Hú, de cudarul voltam.
Rettegtem a jövőtől.
Padlóra kerültem.
Az év utolsó két hetében.
Karácsonykor.
Előtte egy ismerősömnek mondtam, hogy hú, de ki vagyok.
Erre ő: dehát minek? Van megoldás! Te is tudod!
Azt éreztem, mintha lelőtt volna.
Kétségbeesett útkeresésben voltam.
Nem hiszek ebben.
Gyakran, gyakrabban, mint hinnénk.
Nem megoldások vannak.
Hanem erő.
Valahonnan. Istentől. Fentről.
Valahogy.
Összekapart erő.
Az élet iránti tiszteletből.
Magam iránti tiszteletből....
Karácsony előtti napokban történt.
Este. Fürdés után a gyerek az ágyában. Meseolvasás előtti játék.
Közben énekel. Mert szeret énekelni.
Dúdolgatja, hogy PÁSZTOROK, PÁSZTOROK ÖRVENDEZNEK...
Nem tudom a dalt kívülről.
Ezért behozom a telefont.
Nálunk nem családfő a mobil.
Szóval behozom. Hallgatjuk a dalt. Kisgyerekek kórusa zengi.
Gyönyörű.
A kisgyerekem beletúrja fejét a párnába.
Közelebb megyek. Keresem a szemét. Fejtem le róla a párnát.
Könnyezik. Simogatom. Szól, hogy ne.
Mellette ülök. Csendben. A gyerekem pedig egyre hangosabban zokog.
Könnyezem. Nyikkani sem merek.
Öt perc.
Kábé.
Aztán.
Meseolvasás.
Közben megszólal: anya, nem kellett volna a pásztorok, pásztorok.
Erre én.
Biztos? Van ilyen, hogy ránk tör a múlt. A fájás. Aztán múlik. Megnyugodtál. Fantasztikus vagy.
És meséltem tovább.
Elaludtunk. Csendben. Mosolyogva.
Nem lehet megúszni a fájdalmat.
Mert a múlt terhét visszük. És néha ez fáj. Ránk tör. Nem megúszható.
Popper Péter:
"Nagyon problematikusnak tartom azt a saját szakmámban elterjedt álláspontot, hogy az ideál a konfliktusmentes ember, akinek nincsenek belső konfliktusai, nincsenek vívódásai, kétségbeesett útkeresései, hanem minden miliőbe harmonikusan illeszkedik bele. (...)
Gyakran idézem, valahányszor szót kapok, Pilinszky Jánost, aki egyszer azt mondta nekem: "Utállak titeket, pszi-vel kezdődő foglalkozásúakat."
Miért utálsz? - kérdeztem.
"Azért , mert rettenetes nagy terhet raktok az emberekre. Ugyanis azt hirdetitek, hogy minden problémának van megoldása. S akkor az emberek úgy érzik, hogy csak ők olyan hülyék, hogy nem találják meg a saját életüknek, a szexnek, a kapcsolataiknak a megoldását. De hát megtévesztitek őket" - mondta. "Mert az élet legtöbb problémáját nem lehet megoldani, csak elviselni. Jól vagy rosszul. Vagyis ti úgy gondolkoztok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség. Én úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség."
(Hankiss Elemér, A tízparancsolat ma, 362.o.
