„AZ EMBERNEK AHHOZ, HOGY ÉLHESSEN, OLTALMAZÓ HELYRE, CSALÁDRA VAN SZÜKSÉGE, AMELY VÉDELMET NYÚJT, ELLENÁLL A VIHAROKNAK ÉS ÉLETÉNEK KIINDULÓPONTJA.”
( Dr. Czakó Kálmán-Haraszti István: Gondolatébresztő)

Sok a válás.
Hallom.
Nem mondod!?

Azt szoktam megosztani az ügyfelekkel, hogy
van nyolc területe a párkapcsolatnak. A nyolc érzelmi intelligencia területe
a kapcsolatnak.

1)
Hőmérőzés (Virginia Satir nyomán)
Amikor naponta kísérem nyomon az érzelmi-emberi állapotát a családom tagjainak.
Jocika mérges, mert a suliban elveszítette a radírját. Marika nem jön vacsizni, mert
nem vesszük meg neki a gördeszkát. Csak a következő hónapban. Apa rossz kedvű, mert
este vissza kell mennie melózni. Anya örül, mert végre kapott időpontot orvoshoz.
Szóval. Naponta elég részletesen ismeri anya meg apa egymás és a gyerekek lelki állapotát és szükségleteit!

2)
Feladatok kiosztása
Ki megy el a gyerekért. Ki viszi le a szemetet. Ki hívja fel a mamát.
Tengernyi munka. Sebaj! A feladatok kiosztva. És, ha változik a helyzet,
megbeszéljük, hogy melyik feladat miben változik!

3)
Egyéni örömidő
Mert nem a család az első.
Akkor meg mi?
Én vagyok az első!
Vagyis ha én rendben vagyok, akkor van mit megosztanom a többiekkel.
Apa megy hetente kézilabdázni. Anya megy masszőrhöz.
Van egyéni feltöltekező idő! Magamra idő. Mert nem az a cél, hogy 
ki vagy fosva évek után, és mégy pszichológushoz, mert teljesen szét vagy esve!
Vagy ez a cél?

4)
Egymásra figyelés tettekkel
Például pont tegnap felhív a férjem napközben. Mondta, hogy csak úgy, szeretetből.
Vagy pontosan haza ér, hogy én pontosan elindulhassak itthonról, és a gyereket átadhassom neki,
így nem kések el.

5)
Egymásra figyelés szavakkal:
BÓK: Te vagy a legszuperebb apa a világon.
Visszajelzés tényleges eredményre: Köszi, hogy kitakarítottál, micsoda illat van idebent!
Visszajelzés csak úgy: Erdőben sétálva: Köszi, hogy itt vagy mellettem.
Vagy.
Kocsiban ülve utazás közben: Mindig szerettem veled utazni!

6)
Érzelmi intimitás: Amikor úgy tudunk egymással beszélgetni, hogy megoszthatjuk egymással legbensőbb érzéseinket is, meghallgatjuk egymást, és a párok tudják egymást támogatni – visszajelezni úgy, hogy a másik fél teljes biztonságban érzi magát társa előtt. Levetkőztetem a lelkemet a társam előtt. Nem él vissza ezzel. Sebezhetőségem felvállalása.
Az ilyen helyzeteket én csak így hívom: Jó együtt lenni. Néha rázós. De aztán megint jó újra együtt lenni.
El szoktam mondani a pároknak, hogy ez nem magától jön létre. Ezt létrehozzuk. Ezt felépítjük.
És évek alatt folyamatos munkával fenntartjuk!!!
Nekem ezek az érzelmileg őszinte érintkezések olyanok, mint a kötél. Ez tart össze minket.
Ezek az emberi őszinte érintkezések fogják össze a házasságomat 22 éve.
Legjobb barátokká váltunk ezekben a beszélgetésekben, érintkezésekben.
Jó együtt őszintének lenni és az őszinteséggel nem visszaélni.
Összefognak minket ezek a beszélgetések, mert láttuk egymást földön fekve. Láttuk egymást padlón.
Szenvedve. Aztán láttuk egymást kiegyenesedve.

7)
Konfliktuskezelő megoldások
Erről itt írtam:
https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/2023/02/01/konfliktus_megoldas

