoz, nem vállalhatom a tárgyalást. De valami apró lehetőség még benne volt a szituációban, ezért megbeszéltük a következő megbeszélés időpontját. Ezen a megbeszélésen az egymásnak esés győzött. A kezdés után röviddel felálltam, és berekesztettem a tárgyalást. Úgy búcsúztam el az emberektől, hogy valami anyagot állítottam össze nekik, fénymásolatokat, jó kis feladatokat, tudásátadót a mentális egészségről. Ezt az anyagot ajándékba adtam a feleknek. Tisztelettel búcsúztam el mindenkitől.

Később felhív a sértett fél, és elmondja, hogy a másik fél végül is jelentkezett nála, egy tartozását rendezte felé. Örül ennek. Elmondta még, hogy amikor vele agresszívan, bántóan beszélt a másik fél, és én felálltam, megindokoltam, hogy ez a hangnem megengedhetetlen, nem próbálkozunk tovább, vége a megbeszélésnek, és átélte, hogy én nem engedtem, hogy vele bántóan beszéljen, akkor értette meg ügyfelem, hogy számára eddig természetes volt, ha bántóan beszél vele a családtagja. Amikor látta, hogy én ezt nem engedem meg, akkor értette meg, hogy neki sem kell megengednie, elszenvednie.
Tehát még egy sikertelen békítő tárgyalásnak – kezdetleges párbeszédnek is vannak eredményei!

Eszembe jut, hogy a hétköznapokban gyakran negatív híreket tud ember emberről terjeszteni. Én elhiszem ezt rólad. És amikor találkozom veled, a fejem tele van a rólad hallott negatív hírekkel. Ezért utállak és támadlak téged. Kész a kezeletlen konfliktus. De mindezt úgy, hogy én veled nem is beszéltem! Mivel valaki már felbújtott engem ellened, ezért anélkül utállak, hogy veled valaha beszéltem volna! A hiszékenység öl. Nem győzödöm meg arról, hogy mindaz, amit rólad nekem mondtak, igaz-e. Csak a rosszat tudom rólad. Pedig egy ember különböző helyzetekben más és más. Sokszor utáljuk egymást ok nélkül. És ez a konfliktus mélyülni szokott. Ez őrület.

Lilike és a felette valók.
Akár le is ülhetnének egy asztalhoz.
Párbeszéd kezdődhetne egy kézfogással.
Középen egy békítő.
És a végén mindenki nyertesként jön ki belőle.
A Párbeszéd miatt.
Olyan nemzedék nő fel, akik erre példát sem látnak, hogy mi az a párbeszéd. És ez ijesztő.
Nem akarom elhinni, hogy nem ülnek le egy asztalhoz, és nem fognak kezet.
Nem akarom elhinni, hogy az erősebb nem ad engedményt a gyengébbnek.
És nem kérdezik meg egymástól, hogy mi az a veszteség, amit ért téged? Mivel kárpótolhatlak?
Nem akarom elhinni.
Mert Te is létezel.
És Én is.