Daniel Meier Team Coaching – Csoportok megoldásközpontú támogatása a gyakorlatban című könyvében találtam meg először a háromszöget. Nagy kedvencem lett.

Daniel Meier azt mondja, hogy a jó munkacsapatot jellemzi a háromszög, melynek csúcsai:

                                                                                       ÖRÖM

                                                     TELJESÍTMÉNY                                         TANULÁS

Nem telt el sok idő, míg rájöttem családi mediátorként, hogy a háromszög csúcsai pontosan beleillenek nem csak a munkakapcsolat, hanem a családi kapcsolat rendszerébe is. Munkában is, családban is a rendszert fogja össze az Öröm jelenléte, a Tanulás folyamata és a Teljesítmény fontossága.

Aztán megtaláltam ezt a mondatot a neves családgondozó Virginia Satir "A család együttélésének művészete" című könyvében:

„Két módon használja a szülő a tekintélyt. Beszélhet úgy, mint egy megbízott vezető, vagy mint egy autokrata. A megbízott vezető a kontrollt a TANULÁS ÉS A TELJESÍTMÉNY  eszközeként használja. Ez a viselkedés a hatalom pozitív modellje.”

Nem hiszem, hogy Meier és Satir összebeszéltek volna. Satir ugyanazt hangsúlyozza a családi csoport részére, amit Meier a munkacsapat részére. Most mondhatják, hogy Satir kihagyja az örömet, de nem. El kell csak olvasni az említett könyve elejét, ahol hangsúlyozza, hogy az a normális, ha jól érezzük magunkat otthon. Nincs szükség sem rideg légkörre, sem természetellenes udvariaskodásra, sem szomorú légkörre. A család nem kötelező együttléten alapul, ahogy sokan megélik. Munkában és otthon is emberek léteznek, akiknek ugyan arra érdemes fókuszálni, ha csapatjukat jól akarják működtetni: ÖRÖM, TANULÁS, TELJESÍTMÉNY. 

Öröm:
Kutatások igazolják, hogy a diákok iskolában, vagy dolgozók munkában akkor hoznak létre hosszú távon  tartósan magas eredményeket, ha nem kell folyamatosan rossz stressz nyomás alatt lenniük. Ahol jó lenni, ahol az öröm a közhangulat, ez az eredményesség dinamikáját garantálja.

Az öröm azt is jelenti egy csapatban, hogy nem a hibák elkerülésére törekszünk, hanem sikereink számát gyarapítjuk, ha megtaláljuk azokat a tényezőket, melyek pozitív hatással vannak jelenlegi eredményeinkre. 

„Ha a csapaton belüli kommunikáció elismerésre, őszinteségre és bizalomra épül, akkor az mindegyik csapattag jóllétére és teljesítményére kihat." -írja Meier.  

Az író hoz egy  W. Herren idézetet: „A megoldást nem érdekli a probléma eredete.”  Vagyis a csapat tagjait egy elhibázott helyzetben vajon az érdekli, hogy ki-miért-hogyan-mikor hibázott VAGY a megoldás érdekli?  Én állandóan figyelem embertársaim beszédét: miről beszélnek többet? Mi érdekli őket jobban? A hibázás miértje, oka, eredete, gazdája? Vagy a megoldás érdekli őket?

Tanulás:
Nem iskolai tanulást értünk alatta. Csapatban legerősebben hatnak ránk a konfliktusok, melyek azért vannak, mert tanulhatunk belőlük. Mélyen hiszem, hogy a legnagyobb tanulási lehetőség csapatmunkában, de egyénileg is: egy konfliktushelyzet. A konfliktus mindig megmutatja PONTOSAN, hogy mit kell szemétbe dobnunk, és mit kell megtartanunk, azaz mire van szükségünk. Ha erre gondolunk egy konfliktusban, akkor nagyon gyorsan kikecmereghetünk belőle. Eredményesen. Fontos rögzítenünk, és főleg terjeszteni :::))), hogy mi is a konfliktus. Egy helyzet, amiben a jelenlévők mást látnak. Ez a természetes. Ez a normális. Miért?

"A világról kialakított nézeteinket az elávársaink, meggyőződéseink, és korábbi tapasztalataink alakítják." -írja Meier.

Vagyis családi- és munkacsapatban is mindenkinek lehet más a benyomása, más a véleménye egy helyzetben. Ez az eltérés a konfliktus! Vagyis a KONFLIKTUSHELYZET NORMÁLIS. Az eltérő vélemény a normális. Ha mindig mindenki ugyanazt látja, ugyanazt mondja, ez a NEM NORMÁLIS! Sajnos olyan társadalomban élünk, ahol elhitetik velünk, hogy az a normális, ha ugyanazt látjuk, ugyanazt gondoljuk. Ezt lehetetlen teljesíteni általában, mert ahogy fent Meier említi: mások a tapasztalataink, beidegződéseink, neveltetésünk, más emberek vettek minket körül, miközben felnőttünk. 
Tehát mi a francra van a konliktus? Mire hasznos? A legfontosabb emberi kommunikációra van: az EGYÜTTMŰKÖDÉSRE. Az eltérő véleményekből (ez a konfliktus) létrehozunk egy újat, egy jobbat. Magasabb szintre visszük a helyzetet, közös részvétellel. Ez az együttműködés. Az EGYÜTTMŰKÖDÉS tehát VÁLTOZÁS. Sok család nem képes létrehozni ezt a SZÜKSÉGES változást. Magyarul szarban van.

