"A felnőttség kritériuma, hogy elfogadja, sőt megteremti saját önállóságát, lelkének, s ezáltal sorsának teljes függetlenségét a család múltjától." 

"Egyedül tőled függ, mire használod az erődet."

"A jó embert elsősorban a hitelességéről ismerem meg. Önmaga őszinte vállalásáról."
(Popper Péter: Ingovány)

Ki a felnőtt?
Csernus egyik könyvében olvastam régen, hogy felnőtt, aki vállalja a felelősséget. Magáért. A tetteiért.
Azóta ez van bennem.
Sokat mondom embereknek, hogy szerintem sok ember nem nőtt fel.
Biológiailag felnőtt.
Lelkileg nem.
Mentálisan nem.
Mit jelent, hogy "felnőtt"?
Ki a felnőtt ember?
Számodra?
Az a szülő felnőtt, aki a gyerekét szidja, mert nem eszik.
Bünteti. Sok olyasmivel, sok olyat von meg a gyerektől, vesz el, ami fontos a gyereknek.
Elveszi tőle. Mert nem eszik.
Vagy azért nem eszik az a szegény, mert elveszik tőle, ami neki szeretet....?
A pszichiátrián van a gyerek.
Befektetve.
Anya örül.
Én anyát fektetném be.
És ki többet nem engedném.
Micsoda jó rendszer, amúgy. Nem?
Ez a szülő felnőtt, ugye?
Felelős ember, ugye?
Vállalja a felelősségét, ugye?
Számomra: felnőtt az, aki tanul-változik, amiben szükséges.
Hajlandó változni. Hajlandó változtatni magán, a tettein, a viselkedésén.
És addig küzd, amíg nem sikerül változnia.
Amíg a szükséges változást el nem éri.
Addig gyakorol, amíg nem sikerül.
Aztán küzd-tanul tovább, hogy az elért eredményét meg is tartsa.
Felnőtt az, aki változik önmagáért, a gyerekéért, a társáért.
Felnőtt, aki áll.
Nem másra támaszkodik. Nem mástól függ. Nem másra mutogat.
Aki vállalja a felelősséget, a tetteinek következményét.
Aki fejlődik. Aki változik.

Felnőtt vagy?
Egyébként nem baj, ha nem vagy felnőtt.
A beteg társadalomnak beteg emberekre van szüksége!

"A felnőttség kritériuma, hogy elfogadja, sőt megteremti saját önállóságát, lelkének, s ezáltal sorsának teljes függetlenségét a család múltjától."