"A nagy kalandot nem ott kinn éljük át, hanem benn a lelkünkben."
(David Grayson)
A téma első részét azzal zártam, hogy nem könnyű, tehát gyakorolni kell még a felnőttnek is a visszajelzésben rejlő hatalmas lehetőséget. Eszembe jutott egy kutatás, amit Komócsin Laura Módszertani kézikönyv II. című művében olvastam a "Konfliktuskezelés" című fejezetben, melynek Török Iván és Komócsin Laura a szerzői.
"A statisztikák szerint a vezetők a konfliktusok megoldásával, illetve az ezek által okozott károk enyhítésével töltik az idejük 20-40 százalékát, ezért is kiemelten fontos a klasszikus coachingon belül ez a téma. Egy angol kutatás szerint a vezetők nem szeretnek negatív visszajelzést adni a kollégáiknak, vagy vállalni a konfliktusokat. 35 százalékuk inkább ejtőernyővel ugrana, 27 százalékuk inkább azt választaná, hogy jótékonysági célból leborotválja a haját, illetve közel 8 százalékuk bogarakon élne egy hétig ehelyett, hogy valamilyen súrlódást kelljen megoldania." (77.o.)
Vagyis nem érdemes lebecsülni a kihívást, amit a kapcsolatainkban, a konfliktusainkban MEGOLDHATUNK a visszajelzés adásával. Én speciel azt nem bírtam, ha egy vezető nem ad hosszú ideig nekem semmilyen visszajelzést. Se jót, se rosszat. Ha meg hibázok, robban, és csak rosszat mond. Biztos igaza van, de ezekből a helyzetekből a stresszen, a feszültségen kívül másra nem emlékszem.
Sokat gondoltam arra, hogyan lehetne ezt a kezeletlen helyzetet áthidalni, ami nem csak a munkavállalónak felesleges, sőt hátrányos stressz, hanem a vezetőnek is. Kedvenc megoldásom, ezerszer kipróbáltam már, nagyon hiszek benne, az nem más, mint az, hogy pozitívumot is teszek bele, nem csak negatívat.
Nekem biztonságos érzés, hogy a jó résszel kezdem, és erről szállok bele a kényes témába. Én ebben a felállásban érzem magamat a legjobban. Szeretem a kényes beszélgetéseket lecsekkolni. Ezért visszakérdezek, hogy ki mit értett a megbeszélésből, gondoskodom arról, hogy félreértés se legyen, ezért beszéltetem a partnerem. Ez azért szokott működni, mert ez is az együttműködés irányába vezet, a feszültséget tompítja, hiszen szóhoz jut a másik is, nem csak én tartok "előadást".
Szóval ez az én receptem:
1. Ha valami nem működik, minél hamarabb beszélek róla.
2. Pozitívumot is beleszövök a visszajelzésbe valahol az elején.
3. Folytatom a kemény résszel.
4. Visszakérdezek, összefoglalunk az eredményekre koncentrálva.
5. Eredmény mindig van, csak meg kell találni!:)
Az egész egy stresszkezelés is egyben. Élvezem. G. Kohlrieser írja, hogy szeressük a konfliktusokat. Ezt a fajta visszajelzést nagyon megszerettem. Biztonságban érzem magam.
Ezt kívánom minden kedves olvasónak! Mottónk tehát, hogy NE HAGYJUK VESZNI A VISSZAJELZÉSBEN REJLŐ FONTOS KAPCSOLATI LEHETŐSÉGEINKET!