Egy coach előadásában hallottam az ötletet: A HÉT HIBÁJA. Örömteli, nyugis, bizalomteli, aktív légkörben merünk arról beszélni, hogy a héten mit csinálhattunk volna jobban. (Mert mindig van "jobban"!) Nem a hibáztatás a cél, hanem a magasabb teljesítmény. Milyen nagy szükség van olyan családi csapatokra is, ahol a fejlődés, az együttműködés szándékával szokássá teszik, hogy hetente ezt is mérlegelik: mi volt a hét hibája? Mekkora lehetőség ez egymás jobb megismerésére!! Munkában is, családban is. 

Teljesítmény:
Nem véletlenül létezik rengeteg mérési módszer a csapat és benne az egyén teljesítményének pontos mérésére. Egy családi csapatban mit jelent a teljesítmény? Azt, hogy egyenlőek vagyunk! Felnőttnek, gyereknek van feladata, melyet köteles teljesítenie. Ha ez borul, akkor mindenki borul. Ha a gyerek késik a suliból, vagy hazudozik, vagy rossz a teljesítménye, korrepetálásra kell vinni, beíratni, ez érinti a szülő időbeosztását, pénztárcáját. Vagyis nem nehéz elképzelni, hogy családi csapatban mindenki mindenkire van utalva!!

Végig csapatban gondolkodtunk. Sokat használtam a CSAPAT szót. Miért? Nagyon elgondolkodtató ez a gondolat, szerintem kevesen hisznek ebben:

"A testre szabott megoldások akkor születnek, ha ezeket az összes érintett együtt találja meg."

Nem a hibákat boncolgatjuk, hanem a megoldásokat keressük. EGYÜTT. 
Nem azt magyarázzuk, hogy miért kúrtuk el, hanem azt feltételezzük, hogy "a csapat minden képesség birtokában van, ami egy feszült helyzet optimális feloldásához szükséges."
Nem a változások miatt kell siránkoznunk, hanem minél ügyesebben megbirkózni velük.  

A könyv két gondolata, ami leginkább megérintett, ezek: 

"Mivel egy csapat állandóan változik, a nehéz helyzetek előfordulása inkább szabály,
mint kivétel."

(Ezzel a gondolattal gyakran vigasztalni szoktam másokat, mosolyt lehet csalni az arcukra, és nem üres fecsegés ez.)

És a másik nagy gondolat:
"A csoporttagok között kialakuló vihar a közös jövő irányába tett első lépés is lehet."

És amikor úgy érezzük, hogy torzul a háromszög, mondjuk így: 

 akkor üljünk le, és beszéljük meg az Öröm légkörében, a Teljesítés növelésével, és a Tanulás hatékonyságával. 
Mert, ha működőképes csapatot akarunk csinálni, akkor kell az Öröm jelenléte, a Tanulás folyamata és a Teljesítmény fontossága. 

Végül egy saját sztori. Férjem egyszer különösen gondterhelten érkezett haza. Csak mesélt, mesélt. Vacsora közben is. Hát, nem esett jól a vacsora! Hagytam, hadd beszélje ki magából. Vacsora után mosogattam. Hallom, mond valamit a szobában. Nem értettem, mit mond, ezért odamentem hozzá. Kezemben a konyharuhával. Még mindig mesélte a történetét, ami még mindig teher a számára. Gondoltam, leülök mellé, nem megyek vissza mosogatni. Éreztem, hallgatóra van szüksége. Nem kioktatásra, hanem hallgatóra. Eltelt így pár perc, amikor is mind a ketten tudtuk, hogy MOST van túl rajta.

Öröm: Olyan helyzetekben, amikor az egyik le van amortizálva, és a másik nem elég türelmes, nagyon könnyen össze lehet veszni. Itt nem ez történt. Békében, konfliktust kezelve oldottuk meg. Biztos vagyok abban, hogy egy párkapcsolatban a nehéz, de jól megoldott közös ügyek erősítik ám a kapcsolatot, de rendesen! 

Nem hiszek abban, hogy mindig minden gondot kint kell hagyni az otthon ajtaján túl. Ha ezt várnám el a férjemtől, akkor hova viszi a gondjait? Szeretőhöz? Haverokhoz? Hozzám hozta, és jól megoldottuk közösen kb. 30 perc alatt. Együttműködtünk. Itt jut eszembe, hogy a Biblia is azt mondja, hogy jobb a kettőnek, mint az egyedüllévőnek, mert, ha az egyik elesik, van akire számíthat, van, aki segíti felállni! 

Teljesítés: részemről türelem-munka, férjem részéről belső munka, hogy letegye ezt a terhet. Jól teljesítettünk, hiszen eredményesen kezeltünk egy konfliktushelyzetet.

Tanulás: együttműködni tanultunk, hogy ilyen helyzetekben is mennyire finoman egymásra kell figyelnünk. Például tudnom kellett, hogy MOST NEM megyek vissza mosogatni. MOST maradnom kell mellette, pár percig tartott az egész. 

"Az emberi kapcsolatokban a kis dolgok a  nagy dolgok." (Dr. S. Covey)

Jó munkát kívánok a csapatépítéshez! Most már tudjuk, mi kell hozzá:::)