„Életem során, amelyet magánszemélyekkel, kollektívákkal és szervezetekkel végzett munkával töltöttem, számos emberrel találkoztam, akiket más emberek, bizonyos helyzetek, vagy akár saját érzelmeik túszként tartottak fogva. Reakciójuk hasonló volt a fizikailag túszul ejtett emberekéhez, pedig senki nem tartott igazi pisztolyt a fejükhöz. Túszokként viselkedtek anélkül, hogy felismerték volna ezt, holott valójában volt hatalmuk a cselekvésre.”
(G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál, 12.o.)

„Akit feldühít egy másik ember, egy közlekedési dugó, egy elveszett poggyász, egy elveszített állás, egy lekésett repülőgép, vagy akár az időjárás – minden olyan dolog, ami fölött nincs befolyása - , az hagyja magát túszul ejteni.

Vajon hányan vagyunk, akik anélkül, hogy észrevennénk, engedjük, hogy az életünket külső események irányítsák? Ön érezte magát valaha feldúltnak amiatt, hogy a rossz idő tönkretette a nyaralását? (…) Mondta-e valaha bárkinek, hogy „Annyira kiborítasz!”?

Ha igen, ön engedte , hogy tússzá váljon.”
(21.o.)

„A tehetetlenség érzése az első jele annak, hogy ön tússzá vált. A tehetetlenség a csapdába esettség és a kilátástalanság érzésén keresztül méregként hat az egyénre, és olyan ördögi kört hoz létre, amelyben az egyén a valóságot folyamatosan negatívan értékeli.
Milyen szavak és szófordulatok kísérik a túszul ejtettség érzését?
„Nincs választásom.”
„Csapdába kerültem.”
„Szörnyen érzem magam.”
„Ezt úgy utálom.”

„Ez megint pocsék nap lesz.”
(25.o.)

„A kínai filozófus Lao-ce több mint 2500 évvel ezelőtt azt írta, „a legnagyobb baj a világon az, hogy az emberek tehetetlennek érzik magukat.”

(28.o.)

Carl Brashear.
A Férfibecsület című film az ő erőfeszítéseit dolgozza fel Cuba Gooding Jr. és Robert De Niro főszereplésével.

Carl nagyon szegény, fekete bőrű csávó, és búvár akar lenni. Ki akar törni abból a rohadék  nagy szegénységből, amiben felnőtt. Társadalmi esélye egyenlő a nullával. A törvény szerint tanulhat búvárnak, de a társadalom képtelen volt az 1950-es években elfogadni fekete bőrűt a katonaságban.
Az apukája viszont nem hagyja annyiban. Soha ne add fel, légy a legjobb! - mindig ezt zizegte a fia fülébe.
Beállt a tengerészgyalogsághoz, ahol rommá szívatják, el akarják érni nála, hogy adja fel. Miért? A faji előítélet miatt. Nem tudjuk elképzelni milyen akadályok ellenére lett eredményes. Újra meg újra akadályoztatják, hogy a vizsgáit se tudja letenni.
Egyszerűen mégis megy tovább: tapasztalás, gyakorlás, erőfeszítés.
Addig küzdött, amíg a felettesei fel nem adják az ő ellehetetlenítését, és hagyják végre, hogy tényleg a legjobb legyen.
Egy baleset következtében viszont amputálni kellett az egyik lábát. Nem adja fel, nem túsz.

Ezt mondta: "Néha, amikor visszajöttem a futásból, a műlábam véres lett a csonkolt lábamtól. Nem mentem a gyengélkedőre. Abban az évben, ha gyengélkedőre megyek, jelentették volna. Ezért nem mentem. Kerestem egy helyet, ahol elbújhattam, és régi gyógymód szerint egy vödör forró sós vízben áztatva gyógyítgattam a sebeimet. Azután másnap reggel felkeltem, és újból indultam futni." 
(127.o.)

Carl lett az első színes bőrű legmagasabb rangú mesterbúvár az Egyesült Államokban.
Az ő élete számomra arról szól, hogy "nem az győz, aki jobban tud, hanem az, aki jobban küzd."

„A túszérzés kiváltképp személyes kapcsolatokban jelenik meg, amikor a hatalommal, a tekintéllyel vagy a pozícióval visszaélnek velünk szemben, vagy amikor indokolatlanul félünk ettől.”
(23.o.)

„Sokan vannak, akiket senki sem fenyeget fegyverrel, mégis úgy élik az életüket, hogy főnökük, kollégájuk, házastársuk, barátjuk vagy bárki más túszai, akinek hatalma van felettük.”(30.o.)

Pedig senki nem tartott pisztolyt a fejükhöz.
Túszok lettek.

"Túszokként viselkedtek anélkül, hogy felismerték volna ezt, holott valójában volt hatalmuk a cselekvésre.”

Ön túsz?
Hajdú Éva
Családi Ügyek
abduktív pszichológiai coach
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
„Újjászületni jobb, mint megszületni.”

Az Emberi Egészség pontokba szedve:
https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/2024/05/13/ez_mar_haladas