8)
Erős önbecsülés!
Virginia  Satir a családterápia nagy neve írja, és nem csak ő, hogy a CSALÁD ALAPJA KÉT ERŐS ÖNBECSÜLÉSÉT ÉPÍTŐ FELNŐTT!
Ki fogja ezt fel.
Senki.
Tisztelet a kivételnek.
Amikor egy gyerekkel baj van, melyik szakember vizsgálja meg azt, hogy a szülők egyenként építik-e az erős önbecsülésüket?
Mert ha én tudom magamat fejleszteni, akkor tudom a kapcsolatomat is fejleszteni, és ha tudom fejleszteni a kapcsolatomat, akkor tudom a gyerekemet fejleszteni.
A legtöbb ember azt sem tudja, hogy mi az az erős önbecsülés!
Nem mellesleg az erős önbecsülése a személyiség alapja!
Ha nem építed az önbecsülésedet, nem épül a személyiséged sem, hanem leépül.
EZÉRT VANNAK A GYEREKEK NAGY BAJBAN: KÉT EMBER MELLETT VEGETÁLNAK, AKIK MÉG FEL SEM NŐTTEK. És nem a gyerek felelős a szülőért! Hanem a szülő felelős a gyerekért. A szülő programozza a gyerekét! A szülő legfontosabb dolga, hogy mutasson példát a gyereknek. Ne a példát várja el a gyerekétől, ahogy sok szülő teszi, hanem mutasson jó példát!
Úgy hogy nem a gyerekkel van baj.
Hanem azzal, hogy a fel nem nőtt felnőtt nem fejlődik!
NEM VÁLLALJA A SAJÁT RÉSZÉT, SAJÁT FELELŐSSÉGÉT! 

Az erős önbecsülés ismérvei:
1) Vannak határaim. Azaz minden helyzetben el tudom mondani, hogy ki vagyok és mit képviselek.

2) A határaimat magabiztosan, emberségesen kommunikálom.

3) Kudarckezelő képességem: Tanulok a hibáimból? Kijövök a gödreimből?

4) Tudok hálás lenni a napok apró örömeiért? Vagy te is beszállsz a nagy buliba, hisz mindenki depressziós? Aztán azt a hülyeséget kell hallanom, hogy egész életünkben pszichológushoz kell járni? Jár a halál! Amire szükség van és a gyerekemnek is ezt tanítom, AZ A SZERSZÁMOSLÁDA! ÉPÍTED A LELKI EGÁSZSÉGEDET, ÉS GYŰJTÖD AZ ESZKÖZEIDET, MEGOLDÁSAIDAT, EBBEN FEJLŐDSZ! NEM A DEPRESSZIÓ AZ EGYETLEN ÚT! Az élet a fejlődésről szól! A tanulásról. A tanulás maga a változás! 

5) Szeretetet tudsz adni és fogadni? Az egyensúlyt megteremteni?

6) A MÁSIK FONTOSSÁGÁNAK ELISMERÉSE: Tudsz pozitív visszajelzést adni és fogadni? Az egyensúlyt megteremteni?

7) RUGALMASSÁG, SPONTANEITÁS: szerinted elég rugalmasság az, amikor eljön hozzám egy elvált valaki, és elkezd dolgozni azon, hogy új életet kezdhessen? És a szükséges változtatásokat megvalósítsa az életében? Neked ez elég rugalmasság? Elég rugalmasság neked az, hogy 45 évesen kezdi el igazán felépíteni a kapcsolatát a gyerekeivel, mert elismeri, hogy eddig nem volt apjuk? Neked elég rugalmasság egy ilyen munka megkezdése?
Elég rugalmasság neked az, hogy odamégy békülni a társadhoz? Hogy te is megtanulsz békülni? Nem csak elvárjuk a másiktól, hogy ő jöjjön mindig békülni?
Nekem nagy tanulásom ez! Hosszú évekig tanultam , hogy legyek elég rugalmas a békülésre, és ne maradjak sértődésben!

Ez mind munka egy párkapcsolatban!
Egy családban.
Javaslom, hogy mielőtt a másikra mutogatsz, gondold végig, hogy te mit teszel bele a kapcsolatba?
Az érzelmi hullák és a mentális nullák úgy gondolják, hogy semmit nem tesznek bele, de nekik minden jár.
Mi a véleményed?
Mert ma is van sok-sok fiatal pár a társadalomban, akik SEMMIT nem tesznek a kapcsolatért, magukért, de amikor ennek jön a következménye, csak egymásra mutogatnak sértődötten, és persze mindent ki akarnak venni, megkapni, bár ők semmit nem tettek bele. Persze ott a gyerek, ott a kocsi, ott a ház, erre volt eszük! De amikor a felelősséget kéne vállalni?

A társadalom tele van olyan 20-30 éve együtt élő párokkal, akik csak úgy vegetálnak egymás mellett, semmit nem tesznek a kapcsolatukért, magukért. El fognak válni és a következményeket nem fogják megúszni. Ezek a következmények nem szoktak kellemesek lenni.
Mit gondolsz?
Te vállalod a felelősséget?
Egy apa elvált 30 év után, ő sem tett semmit a családja építéséért, és mondja, hogy építi a gyerekének a házat. Mondom neki, milyen házat? Milyen példát mutattál a gyerekednek? El fog válni, ebben a házban fog elválni, amit te építesz neki! Hisz nem mutattad meg, hogyan lehet szeretni! Mit tanítottál a gyerekednek? Most meg a házát építed? Amit el fog veszíteni? Azt hiszed, hogy ha nem vállalod a felelősséged, annak nincs következménye?

Csak ennyit akartam felsorolni!
A családi munkáról!

Hajdú Éva
családi mediátor
párkapcsolati coach
fejlesztő